Negyvenhetedik nap. Inkább írjunk 1995-öt. Egy Budapestről Bécsbe tartó vonaton megismerkedik egymással Céline (Julie Delpy), a francia egyetemistalány és Jesse (Ethan Hawke), az amerikai srác. Végigdumálják az utat, sebtiben egymásba szeretnek, ám mindketten tudják, boldogságuk véget is ér, Mielőtt felkel a nap (RTL II, 21.00). Így kezdődik Richard Linklater évtizedeken átívelő, elbűvölően romantikus története. (A képen Julie és Ethan.)
Nézhetjük azonban Sandra Bullockot is az Átkozott boszorkákban (Filmcafe, 21.00) is, ezúttal Nicole Kidman társaságában. A két hölgy testvérpár, akik családi örökségként boszorkányok, ám két teljesen különböző vérmérséklet, jellem és habitus. Imádják egymást, azonban hamar vége a családi békének, amikor egyikük megtalálni véli álmai hercegét… Jó kis papás-mamás mozi lesz ez is, amúgy.
A Pelikán ügyirat (Sony Movie Channel, 21.00) írója John Grisham, tehát nyilvánvalóan valami izgalmas és szövevényes tárgyalótermi dráma-féleség kerekedik ki belőle. Egy joghallgató (Julia Roberts) egy egyetemi dolgozatban véletlenül leleplezi a Legfelsőbb Bíróság tagjait ritkító gyilkosságsorozatot, melynek szálai túl messze és túl magasra vezetnek. A lány (Alan J. Pakula filmje 1993-ban készült) gyorsan rájön, hogy darázsfészekbe tenyerelt, amikor megrettenve látja, hogy akinek csak megmutatja a dolgozatát, másnapra már a helyszínelők piszkálják hulláját. Egyetlen emberben bízhat csupán, ám az meg egy újságíró (Denzel Washington)… Régi film, jó film.
Ma este azonban nincs biztonságban Az elnök különgépe (Viasat6, 21.00) sem, bár később Hollywood-kapitány mindent szépen meg fog oldani. Szerencsére, itt ezt még elég ügyesen teszi, pedig majd’ húsz éves darabról van szó. Harrison Ford az elnök, Gary Oldman a terrorista, aki fel akarja robbantani a címszereplőt (indokai mindenkinek vannak mindenre), a filmet pedig Wolfgang Petersen rendezte.
A pókert én egy meglehetősen buta mulatságnak tartom, persze, mint filmtéma, például a Maverickben (AMC, 21.00), még lehet igen szórakoztató is. Még akkor is, ha nem éppen a humoráról ismert Mel Gibson akar szórakoztatni benne, a séróból szintén nem igazán viccesnek tűnő Jodie Foster társaságában. Ez a film alapvetően egy western-vígjáték, kártya- és párnacsatával dúsítva, ma azonban inkább a film operatőrjére, Zsigmond Vilmosra emlékezzünk, aki bár itt sem hibázott, azért operatőri szempontból ennél akad jó néhány sokkal fontosabb és emlékezetesebb filmje is.
A barokk zene és a barokk korszak rajongóit hozhatja elsősorban lázba a Minden áldott reggel (Duna, 21.15) című francia film, melyben egy idős viola da gamba-mester és tanítványának bonyolult viszonyába nyerhetünk betekintést. Afféle Mozart és Salieri-történetet láthatunk, melynek egyik érdekessége, hogy együtt játszik benne Gérard és Guillaume Depardieu, a másik pedig az, hogy zenéjét Jordi Savall, a barokk zene kitűnő kortárs előadója szerkesztette és játssza.
A Stephen King ismert regényéből készült Carrie (RTL Spike, 22.55) késő este arról mesél, hogy vigyázzunk a suliban a szégyellős, nehezen barátkozó, magukba forduló csajokkal, s főleg azokkal, akikről az hírlik, hogy otthon sincs minden rendben, mert csúnyán megégethetjük magunkat…
Damien Chazelle azért ma a világ egyik legfigyelemreméltóbb rendezője, mert simán bevállal olyan jeleneteket, sőt, még olyanabbakat is, amiket más nem. És láss csudát, nála mégis működik az, ami más filmjét agyonvágná, vagy rosszabb esetben közröhej tárgyává tenné. Példa erre a 2017-ben hat darab Oscar-szobort begyűjtő Kaliforniai álom (La La Land) (RTL II, 23.00). (Bővebben és bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: