Tulajdonképpen “mese habbal” A király összes embere (Film4, 20.00), hiszen egy becsületes politikusról szól a történet, ami így önmagában, a valóság hímes mezején bandukolva, tényleg nem több egy szép oximoronnál. A viccet félretéve, Willie Stark valóban élt, s bár karrierje és figurája eléggé “dramatizáltan jelenik meg” a filmben, ám a történet mégis a valóságban gyökerezik, minden benne megmutatkozó emberi gyengeséggel egyetemben. A film amúgy remake. Sean Penn is remek Stark szerepében (ugyan most is fullba’ nyomja), de elképesztő a mellékes karaktereket alakító színészek névsora is, Kate Winslettől Sir Anthony Hopkinsig. Kissé idealista megközelítésű, ám mindenképpen tanulságos film ez – manapság pedig főleg az.
Szörnyű titkokat rejt azonban a Ház az utca végén (Film Mánia, 21.00). A frissiben elvált anyu (Elisabeth Shue) nyilván ideköltözik, a szomszédba tinédzser lányával (Jennifer Lawrence). Rövidesen rájönnek, hogy nem kellett volna… ahogyan a hollywoodi nagykönyvben meg van írva. Horrornak mondják, de szerintem nem lesz ez más, mint egy sima, ijesztgetős thriller. (Nem láttam amúgy.)
Billy Bob Thornton érdekesnek ígérkező Cormac McCarthy-adaptációját, a Vad lovakat (Duna, 21.35) még szintén nem tudtam megnézni. Félek tőle egy picit. Túl sok a kérdőjel. Matt Damon, Penélope Cruz? A színészként olykor zseniális teljesítményre képes Billy Bob rendez? Méghozzá a poszt-apokaliptikus irodalom királyának, McCarthy-nak írásából egy cowboyos filmet, ami nem western? Talán ma meglátjuk. (Mellesleg ez az a film, amelyről egy firkász annak idején azt állította, hogy a Quimby nevű zenekar a Most múlik pontosan… c. slágeréhez ennek egyik betétdalából nyúlt le harmóniákat…)
A Budapest Noirral (RTL Klub, 21.45) tulajdonképpen minden rendben van. Például, egészen jól sikerült ráhúzni a klasszikus noir krimik stíluselemeit a harmincas évek Budapestjére. Nem lóg ki a sztoriból Kondor Vilmos történelmi “színezése” sem, jók az arcok is (bár én az összes férfiszínészt megborotváltattam volna, ugyanis a harmincas években magára bármit is adó férfi egész egyszerűen sehol nem jelent meg borostásan) – csak éppen az egész steril, élettelen. Nincs ritmusa a történetnek, és a végén is inkább csak abbamarad, nem pedig befejeződik. Érződik Gárdos Éva profizmusa a történeten, érződik az odafigyelés és én néznék is ilyen történeteket, ilyen kivitelben, csak éppen tévésorozatban, epizódonként legfeljebb egyórás időtartamban. (A képen Tenki Réka és Kolovratnik Krisztián.)
Az első ajánlathoz hasonlóan politikai témájú A válságstáb (RTL II, 23.00) is. Műfaja azonban komédia, mely arról mesél, hogy az, hogy éppen ki irányítsa egy ország, egy minisztérium, egy város élén közvetve/közvetlenül az életünket, alig különbözik attól technikai értelemben, mint hogy mit eszünk, milyen autóval járunk, mit fújunk magunkra, hogy ne legyünk büdösek, milyen nadrágot és cipőt veszünk fel és ezeket hol szerezzük be – a megfelelő marketing kérdése mindez. Egy ilyen politikai marketinges a főszereplője ennek a történetnek. Jane (Sandra Bullock) azonban messze nincs szakmája csúcsán, leszálló ágban lévő karrierje a bolíviai elnökválasztási kampányba sodorja, ahol azonban egy régi, de nála sokkal sikeresebb ellenlábasával (Billy Bob Thornton) találja szemben magát. Természetesen a történet ezek után nem marad meg a politikai kommunikáció természetének száraz vizsgálatánál, hiszen Jane világosan látja, hogy az utolsó esély adatott meg számára, így minden létező mocskos trükköt a győzelem érdekében. Hát, nem egy Finkelstein a csaj, de azért tanulságos a sztori, amellett, hogy talán szórakoztató is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: