Mit nézzünk ma a tévében?

A Véres munka (Viasat3, 20.55) témájában picit bizarr, minőségében kissé középszerű, ám azért mindenképpen tisztességes krimi, az öreg zsaru, nem vén zsaru-típusból. Clint Eastwood rendezte saját magát e 2002-es filmben, szokása szerint. A történet origója a szív, mint a vért pumpáló szerv: a címbeli munkát egy szívátültetésen átesett öreg zsaru hajtja végre, azáltal motiváltan, hogy megtalálja annak gyilkosát, akinek szíve végül is az ő mellkasában dobog. Nem rossz a szereposztás: Clint bácsi asszisztenciáját Anjelica Huston és Jeff Daniels adja.

Ugyan nem újdonság, de azért még bőven fogyasztható A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt (Film Mánia, 21.00) című svéd vígjáték. A könyvet, amiből készült, még mindig nem olvastam (de az emberek szeretik), a film viszont tényleg igen vicces. Sajátos humora egyszerre blőd, abszurd, morbid és gyermeteg, valahol Guy Ritchie-n is túl, de még Menzelen innen. Ha akarom, a huszadik század parabolikus történelmi tablója, ha akarom, egy északi módra fergeteges krimi-vígjáték, ha akarom a svéd Forrest Gump, vagy egy önazonos északi Zelig. Annyi dologra hasonlít, és mégis teljesen egyedi. Jókat röhögtem rajta… (A képen jelenet a filmből.)

Rómeó és Júlia klasszikus motívumait simogató, édeskés, ám mégis habkönnyű romantikus komédia lesz a Levelek Júliának (Filmcafe, 21.00), melyben Sophie (Amanda Seyfried) unatkozik újságírói álmokat kergetve Veronában, miközben férje (Gael García Bernal) szakácsként pörög saját étterme megnyitásán. A romantika fővárosában csavarogva Júlia erkélye alatt egy régi levélre bukkan, melyben egy Júlia vágyakozik Rómeója után, látszólag hiába… Sophie egy hirtelen ötlettől vezérelve válaszol a levélre, amire hamarosan viszontválasz érkezik. Jó kis csajos film lesz a világ romantikusabb oldalát képviselve.

Édes kis semmiség Az öreg hölgy és a testőr (Filmcafe, 22.50), mely tulajdonképpen a Miss Daisy sofőrje kliséjének egyik variációja, még 1994-ből. A gonosz(kodó), zsémbes és pipifaxos matróna ezúttal Shirley MacLaine, aki valaha a Fehér Ház lakója is volt. A hajdani ex-first lady itt nem sofőrt, hanem egy sármos, fiatal testőrt (Nicolas Cage) kap hajdani státuszának megfelelően – a továbbiakban azonban nagyjából megy minden, mint ahogy azt láttuk már… Az öregasszony ezerrel szívatja ifjú, lelkes testőrét, de aztán megszeretik egymást (nem úgy!), mi pedig nevetünk és pityergünk egyszerre.

Ma este ismét láthatjuk a Farkasokkal táncoló (Film Mánia, 20.00) Kevin Costnert, aki e filmmel kér nyilvánosan elnézést az indiánoktól azért, hogy fehér, angolszász és nagyon keresztény elődei gyakorlatilag kiirtották őket, földjeikért, bölényeikért cserébe. Amerikai filmen ezelőtt még tán soha nem jelentek meg ilyen pozitív színezetben az amerikai őslakosok. (A képen Kevin Costner és Graham Greene.) Costner tehát vezekel. Ő is fehér, de legalább tisztességes fajta. Kultúrtörténetileg, néprajzilag azért hagy némi kívánnivalót a film maga után, de nem azért szeretjük, mert olyan hiteles benne minden… A sok-sok Oscar azonban jár neki.

Nyilván mindenki látta már A tűzben edzett férfi (Mozi+, 21.00) című mozit is, ami viszont semmi mást nem jelent, minthogy ez egyáltalán nem rossz film. Denzel Washington ezúttal egy kiégett (bocsánat a szóviccért!) hajdani CIA-ügynököt alakít a történetben, aki ma -nyugdíj-kiegészítésként- gazdag mexikóiak gyermekét (Dakota Fanning) védi a Mexikóvárosban tevékenykedő, vaskos váltságdíjra hajtó emberrablóktól. Tony Scott filmje egyszerre remek akcióthriller és valós problémákról beszélő, gondolatébresztő dráma. (Bővebben)

Egy nehezen felülmúlható második világháborús klasszikus az első ajánlat ma estére. A piszkos tizenkettő (AMC, 20.00) azoknak való, akik nem feltétlenül a történelem rideg és kíméletlen tényeire, inkább csak egy izgalmas, szórakoztató történetre lennének kíváncsiak ebből a szörnyű korszakból. Ez is egy olyan film, amit bármennyiszer meg lehet nézni. Egy lehetetlen, halálos küldetésre egy csapat semmire sem méltó rosszéletűt jelölnek ki, egy renitens parancsnok irányításával – de ismerjük a sztorit. Régi arcok, mint Lee Marvin, Charles Bronson, John Cassavetes, Telly Savalas, Donald Sutherland…

A Stephen King ismert regényéből készült Carrie (Prime, 21.00) picit később arról mesél, hogy vigyázzunk a suliban a szégyellős, nehezen barátkozó, magukba forduló csajokkal, s főleg azokkal, akikről az hírlik, hogy otthon sincs minden rendben, mert csúnyán megégethetjük magunkat…

A legmagyarabb skót rendezőként is ismert Kevin Macdonald (nagyapja Magyarországról menekült el a nácik elől) Fekete-tenger (Viasat3, 21.00) című filmjében tulajdonképpen sikerrel ötvözte a klausztrofób tengeralattjárós drámákat a szajréfilm zsánerével. Ugyan a cselekmény minden egyes mozzanata jól kiszámítható, az alapszituáció kissé erőszakolt és képtelen, ennek ellenére a film mégis működik. Szolidan, de megbízhatóan, és nem csak Jude Law-nak köszönhetően.

Steven Spielberg részben Budapesten forgatta München (Filmbox Extra HD, 21.00) című drámáját, ami amellett, hogy sok magyar színész és ismert magyarországi helyszín is feltűnik benne, néha alig, máskor éppen eléggé felismerhetően, azért is érdekes, mert a mester ezúttal nem mesét mond, hanem valós történelmi eseményt, a müncheni olimpián az izraeli sportküldöttség ellen elkövetett véres merénylet körülményeit eleveníti fel. (Bővebben)

Ma már igen nehezen elképzelhető, de tény, hogy 1971-ben, mások mellett még a tüchtig Svájcban sem volt általános szavazati joga a nőknek. A nőkért (m2, 21.05) című, 2017-ben bemutatott svájci film egy kétgyermekes, szolid, visszahúzódó falusi nőről szól, aki egy váratlan esemény hatására élére áll a nőjogi mozgalomnak. (Nem láttam, de érdekel.)

Mándoki Lajos (akit ne keverjünk össze Mándoki “Mit Dschinghis Khan für NER” Lászlóval!) filmjében, a már szinte cseppfolyós állagú Üzenet a palackban (Sony Max, 21.15) című “érzelemcunamiban” Robin Wright Penn nyalogatja válás utáni lelki sebeit, amikor a tengerparton (tán még naplemente is zajlik a háttérben) egy hullámok által partra vetett palackot talál, benne üzenettel, melynek tartalma úgy szíven üti a nőt, hogy azonnal nyomozni kezd írója (Kevin Costner) után…

Az Általános iskola (Duna, 21.20) Jan Sverák 2007-es filmjének, a Mezítláb a tarlónnak kvázi folytatása, még ha jóval korábban, 1991-ben készült is el. A második világháború traumáját igazi csehes, kicsit groteszkbe forduló derűvel feldolgozó filmet jelölték anno a Legjobb idegennyelvű film Oscar-díjára.

Regényadaptáció a Dorian Gray (Film Mánia, 21.40). Oscar Wilde klasszikus történetének rengeteg filmes és színpadi feldolgozása született már, ez a ma esti Oliver Parker 2009-es verziója. A film hagyományos, mondhatni konzervatív felfogású, kosztümös adaptáció, örök fiatalság, szerződés a gonosszal, meleg férfibarátság. Jó színészek, hiszen Colin Firth már a dadogós király előtt is remek színész volt, a címszerepet alakító Ben Barnes pedig több annál, hogy szép és fiatal… (Bővebben)

Az este legérdekesebb filmje azonban A Föld sója (Duna, 23.00) lesz. Ez egy lenyűgöző szépségű, ám egyben gyomorszorítóan mély, dokumentarisztikus képfolyam, melyben Wim Wenders a világhírű brazil fotográfussal, Sebastiao Delgadóval utazza körbe bolygónkat, megmutatva annak szépségeit és szépségfoltjait. (A képen jelenet a filmből.)

1994-ben, egy Budapestről Bécsbe tartó vonaton megismerkedett egymással Céline (Julie Delpy), a francia egyetemistalány és Jesse (Ethan Hawke), az amerikai srác. Végigdumálták az utat, sebtiben egymásba szerettek, majd a srác megkérte a lányt, hogy maradjon vele reggelig, amíg annak indul a repülőgépe. Azt hittük, ennyi, soha nem találkoznak többet. Aztán majd’ tíz év elteltével Jesse megírja annak a bécsi éjszakának a történetét egy regényben és a könyv párizsi bemutatóján újra találkozik Céline-nel. Egy újabb végtelen beszélgetés, újabb civódás, egy újabb megkapóan őszinte, bájos románc, melynek ezúttal még azelőtt vége lesz, Mielőtt lemegy a nap (RTL II, 21.00). (A képen jelenet a filmből.)

A Mielőtt megismertelek (SuperTV2, 21.00) című angol romantikus dráma viszont akár a méltán óriási sikert arató, francia Életrevalók sztorijának Downton Abbeyban eljátszott parafrázisaként is értelmezhető. Itt egy fiatal, baleset következtében örökre kerekesszékbe kényszerült dúsgazdag, ám helyzetéből adódóan mélyen cinikus, keserű bankárt (Sam Claflin) lököd vissza a napfényre az életrevaló, tombolóan optimista segéderő, aki ezúttal egy ifjú hölgy (Emilia Clarke). Én passzolom.

Az áruló (Film Mánia, 21.00) amolyan “Jack Bauer-i“, terroristás thriller lesz (tehát nem biztos, hogy másfél óráig elengeded a fotel karfáját…), mely az FBI köreiben megbúvó, címbeli tulajdonságokkal bíró figuráról, valamint Amerikában buszokat robbantani készülő arab terroristákról szól. Főszerepben Guy Pearce, Don Cheadleés Jeff Daniels.

A kortárs film egyik legfurcsább alkotójakét tartjuk számon Terrence Malickot, aki Az új világ (Filmcafe, 21.00) című 150 perces “eposzi” művében nem kevesebbet tűzött ki célul, mint hogy elmesélje nekünk, szájtáti nézőknek Amerika ma ismert új arcának megteremtésének meséjét, Pocahontas indián “királylány” és John Smith angol tengerésztiszt szerelmén való költőien méla, réveteg és rebbenékeny elmélkedésében. Óriási látvány és Hollywood színe-java, még az apróbb szerepekben is.

Egyszer régen láttam egy finn drámát, aminek az volt a címe, ha jól emlékszem, hogy ‘Bűnről dalol a föld’. Sokat mond a filmről, hogy nem nagyon emlékszem többre, minthogy kb. ketten néztük az 500 fős teremben és hogy nem nagyon történt benne semmi, azon kívül, hogy a sárban tapicskoló, hideg finn nyárban egy tanyán Mikka szólongatta Marijkát, vagy fordítva. Nyilván volt benne bűn is, meg tán bűnhődés is, de valahogy nem került bele a feledhetetlen filmek közé. A színészként meglehetősen elismert, ausztrál Russell Crowe rendezését, az Akihez beszél a földöt (Filmbox Prémium, 21.00) is gyorsan el fogjuk feledni, ugyanis itt bár meglehetősen kacskaringósan kanyarog a cselekmény keresztül a földgolyón, igazából nem jut(unk általa) sehová… (Bővebben)

Az Észvesztő (Film4, 22.10) címéből legfeljebb valami idióta gimikomédiára vagy egy töketlen drogos vígjátékra következtethetünk, pedig ez a Winona Ryder és alakításáért Oscar-díjat és Golden Globe-ot is bezsebelő Angelina Jolie által főszerepelt- film alapvetően komoly hangvételű romantikus dráma. Nagyjából a Száll a kakukk fészkére lányregény-verziója, s mint ilyen, legfeljebb annyira vicces, mint az elektrosokk. (Bővebben)

A Fekete pillangó (Film Mánia, 23.00) egy izgalmas kamarathriller, Stephen King nyomdokain, de nem nyomán: egy hajdan sikeres író (Antonio Banderas) erdei kunyhójába vonulna vissza megírni a Nagy Visszatérést jelentő regényét. Útközben azonban felvesz egy stoppost (Jonathan Rhys-Meyers), akivel hosszú beszélgetésbe kezd. Közben megérkeznek a kunyhóba, az író felajánlja, hogy a beszélgetést folytassák talán odabent. Éjszaka aztán vihar, káosz, elvágva a világtól, stb. Valami nyilván történni fog, mert történnie kell egy ilyen történetben… 🙂

A Whiplash (Sony Movie Channel, 23.40) egy kíméletlen, kőkemény történet a tökéletességre való mániákus törekvésről, a művészi szintű alkotás embert próbáló gyötrelmeiről, valamint igazi tanárokról és igazi tanítványokról – J.K. Simmons Oscar-díjas és Miles Teller Oscar-díjra méltó alakításával. (Bővebben)

53. Kinek, hogy. Gustave Flaubert klasszikus regényalakjának, Madame Bovary-nak (Duna, 20.45) 2015-ös filmfeldolgozásában nem rossz a szereposztás: Mia Wasikowska adja a felső tízezerbe szerencsével felkapaszkodó, ám ott helyét nem találó címszereplőt, Rhys Ifans Lheureux, aki kihasználja Bovaryné csalódottságát és szeretetéhségét. Paul Giamatti a gyógyszerész okostojás, míg Henry Lloyd-Hughes Bovary, a szerencsétlen orvos, aki képtelen megoldani a férj szerepét. Nagyot nem fogunk csalódni…

A 2014-es Oscar-szórás nagy-nagy lufija volt David O. Russell Amerikai botrány (Sony Movie Channel, 21.00) című mozija. Ma szembesülhet ezzel a méretes blöffel az, aki eddig még nem tette meg… Nagy sztárok, remekül megidézett hetvenes évek-fíling – egy teljesen átlagos, üres és ötlettelen átveréses filmben (vagy filmes átverésben). (Bővebben)

A következő ajánlat viszont zúzás. Jason Statham ugyanis Felpörögve (Crank) (Moziverzum, 21.00) hasít végig ebben az akcióban, ami pont az, ami a címből is látszik. Jasont egy olyan szerrel pumpálják fel nem túlzottan barátságos “üzlettársai”, hogy ha egy pillanatra is megáll, akkor meghal. Buta film, de én bírtam. (Bővebben)

Daniel Day-Lewist, az ismert Oscar-díj gyűjtőt nézhetjük a Jack és Rose balladája (Paramount Channel, 21.00) című romantikus drámában. Jack (DDL) egyedül él idillikus békében tinédzser lányával (Camilla Bele) egy hajdan szebb napokat látott szigeten. Amikor kiderül, hogy halálos beteg, az apa olyan lépésre szánja el magát, ami alapjaiban forgatja fel Rose addig megszokott, nyugodt életét… Rendkívül érzelmes, őszinte és tiszta történet lesz ez. (A képen DDL és Camilla Belle.)

A jobbára kreatív horrorokra specializálódott spanyol Jaume Balaquero igen komoly sikereket aratott, mondhatni, alműfajt teremtő [Rec] (Film Mánia, 22.40) című filmjében Amíg Önök alszanak címmel készít dokumentumfilmet egy spanyol tévé stábja, éppen a tűzoltókról. Az éjszakai szolgálat első bevetése egy házba szólít, ahol kezdetben úgy tűnik, mindössze egy ajtót kell kinyitni. Mosolygós felkonf, mosolygós tűzoltók, mosolygós lakók. Az ajtó mögött azonban szörnyű dolgok bújnak meg, de a kamera már forog… (Bővebben)

Ötvenkettő. Ken Loach Arany Pálmával díjazott dolgozata, a Felkavar a szél (m5, 21.00) az ír szabadságharcról és az IRA megszületéséről szól. A film fő erénye, hogy igen érzékletesen és általánosító erővel mutatja be a polgárháború öngyilkos természetét, ahogyan egyik pillanatról a másikra válik egymás ellenségévé, sőt gyilkosává hajdani testvér, iskolatárs, jó barát – egyaránt a legszentebb célok érdekében. Társadalom-lélektani szempontból a mai napig érvényes, hiteles film ez a kettéoszt(ód)ott nemzetek tragédiájáról. Viszont a szereplők jellemei, beleértve a Cillian Murphy által alakított főszereplőt is (a képen), meglehetősen sablonosan, rusztikusan jelennek meg: ólomkatonák egy terepasztalon, távolról nézve komplex, összefüggésekkel és a fő irányvonalakkal teljes kép, belülről viszont picit zavaró lehet az elnagyolt, sorjás, arctalan figurák összevisszasága.

Láthatjuk azonban újra Blue Jasmine-t (Paramount Channel, 21.00) is. Woody Allen 2013-as filmje ezúttal Cate Blanchett-et segítette hozzá egy igencsak megérdemelt Oscar-díjhoz. (Bővebben)

A 2016-os év egyik legnagyobb kritikai sikere volt a Toni Erdmann (Duna, 22.45), amit ráadásul a közönség igényesebb része is örömmel fogadott. A címszereplő egy bő hatvanasnak tűnő, kissé lomha mozgású, nyugdíjas zenetanár (Peter Simonischek), aki lehetetlenül idióta poénokkal próbálja inkább kevesebb, mint több sikerrel eloszlatni saját és környezete unalmát: szerepeket játszik, ám legtöbbször csökkent értelmű debileket, fura, zilált parókákat ölt és rendezetlen, gusztustalan műfogsorral ijesztget. Ez így önmagában még nem lenne akkora baj, hiszen az ilyen önjelölt mókamesterek egyszer mindig megunják sikertelenségüket, Toni azonban soha nem veszi észre magát. Ha mégis észreveszi, akkor viszont amit művel, az már színtiszta agresszió, kellemetlenkedés. Pedig jó szándékú a pali és nyilvánvalóan nem akar mást, mint figyelmet és egy cseppnyi szeretetet lányától (Sandra Hüller), akit karrierjén kívül az égadta világon semmi más nem érdekel. (Bővebben)

Ötvenegy. Amerika mítoszának egyik legfontosabb tartópillérei a hétköznapi hősök. A veterán Clint Eastwood -ennek megfelelve- a tőle elvárható precizitással alkotja meg a Sully – Csoda a Hudson folyón (Viasat3, 20.55) című filmben a repülőgépét 155 utassal vészhelyzetben a jeges Hudson-folyóra leszálló Chesley Sullenberger kapitány legendáját. Perfekt, tulajdonképpen hibátlan film, mely elegánsan reprodukálja a szerencsés végű repülőgép-szerencsétlenség körülményeit, Tom Hanks (és Eastwood) pedig sikerrel teremti meg a hőst Sully alakjában – aki itt is, és a valóságban is szerény, de szakmáját magas szinten űző átlagember.

Egy rendőrcsalád két “örökösét” alakítja a rendszerint kitűnő Joaquin Phoenix és Mark Wahlberg ma este (is) Az éjszaka urai (Film Mánia, 21.00) című filmben, ami se nem több, se nem kevesebb egy jó közepes akció-kriminél. Az egyik fiú marad a családi hagyományoknál, ő a becsületes, kiscserkész mentalitású “jó zsaru”, míg a másik a fekete bárány: ő a gonosz, sötét oldalon keresi meg kenyerét. Az orosz maffiát -a történetbeli gonoszt- jellemző közhelyek azonban néha már fájnak…

Lehetne mindent felülíró jó tanács is, hogy Menjünk holnap moziba (Duna, 21.55), de sajnos, erre az ismert körülmények miatt egyelőre nincs mód. Amúgy ez a romantikusnak jelzett történet három 1938-ban érettségizett fiú (lásd a képen) sorsát követi nyomon, a lengyel történelem elkövetkezendő, nyugodtan viharosnak is mondható évtizedein keresztül.

A Sötét helyek (RTL Klub, 23.30) a családon belüli erőszak felkavaró témájában kutakodik, amolyan oknyomozó thriller/dráma formájában, Charlize Theron főszereplésével. Egy civilszervezet aktivistája egy évtizedekkel korábbi szörnyű családi gyilkosság-sorozat ügyében nyomoz, melyben egy hétéves kislány vallomása alapján ítélték el a bátyját, mint elkövetőt. A most felszínre került bizonyítékok azonban ezt nem támasztják alá… (Nem láttam.)

Az úgynevezett karantén ötvenedik napja. A Millió dolláros bébi (Viasat3, 20.55) című millió Oscar-díjas sportdrámában Clint Eastwood adja a megkeseredett, savanyú öreg bokszedzőt, akit -miközben rendezi is a filmet- minden ellenkezése dacára egy tehetséges fiatal bokszolólány (Hilary Swank) mégis újra a csatasorba állít. Tökös film ma is, mint ahogy a múlt héten és azelőtt is az volt már számtalan alkalommal.

Az Összeesküvés-elmélet (AMC, 21.00) tipikusan az a film, amelyik megmutatja, hogy milyen veszélyekkel járhat, ha egy színész túl mélyen beleéli magát szerepébe… 🙂 A viccet félretéve, Mel Gibson valószínűleg már sokkal régebben ilyen, mint amit ebben az 1997-es filmben megmutat magából, viszont a konspirációs teória-mechanizmusok kialakulása, illetve megjelenésük tűpontosan jelennek meg ebben az izgalmas moziban. Mindig vannak, mindig voltak és lesznek is olyanok, akik tisztán (értsd: mindenkinél tisztábban, hiszen mindenki hülye, idióta, ostoba, sőt, vak és süket is, ráadásul át vagyunk verve) látnak mindent, és átlátják azt a mindent átszövő pókhálót, melynek közepén ott csücsül a csúnya, karvalyorrú, kígyóvállú, kapzsi banyapók (az UFO, Soros, az ENSZ, az EU, a komcsik, a kínaiak és egyáltalán, az idegenszívű migráncsok – tetszés szerint behelyettesíthető, illetve felsorolható). A film amúgy vicces is, főleg a Julia Roberts által jegyzett romantikus szál fényében…

Anyukám kedvence A felolvasó (Film Mánia, 21.00), ami egy elég hangsúlyos, remek darab. Ő már sokszor látta, olvasta is; remélem más is, viszont ma lehet belőle repetázni. És Kate Winslet sem véletlenül kapta meg az itt nyújtott alakításáért az Oscart, a BAFTÁt, az Európa Filmakadémia-díjat, valamint a Golden Globe legjobb női mellékszereplőért járó fityfenéjét (Bővebben)

A hírek szerelmesei (Paramount Channel, 21.00) című romantikus komédiában eközben Robert Redford adja az öreg, rutinos híradóst, aki felkarolja a Michelle Pfeiffer alakította pincérnőcskét, akinek viszont leghőbb vágya, hogy híreket olvasson fel a híradóban. Ez egy könnyed papás-mamás darab lesz.

Ködben úszó, elhagyott kastélyos, kísértő lelkes történet lesz A fekete ruhás nő (Film Mánia, 23.05), melynek valódi tétje azonban az volt, hogy Daniel Radcliffe (a képen) túl tud-e lépni Harry Potter figuráján? Nos, túl tud, igazi színész lett belőle (aki színpadon is remekel állítólag). A film is hozza az elvárt szintet, igényes, borzongató, a vége pedig divatosan sötét (dark). Műfajilag rendben tehát van ez a dolog, bár az eredetiség bélyegét nehezen lehetne rásütni.

A negyvenkilencedik napon Első a szerelem (Filmcafe, 21.00), sajnos azonban ezzel ennyi is. Ebben a romantikus komédiában viszont Meryl Streep játszik egy pszichológust, aki egyik páciensének (Uma Thurman) lelkét ápolgatja annak válása után. A terápia annyira jól sikerül, hogy a beteg hamarosan ismét szerelembe zuhan, ráadásul egy nála fiatalabb, ám igen bohém fiúval (Bryan Greenberg) kapcsolatosan. A pszichológusnak csak hosszú idő után esik le, hogy páciensének új szerelme a pszichológus saját fia… (A képen Meryl, Uma és Bryan.)

A többi vicik-vacak, láttuk már, kit érdekel, unom már.

Negyvennyolcadik nap, Anyák napja a karanténban. Willard Carrol szerzői (írta&rendezte) filmjének, a Szeress, ha tudsz!-nak (Film Mánia, 20.00) témája könnyen kikövetkeztethető a címből: képesek vagyunk-e szeretni (vagy nem szeretni) egymást ebben a mai, modern, rohanó társadalomban? Tizenegy pár történetét követjük nyomon az igen jól megírt, szórakoztató, de azért még bőven okos filmben, akiket Hollywood színe-java kelt életre (pl. Angelina Jolie, Ellen Burstyn, Gillian Anderson, Gena Rowlands  vagy Madeleine Stowe a női szakaszban, illetve Dennis Quaid, Anthony Edwards, Sean Connery vagy Ryan Philippe a férfiban, valamint sokan mások).

Egy érdekes vizuális kísérlet az Örökké (m2, 21.05) című francia-belga mozi, mely száz éven keresztül, különböző helyzetekben mutatja meg az szerelem-élet-halál-elválás örök körforgását, a vietnámi származású Tran Anh Hung rendezésében. A rendezőt a Zöld papaya illata című Oscar-díjra is jelölt filmről ismerhetjük, így tán nem meglepetés, hogy ezúttal is egy lassú ritmusú, meditatív, filozofikus képáradatra számíthatunk.

Az Anyák napja (Duna, 21.15) nyilvánvalóan semmi zsákbamacskát nem tartalmaz. Édesbús francia film az anyákról, rengeteg nővel a főbb szerepekben. Nem láttam még amúgy, de a promó szövege elég beszédes: “Lehet színésznő, nővér, gyerekorvos, virágárus, pék, tanár, munkanélküli vagy akár maga a köztársasági elnök. Lehet jóindulatú, ügyetlen, túlterhelt, zsarnoki, kényeztető, szerető, törékeny, fegyelmezett vagy őrült. Lehet hiányzó vagy mindenütt jelen lévő. Még köztünk élő vagy már csak emlék. Lehetünk a fia vagy a lánya, történjen bármi, a gyereke maradunk. Vágyunk rá, hogy végre elengedjen minket és félünk, hogy egyszer elhagy bennünket. Ő az ANYA.”

Később Julio Medem tárja fel mesteri érzékenységgel egy asszony (Penelope Cruz – a képen) görög sorstragédiába illő történetét. Mama (Duna, 23.00) című filmje nagyon egyszerű üzenetet hordoz: van helyünk és van dolgunk ezen a földön. Időnk ki van mérve, kinek több, kinek kevesebb. Nehéz együtt élni a tudattal, hogy perceink, napjaink meg vannak számlálva, miközben talán fontos teendőink lennének még az életben. (Bővebben)