Kedd, június 2.

Emir Kusturica talán legkevésbé “kusturicás” filmje az Amerikában készített Arizonai álmodozók (Film Mánia, 21.00), mely mindezzel együtt talán a legjobb, legtipikusabb Kusturica-film. E paradoxon is mutatja talán, hogy egy meglehetősen szabálytalan, sehová nem sorolható filmmel van dolgunk, mely egyszerre pszichedelikus road-movie és allegorikus filmesszé. Hogy egy virtigli kultuszfilmmel van dolgunk, mutatja, hogy csak a zenéjének (Goran Bregovic művének) komoly rajongótábora van, miközben a filmben olyan nevek adják egymásnak a lasztit, mint az ekkor még ropogósan friss Johnny Depp, Faye Dunaway, Hollywood egyik nagyasszonya (lásd a képen), vagy a mára komoly sztárrá avanzsált Lili Taylor, illetve ezt a ziccert elegánsan az önpusztításba hajolva kihagyó Vincent Gallo. 

Transzcendentális méregtelenítés, kisegér kontra gonosz ember, valamint egy nagy, fekete félisten (Michael Clarke Duncan) és egy humános börtönőr (Tom Hanks) a Halálsoron (Moziverzum, 21.00). Frank Darabont túlzás nélkül katartikus erejű filmet rendezett Stephen King regényéből. Kihagyhatatlan, hatalmas film bő három órában. Volt már sokszor, de olyan jó film, hogy hátha nem látta még valaki.