Szombat, június 20.

A zene nem zene, a szöveg nem szöveg, senki nem tudja, hogy jön, vagy megy… Bár a Zene és szöveg (Sony Max, 20.00) csak egy romantikus komédia, ám annak a javából, mondhatni, sűrűjéből. Hugh Grant ezúttal egy kiégett, öregedő pop-rocksztár, akinek utolsó felkérése egy dal megírására megoldhatatlan feladatot okoz. Drew Barrymore pedig az ő bőbeszédű, pergő fantáziájú -természetesen bölcsész végzettségű- bejárónője, aki látva munkaadója terméketlenségét, kicsit besegít a dalírásba… Nem tudom a titkát a cápaszájú Hugh-nak, de ezt a műfajt neki találták ki. Semmit nem tesz érte, szemmel láthatóan lusta, mint színész és unja is az egészet, mégis úgy jön le a vászonról, hogy lubickol az adott szerepében. Drew pedig óriási komika, de ebben nincs semmi meglepő. Jó kis litty-lötty ez.

Ang Lee 2012-ben bemutatott mozija, a Pi élete (RTL II, 20.40) az akkori Oscar-cécón 11 jelölésből 4-et be is váltott, ráadásul köztük a legjobb rendező igen magasra testált szobrocskáját is. A történet Yann Martel regényének filmváltozata, melyből megtudhatjuk, hogy akkor járunk jobban, ha vegetáriánus életmódot folytatva egyszerre vagyunk hinduisták (33 millió kisebb-nagyobb istennel), Mohammed követői és keresztények (horribile dictu, még zsidók is – ez is elhangzik a filmben egy elejtett félmondatban), mert akkor szépnek látjuk még a szart is, barátnak a halálos ellenséget, hidegnek a meleget, melegnek a hideget, nedvesnek a szárazat és száraznak a nedveset. Akkor tök jó lesz nekünk, a halál pedig utána úgyis mindenkinek ugyanolyan lesz. (Bővebben)

Sokak által nagy tiszteletnek örvend Christopher Nolan, akinek egyik első filmje volt a Memento (RTL Spike, 21.00), egy meglehetősen csavaros, mondhatni agytekervény-gyúrogató, meghökkentő dramaturgiájú thriller, mely akár a műfaj egyik kulcsfontosságú darabjaként is felfogható. Nem mondok róla többet, mert azzal lelőném a poént, és hátha nem látta még valaki… A műfaj rajongóinak kötelező.

A mai este legfigyelemreméltóbb alkotása azonban a román új hullám jeles alkotójának, Cristian Mungiunak 2016-os filmje, a 4 hónap, 3 hét, 2 naphoz hasonlóan szintén Arany Pálmára jelölt, és ez alkalommal a Legjobb rendező díját elnyert Érettségi (Duna, 21.15), mely a jelenkor, már társadalomtudósok és közgazdászok által is definiált legfőbb rákfenéjét, a korrupció valódi természetét mutatja be egy szépen, következetesen végigvitt tanmese formájában. A mai román valóság nettó tök ugyanaz, ami nálunk is van: Mungiu tűpontosan a jelen történések velejébe hatoló története a lehető legaktuálisabb ránk nézve is. KÖTELEZŐ darab. (Bővebben)

A késő esti, 23.00 órás idősáv Tom Hanksé. Forrest Gump (Prime, 23.00) futóedzése az egyik legtökéletesebb, legszebb film az amerikai álomról, ami mostanában és a magamfajtáknak már megint csak egyre távolibb álom. Egy elragadó tündérmese a hitről, a barátságról, a szeretetről és a kitartásról, ami nélkül semmilyen normális dolog nem létezhet ezen a világon. Egy igazi, hamisítatlan giccs, amit azonban minden igényes, értelmes embernek egyszer látnia kell. A kör (RTL II, 23.00) című drámát azonban semmi szín alatt ne keverjük össze a magyarul teljesen hasonló című, eléggé híres japán/amerikai horrorral: ez egy abszolút mai, az infokommunikáció dzsungelében játszódó történet, melyben Tom (lásd a képen) egy Elon Muskba oltott Steve Jobst alakít, aki egy IT-gigacég tulajdonosa és egy mindent látó webkamerát próbál a világra tukmálni egy naiv, ám a felkínált lehetőségtől gyorsan elszédülő kollegina (Emma Watson) segítségével. Figyelni kell, mert egyáltalán nem beszélnek hülyeségekről…

Bolyonghatunk azonban Az elektromos ködben (Film Mánia, 23.05) is. Az Európában neves rendezőnek számító, francia Bertrand Tavernier amerikai bérmunkája messze nem hibátlan alkotás, a műfajhoz képest kissé túl… hmmm… meditatív. Főszereplője, a barázdált arcú Tommy Lee Jones (által alakított, saját démonaival küzdő zsaru) a párás ködben úszó, moszkitóktól hemzsegő Mississippi-deltában teszi a dolgát. (Bővebben)