Cate Blanchett kétszer is eljátszotta I. Erzsébet angol királynőt, mindkétszer Shekhar Kapur rendezésében. Először 1998-ban, a királynő uralkodásának kezdeti éveit feldolgozó filmben, a ma bemutatandó Elizabeth: Az aranykor (Sony Max, 20.00) című (2007-ben bemutatott) veretes drámában pedig a címnek megfelelően, Erzsébet hatalmának csúcspontján tekinthetjük meg a jelentős hölgyet.
Picit később Gena Rowlands alakít egy idős nőt a Szerelmünk lapjai (RTL II, 20.50) című történetben, aki egy szeretetotthon lakója, súlyos Alzheimer-kórban szenved, tulajdonképpen semmire sem emlékszik korábbi életéből. Az ápolók lökdösik túl minden egyes napon, csak egy idős betegtársa (James Garner) jár be hozzá, és egy fekete könyvből olvasson fel neki történeteket egy hajdani szegény asztalossegédről (Ryan Gosling) és egy gazdag, déli lányról (Rachel McAdams)… (Bővebben)
Annak idején a szó szoros értelmében belebicikliztem ebbe a Gondolj rám (Film Mánia, 21.00) című filmbe, bár még abban a stádiumában, amikor még nem volt film, csupán néhány jelenet, egy éppen elindult produkció. Hasítok felfelé a Szabadság-hídra a Kálvin-tér felől, masszív zöld hullám, sűrű csengetés, gyalogosok okosan félre, ám egyszer csak ott áll velem szemben Kern András, igen gyűrötten, igen használtas szürke ingben, nadrágban, arcán mérhetetlen undor és nem szól, csak gondolom, gondolja azon az utánozhatatlan hangján: Ezt a marhát (mármint engem) ki engedte szabadon? Mivel nem mindennap áll elém egy népszerű színész, ezért fékeztem egy sivítósat és akkor látom, kamera, egy-két lámpa, azok a fekete, csatos ládák, kábelek, néhány ember. Kicsi stáb, filmet forgatnak, de se zárás, se semmi… Nyilván valami vizsgafilm, gondoltam, széles mosoly, határozott elnézéskérés, és tovább az utamra. Aztán most látom, hogy nem annyira “valami vizsgafilm” ez, hanem egy komoly nagyjátékfilm, Kern rendezése, 17 év után először. Most vagy nem forgott a kamera, vagy csak kivágtak, de nem láttam magam viszont a vásznon… Akit a világból ki lehet kergetni a Klubrádióval, vagy anno a Heti hetessel, aki Pici bácsit egy ásatag, nyugdíjas fószernek tartja, Kernt pedig túlértékelt ripacsnak, aki felett eljárt az idő, az nyilván kihagyja ezt a filmet. (Bővebben)
Nem először ajánlom a Túl a fenyvesent (RTL Spike, 21.00), de azt ma is, nagyon. Ez a film a Blue Valentine-nel azon a bizonyos asztalon elég hangosat koppantó Derek Cianfrance második műve. Az amerikai független filmes szcénában egyáltalán nem meglepetés, ha egy alkotó bizonyos kérdésekben mélyebbre kíván ásni a világmegmentő, gumigatyás szuperhősök dedós szintű moralitásánál, az azonban messze nem szokványos, hogy egy alkotó már második filmjében egy komplett, nagyívű tézisfilmmel álljon elő, ami nem kisebb kérdést, mint a tetteink iránti felelősség vállalásának összetett problematikáját járja körül, nagyjából a teljesség igényével. Avagy, kissé másképpen fogalmazva: meddig gurulhat az alma a fájától? Komoly témához komoly a szereposztás is: Ryan Gosling, Eva Mendes, valamint Bradley Cooper, Ray Liotta, stb. (Bővebben)
Egy elementárisan szórakoztató kémfilm-paródia A kém (SuperTV2, 21.00), melyben Paul Feig író-rendező a kémfilmek egyik jellegzetes mellékszereplőjét, a számítógépes adatbázisok előtt gubbasztó, általában kövér, randa “geek-csajt” teszi meg főszereplővé – és ezt a ziccert Melissa McCarthy (Börcsök Enikő pazar szinkronjával) be is húzza, NBL-nyelven szólva. Ha láttunk már legalább egy James Bond-filmet, és túl tudunk lépni az olykor tényleg kicsit túltolt trágárságon, akkor harsogva röhöghetjük végig a nagy részben Magyarországon forgott filmet. McCarthy öniróniától duzzadó komédiázásához remek asszisztenciát nyújt két “profi” ügynök, Jude Law és Jason Statham (utóbbi ráadásul ismét bizonyítja, hogy bármikor képes kilépni az akciófilmesek által rákényszerített szerepskatulyából). Végre új, friss és ropogós szállóigék! (A képen a címszereplő látható szorult helyzetben.)
Csalafinta egy pali ez a Kenneth Branagh, aki Shakespeare neves V. Henrik (Duna, 21.10) című, honszeretettől duzzadó drámáját arra használta fel, hogy annak mozivászonra adaptálásában, kvázi a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt, kérje meg imádottja, Emma Thomson kezét. Csoda, hogy a válasz igen volt? Viszont nem csoda, hogy a frigy sem tartott örökké (’95-ben már el is váltak). A nagy csinnadrattával beharangozott cirkusz gyorsan továbbáll, nyomában rendszerint csak a keréknyomokkal szabdalt sártenger marad. (Bővebben)
Luca Guadagnino “Vágy”-trilógiájának második darabja ez a ma este levetítendő Vakító napfényben (Film4, 22.10) című film, ami egyben Romy Schneider és Alain Delon által fémjelzett 1969-es, francia Medence című kamara-thriller remake-je. Az első darab címe Szerelmes lettem, a harmadiké pedig nagy sikert aratott Szólíts a neveden – ugyebár. E mai film is szép kritikai- és fesztiválsikereket tudhat magáénak, ami azonban nem igazán találkozott a közönség igényeivel: jobbára értetlen elutasítás a reakció (miközben Delonék fél évszázados filmje komoly közönségsiker volt annak idején és ma is “megáll a lábán”). Guadagnino nem másol, hanem saját világába illeszti a tulajdonképpen ismert történetet, melyben -bár meghagyja a thriller-elemeket – inkább a szereplők között bonyolódó lelki “kötélpályák” kiélt és kielégületlen vágyak általi megfeszülésére koncentrál, azzal együtt, hogy egy másik mániájának, a kapitalista társadalom felső harmadának erkölcsi erodálását, érzelmi, mentális és empatikus nihiljét megörökítő attitűdjének is áldoz. Itt egy öregedő rocksztár (Tilda Swinton – Guadagnino kvázi “múzsája”), hajdani férje, az energikus menedzser (Ralph Fiennes), a nő új, fiatalabb pasija (Matthias Schoenaerts) és a menedzser elkényeztetett, szexre és odafigyelésre éhes, unatkozó lánya (Dakota Johnson) nyaralnak az olasz Pantelleria szigetén, egy elszigetelt, hangulatos villában – miközben a néhány kilométerre fekvő Tunézia felől folyamatosan érkeznek a migránsok. (Bővebben)
Robert De Niro első rendezése volt a Bronxi mese (Filmcafe, 22.35), melyben azért az egyik kulcsszerepet is magára osztotta, nyilván a biztonság kedvéért. A történet egy tipikus olasz bevándorló-történet, melyben a tisztességes, buszsofőrként robotoló apa (De Niro) mindent megtesz azért, hogy a fiából is tisztességes ember legyen – még a maffiával is harcra kel… Igazán remek, epikus film, közvetlenül a legnagyobb olasz maffiatablók (Keresztapa-trilógia, Volt egyszer egy Amerika, Nagymenők) után a sorban.
A Halálhegy – A Djatlov-rejtély (Film Mánia, 22.45) szintén egy “valóban megtörtént” eset filmes feldolgozása. (Tudom, volt már.) A legendát a hazai legnagyobb konteó-szakértőként számon tartott Tiboru is alaposan feldolgozta blogjában. Renny Harlin is ebből a történetből indult el, a végeredménynek azonban egészen biztosan nincs köze a valósághoz. Mivel Harlin hollywoodi vérprofi, azt azért lehetett sejteni, hogy a kamunál nem sokkal fogunk beljebb jutni ez alkalommal, és az első kockák alapján azt is érezhetjük, hogy a szándékoltan spontán, ál-dokumentumfilmes stílus itt nem kócos filmegyetemisták első pénzkereseti akciója, hanem kiszámított üzleti terv része, aminek a következő a receptje: Végy egy közepesen ismert, misztikus legendát, amely valamilyen távoli, egzotikus helyen játszódik, vegyítsd össze azt a tinihorror és az ál-dokumentumfilm jellegzetes kliséivel, tedd be mélyhűtőbe, majd rázd jól össze. (Bővebben)
A szerelem vak (RTL II, 23.00) című romantikus komédia tulajdonképpen Jack Nicholson Lesz ez még így se! című történetének keresztezése Vittorio Gassman/Al Pacino A nő illata című darabjával. Itt Alec Baldwin egy híres író, aki egy balesetben megvakul, ezért frusztrált, depressziós és kibírhatatlan. Demi Moore, illetve az általa alakított karakter pedig egy zűrös előéletéből származó bírósági ítélet folytán kerül mellé, mint amolyan “közmunkában” ápoló. Na, most akkor add össze. 🙂
Octave Mirbeau híres regényalakját többen megfilmesítették már. Az Egy szobalány naplója (Duna, 23.25) ezúttal Benoît Jacquot 2015-ös verziójában láthatjuk, melyben a címszereplő Célestine-t Léa Seydoux, Josephet, a lázadó természetű, agresszív kertészt Vincent Lindon, a férje (Hervé Pierre) túlfűtött, szexuális szabadossága elől vallási tébolyba menekülő úrnőt pedig Clotilde Mollet alakítja.
