Szép tiszta, romantikus maffiózó-sztori Ben Affleck dolgozata, Az éjszaka törvénye (Viasat3, 21.00), mely Geyza barátunktól (ez Affleck hivatalos harmadik neve!) megszokottan, Boston bűnös éjszakájába kalauzolja el a nézőt. Az idő ezúttal a múlt század huszas évei, tehát a maffia arany-, és a szeszcsempészet virágkora. A főszereplő fiatalember (Ben Affleck), a rendőrfőnök fiacskájaként kerül bele a a bűnbe, hogy aztán hamarosan a város legnagyobb piacsempészévé váljon, erőszakosságának, eszének és kapcsolatainak hála. A töretlenül felfelé (avagy lefelé, nézőpont kérdése) ívelő pályát azonban hirtelen egy szerelem akasztja meg… (A képen Siena Miller Ben Affleckkel.)
A Budacash-, Quaestor-, és ki tudja még milyen pénzügyi balhé érintettjei már jól tudják, hogy nálunk is mindennaposak a meghökkentően nagy haszonnal kecsegtető, valójában azonban csak óriási pénzeket elsikkasztó befektetési ajánlatok, melyekről gyorsan (vagy éppen kevésbé gyorsan) kiderül, hogy nagy haszont igazából csak az kaszál, aki a piramis csúcsán ül. Martin Scorsese filmje, A Wall Street farkasa (Prime, 21.00) pont efféle gátlástalan machinátorokról szól: konkrétan Jordan Belfortról (Leonardo diCaprio valóban Oscart érő alakításában), aki azonban csak szerény vizesnyolcas a mi “tarsolycsabáinkhoz” képest… (Számoljunk utána, ha nem hisszük.) Legyünk tehát nagyon, de nagyon dühösek, mert csakis mi tehetünk arról, hogy ezek a “belfortok” és “tarsolyok” gondtalanul garázdálkodhatnak… (Bővebben)
A szerencsejátékok sporttal összefonódó területén játszódik a Pénz beszél (RTL Spike, 21.00). Akik alkalmanként dollármilliókkal fogadnak a hétvégi bajnoki fordulók eredményére, nagyot is nyernek, vagy éppen nagyot vesztenek. Ebben a környezetben nagy az értéke a biztos tippnek… Erről szól ez a megtörtént eseményeken alapuló sztori, melyet állítólag maga az akkor a golfpályán labdaszedőként dolgozó főhős mesélte el a film producerének. Matthew McConaughey talán e szereppel lépett ki az üresfejű szépfiú kliséjéből és kezdte meg komoly színészi pályáját, Al Pacino, a tuti-tippadóhálózat fejeként viszont ugyanazt a figurát hozza tulajdonképpen, amit például a Fedőneve: Donnie Brascóban is, az agresszív és kegyetlen, sokat tudó és sokat tapasztalt, de valahol belül mégis jólelkű, humánus kisembert. (Bővebben)
A remek Tangerine-t is jegyző Sean Baker maradt a dokumentarista “budapesti” iskolánál e ma esti, Floridai álom (Duna, 21.15) címet viselő filmjében is. Amerika alulnézetben ismét, egy karcos képeslap, ezúttal a napfényes Floridából, egy giga-mega Disney-park közvetlen szomszédságából. Egy lilára festett motelben lakik sok-sok keserű, önhibájából vagy csak a sors szeszélye folytán tartós mellékvágányra került ember, akik így lemaradtak a szebb jövő felé száguldó amerikai álomról. Életüket a sokat látott, sokat tapasztalt gondnok (Willem Dafoe Oscar-díjra méltó alakításában) próbálja terelgetni, inkább kevesebb, mint több sikerrel, de rengeteg empátiával. Érdekes a rendező nézőpontja, ahogyan a motel körül csatangoló 5-7 éves gyerekhordák által láttatja a motel mindennapi – igen zűrös- életét, ahogyan a lakók (kurvák, alkoholisták és más hátrányos helyzetűek) próbálnak egyik napról a másikra jutni. Nyilván sokkolóan hat mindez azokra, akik számára Florida egy igazi Disney-paradicsom, a mindennapi luxus, a valóra vált álmok hazája – de innen, a pesti hatodik-hetedik-nyolcadik kerületből nézve mindaz a kegyetlen valóság, amit e film bemutat, sajnos még mindig csak az álom kategóriája (és most nem a filmbeli kötekedő, agresszív anya figurájára gondolok, hanem úgy, en bloc).
Rendkívül jól szerkesztett, helyenként valóban lélegzetelállítóan látványos háborús freskó a Dunkirk (RTL Klub, 21.20), ám én azoktól a szuperlatívuszoktól mégis tartózkodnék, amellyel az első körös kritikák túlnyomó többsége él. Szép film, jó film Christopher Nolan mozija, de hogy ilyet még nem láttunk, az azért erős túlzás. (Bővebben)
1995-öt írjunk inkább. Egy Budapestről Bécsbe tartó vonaton ebben az évben ismerkedik meg egymással Céline (Julie Delpy), a francia egyetemistalány és Jesse (Ethan Hawke), az amerikai srác. Végigdumálják az utat, sebtiben egymásba szeretnek, ám mindketten tudják, hogy boldogságuk hamarosan véget is ér, Mielőtt felkel a nap (RTL II, 23.00). Így kezdődik Richard Linklater évtizedeken átívelő, elbűvölően romantikus története.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: