Elsőként mondanám A sast (Paramount Channel, 21.00), a magyar származású Kevin Macdonald (aki tényleg magyar származású… 🙂 ) szandálos, köpönyeges, kockahas-domborítós történelmi kalandfilmjét, magyar statisztákkal és sok magyar helyszínen játszódó jelenettel. Egyrészt régen került adásba, másrészt pont lyan, amilyennek egy július végi hétfő estén lennie kell -nagyjából- egy filmnek.
Másrészt Eladó a családom (Film Mánia, 21.00) is. Ez a történet kizárólag a külsőségeknek élő, sznob újgazdagokról szól. Ismerjük őket (most éppen a Balaton partját formálják betonteknővé és kocka-lakóteleppé). Ők állnak előttünk és utánunk is a sorban a szupermarket pénztáránál, ők foglalják el az utolsó mozgássérülteknek fenntartott parkolót is túlméretezett, hófehér BMW terepjárójukkal, és senki meg nem mondaná róluk, hogy… Amúgy ez egy elég okos komédia Demi Moore-ral és David Duchovnyval.
Ugyanekkor a Véres gyémánt (Film+, 21.00) jóval több egy agyatlan, egyszerű vonalvezetésű lövöldözős akció-thrillernél, hiszen egy (efféle) filmekben rendszerint meglehetősen alul-reprezentált problematikára irányítja rá a figyelmet. Fekete-Afrikát a gazdag világ legfeljebb a luxus-szafarikról ismeri: talmi képeslap-hitelesség ez. Szinte mindennaposak a törzsi harcok, elképesztően brutális polgárháborús vérengzések, népirtások olykor néhány négyzetkilométernyi szikes földért. Vagy mint ebben az esetben, a gyémántért. Leonardo diCaprio is beállt a jófej-sorba, hogy tehetségéhez, eszköztárához szabott módon, műfajban adjon hangot a felhívásnak: itt is élnek emberek, akik, ha nem figyelünk, lassan elpusztítják magukat. (Vagy elindulnak Európa felé, amit viszont már nem fog megállítani semmilyen szögesdrót, vagy politikai kampány… és nem fogak otthon maradni sem, mert egy messziről jött okostojás ezt mondja nekik…) (Bővebben)
A pénzvilág bűnös üzelmeiről később maga Gordon Gecko (Michael Douglas), a tőzsdék feneketlen étvágyú csúcsragadozója tanítja meg a tutiságot a tátott szájú civileknek, Oliver Stone 1987-ben készült, ám még messze nem elavult Tőzsdecápák (SuperTV2, 22.25) című mozijában.
Sem a közönség, sem a kritika nem pörögte nagyon széjjel magát Szász János filmjén, A hentes, a kurva és a félszeműn (RTL Klub, 23.25), úgy gondolom, érdemtelenül. Messze nem hibátlan alkotás, de amiben jó, abban van olyan jó, mint sok más olyan mozi, amit amúgy sokkal magasabbra testálnak, mint ahová való. Tény, hogy nagyon látszik az, hogy ezzel a filmmel Szász fel akart kapaszkodni egy vonatra, a kosztümös történelmi zsánerek divatjára – szerintem a jegy is ott van a zsebében, ám a kalauz elfordult tőle… Pedig erős a sztori, tulajdonképpen jól is van elmesélve. Jó a három fő karakter, mind színészi, mind rendezői/írói szempontból. Jól néz ki a film fekete-fehérben, Máthé Tibor helyenként egészen zseniális képeket mutat. Igazából a legnagyobb problémája a filmnek a határozatlanság: Szász nem tudta eldönteni, hogy akkor most marad a kezdeti, némafilmeket idéző groteszk, ám dokumentarista modorban (amit pl. Coenék olyan jól csináltak az O Brother Where Art Thou-ban), vagy pedig lemegy explicit brutálba (mint ahogy le is ment). Ez a hangvételek közti pendlizés végül az egész film összhatását gyengítette, ami azonban még így sem volt rossz élmény. (A képen Nagy Zsolt.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: