Az Igaz történet (Paramount Channel, 21.00) című film valóban igaz történeten alapul, amit színdarab formájában is bemutatott Rupert Goold, a rendező. Azonban a történet valójában az igazság mibenlétével foglalkozik, etikai és picit filozófiai értelemben is. Két szereplője van a sztorinak. Az egyik egy sikeres újságíró, aki egyszer, a közvetítendő üzenet érdekében, némileg átírta az üzenetet közvetítő anyag valóságtartalmát. Kvázi hazudott, s ez gyakorlatilag karrierjének végét jelentette (Amerikában így megy ez). A másik főszereplő egy gyilkos, aki a vád szerint kiirtotta a családját. A nárcisztikus pszichopata elfogásakor az újságíró nevét mondta a rendőröknek – így jött létre végül kettejük találkozása. Az újságíró karrierjének újraindítását reméli a gyilkos valódi személyiségének feltárásától, amit szándékai szerint egy könyvben jelentetne meg, a gyilkos viszont médiumként viselkedik és körmönfont, intellektuális játékban reprezentálja számára az “igazság” sokféle természetét. A nézőket nyilván megtévesztette a szereposztás, Jonah Hilltől (aki az újságírót alakítja – jól) a tőle amúgy megszokott kakapisi poénokat várták, vagy nem tudom, James Francótól meg talán akciókat – ez a film azonban résztvevő gondolkodást kíván, még ha nem is jut messzebb a témában, mint Truman Capote a Hidegvérrel, vagy Norman Mailer A hóhér dala című műveiben. De azért egy jó darabig eljut és addig pontosan is fogalmaz…
A tévé képernyőjén mindenképpen kuriózum a grúz film. Idősebbek számára talán még mond valamit Tengiz Abuladze neve. Az illető úr, ugyebár, grúz volt. 1967-ben bemutatott, a neorealizmus hagyományait a keleti/kaukázusi misztikummal és a szovjetorosz filmművészet melankolikus filmköltészetével vegyítő hangú Könyörgés (m5, 21.00) című alkotása két szomszéd birtok közötti élet-halálharcról szól, melynek során a hagyományos emberi értékek odáig devalválódnak, hogy a megbékélést hirdetőnek kell halállal lakolnia. Tanulságos lesz.
Ezzel szemben, a Holiday (Sony Movie Channel, 21.00) című romantikus komédiában viszont két harmincas szingli, a napfényes Los Angelesben élő Amanda (Cameron Diaz) és a ködös, esős londoni Iris (Kate Winslet) cserél lakóhelyet egy röpke vakáció idejére, hátha jobb lesz nekik akkor – merthogy amúgy nem az, pillanatnyilag. Hogy mennyire lesz jó, arra ad némi támpontot a stáblista, melyből következően, Jude Law a romantikus, míg Jack Black a komikus irányba mozdíthatja a mérleg nyelvét. Az egyensúlyról a csajfilmek specialistája, Nancy Meyers rendezőnő gondoskodik 138 (!) hosszú, avagy éppenséggel túl rövid percben.
A Copland (RTL Spike, 22.00) is tökös mozi. Nem véletlenül vetítik rengetegszer. Ebben az igen kemény zsarufilmben egy “igazságosjános” helyi seriff (Sylvester Stallone remek alakításában!) veszi fel a harcot a simlis nagyvárosi zsarukkal (Harvey Keitel, Ray Liotta, illetve Robert de Niro).
A még fiatal Catherine Deneuve és Gérard Depardieu játssza Francois Truffaut egyik utolsó filmjének, Az utolsó metrónak (Duna, 22.00) két főszerepét. A melodramatikus történet a nácik által megszállt Párizsban játszódik, ahol a zsidó színháztulajdonost felesége a színház pincéjében rejtegeti a németek elől, miközben a férj onnan, a feleségén keresztül instruálva állítja színpadra a színház új bemutatóját. Azonban a színház társas műfaj… (Megmondom őszintén és mea culpa, de ha megfeszítenek se emlékszem erre a filmre. Lehet, hogy nem is láttam…)
Az Isten hozta, őrnagy úr! (m5, 22.25) viszont egészen biztosan halhatatlan remekmű, melynek örök helye van a világ filmművészetének mennybéli mozijában. Egyrészt, mert önmagában is egy remek film, óriási színészek óriási alakításával: Latinovits Zoltán például pályafutásának egyik emblematikus figuráját alkotta meg az Őrnagy szerepében, zseniálisan. Sinkovits Imre falusi tűzoltóparancsnoka hasonló méretű alakítás, gigászi méretű kisember. Fónay Márta, Venczel Vera, Dégi, a postás, Páger, a plébános… (A képen Venczel, Sinkovits, Fónay és Latinovits.) Ha értették, láthatták volna ezt a filmet Hollywoodban, 10 Oscar biztosan járt volna érte. Másrészt, Fábri Zoltán minden idők egyik legjobb irodalmi adaptációját alkotta meg e filmmel, hiszen általa Örkényvilághírű műve (Tóték) e filmmel méltó módon, gondolatában, stílusában hibátlanul, a szerzővel azonos minőségben konvertálódott mozgófilmmé.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: