Mit nézzünk ma a tévében?

A Sully – Csoda a Hudson folyón (Viasat3, 21.00) című filmben Clint Eastwood ismét a repülőgépét 155 utassal vészhelyzetben a jeges Hudson-folyóra leszálló Chesley Sullenberger kapitány legendáját meséli el. Perfekt, tulajdonképpen hibátlan film, mely elegánsan reprodukálja a szerencsés végű repülőgép-szerencsétlenség körülményeit, Tom Hanks (és Eastwood) pedig sikerrel teremti meg a hőst Sully alakjában – aki itt is, és a valóságban is szerény, de szakmáját magas szinten űző átlagember. Rengetegszer ment mostanában.

Hazudik, aki azt mondja, ha jó sorsa tengerre veteti, hogy a habokban lubickolva sosem jut eszébe A cápa (Filmcafe, 21.00), Steven Spielberg klasszikus horrorja. Legendás mozi ez. Annak idején, állítólag olyan hatással volt a nézőkre, hogy egy nőnek megindult közben a szülése… Ma már nyilván csak egy borzongató emlék a nyaralás idején – jó esetben. 🙂 Főszerepben Roy Scheider (a képen) és Richard Dreyfuss, valamint John Williams zenéje.

A Fertőzés (Sony Movie Channel, 21.00) című mozi azonban nem jobb opció, pedig Steven Soderbergh egészségügyi thrillerje igen komoly sztárokkal (Jude Law, Matt Damon, Marion Cotillard, Gwyneth Paltrow, Kate Winslet, stb…) operál. Sablonos közhelyerdő, semmi több. Mondjuk, manapság a téma éppen eléggé aktuális…

Sajnos, a Hitler utolsó napjait elmesélő filmjével elég hangosat koppantó Oliver Hirschbiegel Hollywoodban elkövetett zombisító űr-kórokozós scifijén, az Invázión (AXN, 21.55) még a riadtan pislogó Nicole Kidman és a megszokott módon acélkemény Daniel Craig sem tud segíteni. (Bővebben)

Ennyi.

A sokszor látott Red (Film+, 21.00) cselekménye egyáltalán nem mondható ördöglakatnak. Sőt, inkább egyszerű, mint az ácskapocs. Nyugdíjas CIA-likvidátor (Bruce Willis) kerül az ún. farok kellemetlenebb végére, de ahogy összeszedi hajdani, szintén nyugdíjas kollégáit (Morgan Freeman, John Malkovich és Helen Mirren!), öreg ügynök nem vén ügynök-alapon alapvetően fordítanak a helyzeten. Közben a szálak messze vezetnek, de ahogy azt tudjuk, magasról lehet a legnagyobbat zuhanni, valamint az igaz barátságnál nincs szebb a világon. Csillagsávos lobogó ezúttal nem lengedez. (Bővebben)

Steven Soderbergh bárhol-bármikor bevethető, laza, nagystílű szélhámosfilm-sorozatának első része is újra feltűnik ma este: Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi (Viasat3, 21.00). (Bővebben)

A Whiplash (Sony Movie Channel, 22.45) viszont egy kíméletlen, kőkemény történet a tökéletességre való mániákus törekvésről, a művészi szintű alkotás embert próbáló gyötrelmeiről, valamint igazi tanárokról és igazi tanítványokról – J.K. Simmons Oscar-díjas és Miles Teller Oscar-díjra méltó alakításával (a képen ők). (Bővebben)

Jobb híján nézhetjük Donald Trumpot (lásd a képen) a Két hét múlva örökké (Sony Movie Channel, 21.00) című romantikus komédiában, amiben Hugh Grant ma este is a tőle megszokott módon léha bugyibubus (egy nagyvállalat fejese), míg Sandra Bullock egy éles eszű, karakán ügyvédnő – a Grant által alakított karakter beosztottja. Én már tudom a végkifejletet.

Tény, hogy Mindenki szereti a bálnákat (Moziverzum, 21.00)… A valóságban megtörtént eseményeket feldolgozó megható film egy alaszkai tévériporter (John Krasinski) és Greenpeace-es barátnője (Drew Barrymore) áldozatos harcát meséli el, amit annak érdekében vívnak, hogy kiszabadítsanak egy jég halálos fogságába rekedt bálnacsaládot – aminek érdekében még az orosz és amerikai haderők is fegyverbarátságot kötnek.

De énekelhetjük azt is újra, hogy csokko-csokko, Csokoládé (Filmcafe, 21.00), ó, szinyóra, vegyen magának egyet… – bár itt éppen Juliette Binoche főzi meg magának Johnny Deppet Lasse Hallström nagy sikerű szerelmes filmjében, melynek romantikus fősodra emellett lemossa a leplet az önámító, álszent farizeusokról is. Tényleg cuki film, ha nem láttuk volna még…

Azt mondják a Coen-testvérek, hogy A félszemű (m2, 21.10) című westernjükben Charles Portis 1968-as azonos című (True Grit) regényéhez nyúltak vissza, nem pedig simán lemásolták annak egy évvel későbbi, Henry Hathaway által rendezett és John Wayne címszereplésének Oscart is hozó első filmadaptációját. (Coenék filmje csak jelöléseket kapott, igaz, abból rengeteget.) JÁTÉK! A film megtekintése előtt, de akár közben, nézzünk bele az eredeti ’69-es filmbe… Érdekes lehet összehasonlítani a látottakat Coenék filmjének idevágó jeleneteivel. Coenék filmjéről bővebben itt.

Megkerülhetetlen Natalie Portman alakítása a Jackie (Duna, 21.15) című filmben. Sőt, tovább megyek: a film legalább annyira szól Natalie Portmanről, mint Jacqueline Kennedyről, a meggyilkolt amerikai elnök, John F. Kennedy özvegyéről, hasonlatosan például Helen Mirren Erzsébet királynőjéhez (Oscar-díj 2007-ben), vagy Meryl Streep Vasladyjéhez (Oscar-díj 2012-ben). Az igazi kérdés tehát itt valójában az, lesz-e kétszeres Oscar-díjas Natalie Portman? (Ez alkalommal nem lett.) No, de hogy milyen nő is volt ez a Jackie, azért derül valamicske fény erre is ebből a moziból (de hogyan is kaphatna bárki alakjának megformálásáért fényes díjat, ha éppen ez nem derül ki belőle…) (Bővebben)

Később láthatjuk Christian Bale-t is, a szó szoros értelmében csontsoványan, ugyanis Bale A gépész (Film Mánia, 21.50) címszerepéhez a filmtörténelem egyik legbrutálisabb fogyasztását hajtotta végre. A spanyol produkcióban készült film rendezője, Brad Anderson kemény tévésorozatokon (Drót, Kemény zsaruk) tanult, ami meg is látszik a filmen. Szépen szippantja magába a David Lynchet és Alfred Hitchcockot egyszerre megidéző film a nézőt. A történet tele van rejtélyekkel, furcsa, megmagyarázatlan dolgokkal, rendhagyó helyszínekkel, hirtelen feltűnő, nem létező alakokkal, Bale pedig -szokása szerint- remekel a rémálmai miatt már egy éve nem alvó gépésztechnikus figurájában. (Bővebben)

Daniel Day-Lewis is brutálisan nagyot alakít Paul Thomas Anderson sokak által igen nagyra tartott Vérző olaj (Paramount Channel, 22.00) című monstre mozijának címszerepében, de a zene (Jonny Greenwood) is nagyot szól. Elég jól dolgozik az operatőr (Robert Elswit), jó a forgatókönyv (Upton Sinclair alapján PTA). Járható út lehet az is egy nagyregény filmadaptációja esetében, hogy csupán egyetlen szálat bont ki a rengetegből, és azt boncolgatja, vajon mi is van -még- benne, vajon hová vezet, nem pedig elvész a részletgazdag, szinte betűhű megfilmesítésben, mint PTA jelen esetben. Ettől aztán kissé nyúlik a film, mint -stílszerűen szólva- a takony az olajos padlón (158 perc!), de a kísérlet mindenképpen szimpatikus. PTA kitűnő rendező és ahogy e filmben a korai kapitalizmus részletgazdag természetrajzát, s benne egy igazi, vérnősző vadkapitalista portréját festi meg, az előtt mindenképpen le a kalappal! Aranypolgár 2.

Az Áldott mélységeket (Duna, 23.00) valamilyen okból nem láttam még. Annyit kell tudni róla, hogy rendezte Pedro Almodóvar, 1983-ban. Egy hajdani gimnáziumi tanárnő ma éjszakai bárokban énekel, így tudja eltartani magát és drogfüggő szeretőjét. A srác azonban egy nap átlövi magát a túlvilágra, és a rendőrség a tanárnő/dizőzt gyanúsítja, aki kétségbeesésében az apácákhoz menekül… (Lásd a képen.) Elég későn lesz – na, majd valahogyan utánanézek.

A ma este első kérdése nagyjából annyi lenne, hogy Miről álmodik a lány? (Cool, 20.55) Nyilván szép, okos és humoros szőke hercegről, egy hófehér Audi Q7-en, Gucci-táskával és korlátlan hitelkerettel bíró AmEx kártyával, aki ezeken felül szereti őt, dédelgeti és még saját rózsadombi kulipintyót is vesz neki. Ezúttal (Amanda Bynes) azonban arról álmodik, hogy végre megismerkedhessen régen nem látott apjával. A várva várt pillanat aztán el is jött, meglepetésre azonban az apuka (Colin Firth) Anglia egyik legbefolyásosabb politikusa… A film romantikus lesz a továbbiakban és komikus.

Hasonló opció a Rögtönzött szerelem (SuperTV2, 21.00), amiben egy Kumail Nanjiani nevű, pakisztáni származású amerikai stand up-komikus és sorozatsztár (Szilícium-völgy) meséli el saját szerelmének történetét, mely szakadéknyi kulturális különbözőségek, valamint egy súlyos betegség fenyegető árnya között szökken szárba. Őszinte, feltáró jellegű és szívmelengető komédiára van kilátás. (Bővebben)

A mexikói Guillermo Del Toro 2018-ban 4 Oscar-díjat bezsebelt A víz érintése (Moziverzum, 21.00) című filmje viszont csupán egy vitatott eredetiségű, romantikában és fantasyban lubickoló, csilivili mese. Gyenge film… (Bővebben) Nem sokkal jobb ennél a csatorna másik, szintén Oscar-díjas filmje. Natalie Portman alakítja ebben Oscar-díjat érőn a Fekete hattyú (Moziverzum, 23.00) világot jelentő deszkákat hasító tudatú balerináját, Darren Aronofsky artisztikus Csajkovszkij-klipjében. (Bővebben)

Ma este szerintem a legérdekesebb film Egy jófiú (Duna, 21.20) története, melyben a címszerepet a mai olasz film egyik jeles figurája, Riccardo Scamarcio (lásd a képen) alakítja. Egy másik fontos figura, Pupi Avati meséli el a látszólag gondtalan és sikeres, de valójában kényszer- és mellékpályákon futó életet élő fiatalember történetét.

Egy igen izgalmas akció-thriller lesz a Védhetetlen (Filmcafe, 21.00) a titokügynökös akció-vonulatból, mely ezúttal egzotikus dél-afrikai környezetben játszódik. Denzel Washington alakítja a történetben azt a hajdani CIA-s nagymenőt, aki aktív korában inkább dolgozott saját zsebére, mint országa hasznára – ez okból most egy fokvárosi védett házban őrzi őt Ryan Reynolds, a karrierjének beindulására váró, leendő CIA-ügynök. A kétkulacsos nagymenőnek azonban nyomára jutnak megbízói… Hommage á Tony Scott.

A Grimm testvérek jól ismert Piroska és a farkas című meséjének és a Farkasember kultúrkörökön át ívelő legendájának furcsa szintézise A lány és a farkas (Film+, 21.00) című tinihorror, mely azért így, ebben a konstellációban, inkább az Alkonyat-sorozat kedvelőinek nyújt nedves és borzongató élményeket ma estére. Gótikusan sötét romantika, bombasztikusan látványos vizualitással. Amanda Seyfried a címszerepben, Gary Oldman fenyegető árnya pedig a háttérben.

Robert Schwenke romantikus filmje, Az időutazó felesége (Sony Movie Channel, 21.00) ma este sem merészkedik túl a nagy sikerű lányregény mozgóképes illusztrálásánál, azonban amit tesz, azt ízléssel teszi: a lányok, asszonyok cinikus férfitársai is el tudják viselni e filmet, esetleg némi utólagos ellenszolgáltatás beígérésével 🙂 , de semmiképpen nem rohannak ki a szobából öklendezve, mint általában az ilyen filmeknél. Persze, Eric Bana nem több mint sármos, de Rachel McAdams helyes (a képen középen ők), és most talán elég ennyi is. (Bővebben)

Megtörtént eseményeket dolgoz fel a Tetovált lány-sorozatról ismert Daniel Alfredson dokumentum-krimije, A Heineken-emberrablás (Paramount Channel, 21.00). Néhány holland lúzer tényleg elrabolta 1983-ban az ismert vörös csillagos sörkonszern dúsgazdag alapító-tulajdonosát. Az ügy minden idők legnagyobb kifizetett váltságdíjáról vált világhírűvé, nem véletlenül készült róla egyéb filmes feldolgozás is. Maga az emberrablás félsiker volt, ahogyan ez a film is. Jól sikerült az elkövetők bevezető miniportréja, jól idéződik meg a kora nyolcvanas évek atmoszférája is, nincs baj a filmmel egészen a váltságdíj kézhezvételéig – amikor is túl sokfelé ágazik a történet, hogy azt frappánsan rövidre lehessen zárni. Átírni pedig éppen a realitások miatt nem lehet. Így azonban marad az igen egyszerű inzerten magyarázó megoldás…

Egy rendőrcsalád két örökösét alakítja a rendszerint kitűnő Joaquin Phoenix és Mark Wahlberg ma este Az éjszaka urai (Film Mánia, 21.00) című filmben, ami se nem több, se nem kevesebb egy jó közepes akció-kriminél. Az egyik fiú marad a családi hagyományoknál, ő a becsületes, kiscserkész mentalitású “jó zsaru”, míg a másik a fekete bárány: ő a gonosz, sötét oldalon keresi meg kenyerét. Az orosz maffiát -itt a történetbeli gonoszt- jellemző közhelyek azonban néha már fájnak…

Az Isten hozta az Isten háta mögött (Duna, 22.00) hangvételében valahol félúton vagyunk a Tati Kisvárosi ünnepe és Menzel Én kis falumja között. Annak idején, két hét alatt másfél Magyarországnyi francia látta ezt a filmet, melyben tulajdonképpen saját magukat röhögik ki: a dél-franciák (lásd a képen) az északiakat, az északiak a délieket, a nyugatiak mindkettőt, a hegyvidékiek meg úgy „en bloc”, az egészet. Ez a siker azonban nemhogy megosztotta a franciákat, hanem inkább összekovácsolta, hiszen a film alapvető tanulsága az, hogy milyen jó franciának lenni. És azt kell mondjam: néha tényleg jó lehet franciának lenni… (Bővebben)

A Szerelmesfilmben (m5, 22.05) eközben Jancsi (Bálint András) még mindig szerelmes Katába (Halász Judit), hajdani szerelmébe, aki viszont már Párizsban él. Jancsi fogja magát és meglátogatja, de természetesen már ugyanazt a Katát nem találja. Szabó István “Lelouche-os” filmje egy férfiról és egy nőről, még 1970-ből.

Nyilván a könyökünkön jön ki Steven Spielberg perfekt szélhámos-filmje, a Kapj el, ha tudsz! (SuperTV2, 22.25), az ezerarcú és mindenkit átverő Leonardo Di Caprióval. Persze, ez egy szórakoztató és igazán jól megcsinált film, bármennyiszer meg lehet nézni…

Ma például ismét betekintést nyerhetünk Benjamin Button különös életébe (Sony Movie Channel, 21.00). A címbéli pasas -az esetleges félreértések elkerülése végett- nem formaegyes versenyző, hanem egy tök átlagos, középszerű ürge (Brad Pitt… 🙂 ). Ami érdekessé teheti mégis e művet, az az, hogy rendezője a thriller műfajának megújítója, David Fincher, aki F.Scott Fitzgeraldhoz nyúl hozzá ez alkalommal (ő írta meg Benjamin Button életét eredetileg). Rengeteg jelölés, rengeteg sztár, rengeteg idő, rengeteg, rengeteg szentimentalizmus. (Bővebben)

Dennis Villeneuve (pl. Felperzselt föld, Fogságban, Sicario, Szárnyas fejvadász 2049) viszont a tudományos-fantasztikus irodalom berkeiben nevesnek számító Ted Chiang novellájából adaptálta Érkezés (Viasat3/Filmbox Prémium, 21.00) című filmjét, mely egyszerre apellál értelemre és érzelemre, miközben kihagyja a játékból a szívet és a gyomrot. Így ha valami zsigeri élményre vágynánk, mint egy Star Wars-mozi például, hoppon maradunk; sem izgalom nem fogja meghajtani ketyerénket, sem a drámai feszültség nem fogja vasmarokra a gyomrunk. Ellenben elgondolkozhatunk az élet értelmén, valóban a saját életünk értelmén, valamint a világ jelenlegi legnagyobb problémáján, miszerint mennyire nem értjük meg egymást, hogy mennyire előkerült -újra- a problémák erőszakos lerendezésének vágya, ahelyett, hogy megismernénk “ellenségünket”, akiről szinte bizonyosan kiderülne, hogy valójában csak rettenetesen magányos és barátkozni akar, amihez nem találja a megfelelő módot, pont, ahogy mi sem. Egyszerűbb inkább leordítani a fejét és hazaküldeni… Egyszerűbb ezt a filmet is le-“unalmas művész-picsogásozni”, mint megpróbálni megérteni. Pedig ez sem lenne túl bonyolult agyi tevékenység, legalábbis lényegesen egyszerűbb, mint az a probléma, amit Amy Adams oly ügyesen megold a filmben. Mondjuk: Kapcsolat 2. (és ez a film negatívuma). (Perry által ugyanez versben.)

Kinyit újra A 13-as rendőrőrs (Filmcafe, 21.00) is. Ez a film John Carpenter műfaji klasszikusának viszonylag jól sikerült remake-je, Ethan Hawke-kal, Gabriel Byrne-vel és Laurence Fishburne-nel. Izgalmas, fordulatos, feszült thriller ez, igen komoly vérfürdővel súlyosbítva, mely egyetlen helyszínen -a “címszereplőben”- játszódik egyetlen szilveszteri éjszaka alatt, miközben odakint süvít a jeges szél és szakadatlan ömlik a hó.

A hetvenes évek keménytökű, trapéznadrágos, mikrofonfrizurás, fekete b-mozijai, az ún.  blaxploitation-filmek előtt tiszteleg Quentin Tarantino 1997-ben bemutatott Jackie Brown (Duna, 21.45) című mozijával, melyben igen izmos sztárparádét (pl. Pam Grier -a képen-, valamint Robert de Niro, Samuel L. Jackson, Bridget Fonda, Michael Keaton), remek zenéket és nagy dumákat hallhatunk-láthatunk.

A New York bandái (Film Mánia, 22.40) című, olykor igen erőszakos jeleneteket is tartalmazó filmeposz a címbeli város -a Nagy Alma- hősies őskoráról szól, két gigaikon főszereplésével. Leonardo Di Caprio és Daniel Day Lewis vetélkedik egymással a filmben, bokszban, véres utcai harcokban és kőkemény farkasszem-nézésben – bő két és félórában és Martin Scorsese rendezésében. (Bővebben)

Tom Tykwer a jelen kor talán legjelentősebb német filmrendezője, még akkor is, ha néha azért mellényúl projektjeiben. Ezúttal viszont nem nyúlt mellé, még ha a közönség nem is kezeli feltétlenül a helyén ezt a Hologram a királynak (Paramount Channel, 21.00) című filmet. Dave Eggers ismert regényét adaptálja ezúttal Tykwer, szerintem jól. Tom Hanks egy kiégett amerikai üzletembert alakít a történetben (a képen Omar Elbával), akit cége -talán felmentés és kirúgás helyett- egy szaúd-arábiai kiküldetésre küld, melyen a szaúdi királynak kellene prezentálnia egy új, holografikus kommunikációs technológiát. A könyv alapján a film élvezetesen, fanyar verbális és vizuális humorral ábrázolja az egymástól tökéletesen különböző kultúrák közti közeledés lehetőségeit, az amerikai külgazdaság problémáinak pontos, tömör kritikáját, valamint egy középkorú férfi lelki- és egzisztenciális “hogyan-továbbjának” dilemmáját. Remekül vág e történetben is. Tykwer azon kevés filmes közé tartozik, akik a vágást valódi dramaturgiai, sőt cselekményszervező eszközként képes használni. Ezzel együtt a film nem igazán közönségmozi, de ha hajlandóak vagyunk odafigyelni, akkor egy kifejezetten értelmes és tanulságos történettel tölthetjük az erre szánt időnket.

A Minden héten háború (Film+, 21.00) viszont eközben Oliver Stone nagyszabású filmeposza Amerika egyik első számú őrületéről, az amerikai fociról (értsd: a rögbi amerikai változatáról). A szereposztás is igen súlyos, azonban kiemelkedik belőle Al Pacino (örökös szinkronhangjával, Végvári Tamással), aki a film középpontjában álló futballedzőt alakítja, az általában megszokott intenzitással és minőségben. A film azonban azok számára is ajánlott, akik nem ismerik, sőt tán még idegenkednek is ettől a közhelyesen “ostoba izomagyak focijának” tartott sportágtól. Ugyan sportfilm ez, de nem minden tartalom nélkül – mutatja ezt az is, hogy az amerikai Oscar-díj akkori osztásánál szinte szóba sem került, ellenben az inkább a minőségi művészfilmek felé tendáló Berlini Filmfesztiválon Arany Medve-jelölést kapott.

A léha, semmirekellő, felelőtlen férfira bízott ártatlan kisgyermek sablonos, de mindenképpen tanulságos történetét variálja a Kislány a küszöbön (Film Mánia, 21.00) című nem túl régi, német romantikus komédia. A filmet rendezte, és szokása szerint a főszerepét is eljátssza Til Schweiger, a német film egyik nemzetközi sztárja, partnere viszont ezúttal saját kislánya, Emma – s ez különösen érdekessé, de főleg igazivá teszi ezt a bájos, aranyos kis filmet (a képen Emma és Til).

Til Schweiger az alternatíva is. Aki látta A fülenincs nyúl első részét, az örülhet: A fülenincs nyúl 2. (Filmcafe, 21.00) éppen olyan. Ugyanazt az alapötletet viszi végig – ráadásul még hajaz is az első ajánlatra, hiszen Emma lánya, immár nagyobbacskaként, itt is a partnere. Ettől függetlenül és ezzel együtt, szerintem szórakoztató darab – ez is, az is. Főleg, hogy mára ennyi is az annyi.