Elsőként legyen, mondjuk, a Kettős kockázat (Paramount Channel, 19.55), ami nem túl nagy kockázat: egy eléggé kiszámítható fordulatokra építő, középszerű krimi, az ezúttal igen középszerű Ashley Juddal és Tommy Lee Jonesszal. Gonosz férj veri át csúnyán a feleségét, aki aztán visszaszívatja őt… Mintha valamelyik most futó krimisorozat egyik epizódja lenne – annál nem több, nem kevesebb.
Szörnyű titkokat rejt azonban a Ház az utca végén (Film Mánia, 20.00). A frissiben elvált anyu (Elisabeth Shue) nyilván ideköltözik, a szomszédba tinédzser lányával (Jennifer Lawrence). Rövidesen rájönnek, hogy nem kellett volna… ahogyan a hollywoodi nagykönyvben meg van írva. Horrornak mondják, de szerintem ez sem más, mint egy szimpla ijesztgetős thriller.
A Fertőzés (Viasat3, 21.00) című mozi sem jobb opció, pedig Steven Soderbergh egészségügyi thrillerje igen komoly sztárokkal (Jude Law, Matt Damon, Marion Cotillard, Gwyneth Paltrow, Kate Winslet, stb…) operál. Sablonos közhelyerdő, semmi több. Mondjuk, a téma manapság éppen eléggé aktuális…
Nem a klasszikus Pán Péter-sztori az Én, Pán Péter (Filmcafe, 21.00), hanem annak keletkezése, valamint írójának élete köré szőtt elbűvölő történet, igen komoly sztárparádéval (Kate Winslet, Johnny Depp, valamint Julie Christie és Dustin Hoffman).
A Teljesen idegenek (Moziverzum, 21.00) című olasz film -állítólag- óriási sikerrel futott a magyar mozikban, annyira, hogy Deák Krisztina BUÉK címmel elkészítette ennek magyar verzióját is, de -szintén állítólag- született belőle egy sor színpadi adaptáció is. Se ezeket, se a magyar filmváltozatot, se a ma este levetítendő eredetit nem láttam, úgyhogy passzolom is a témát. Aki tudja, mi ez, úgyis nézi. Egy vacsora történetéről van szó amúgy, melynek unalmát a résztvevők azzal próbálják feldobni, hogy egymás mobiltelefonjain kezdik böngészni az SMS-eket.
John Hillcoat második amerikai filmjében, a Tripla kilencesben (AXN, 21.00) ugyanazt az utat jártja, amit a Fékezhetetlennel elkezdett: imponáló szereposztásban (amit ezúttal például Chiwetel Ejiofor, Casey Affleck, Woody Harrelson, vagy például az itt felismerhetetlenné sminkelt Kate Winslet jelent) moralizál egy kőkemény történetben a kemény férfiak bűnös világáról. A férfiak ezúttal mai, többségükben velejéig korrupt rendőrök, néhány szénné varrt latin cabrón, valamint egy igen férfias orosz-zsidó maffiózónéni (karikatúrája). A morális tanulságot jelen esetben a végén csak egy, a legkevésbé tisztességtelen maradhat dramaturgiai kliséje jelenti – picit szembe menve a valóságban tapasztalható dolgokkal. Amúgy egy kissé kusza, de azért egyáltalán nem követhetetlen cselekményű, jó közepes korrupt zsarus-akciókrimi ez, néhány ötletes jelenettel. Hillcoattól azonban -korábbi filmjei, pl. Az út alapján- ez a film egyértelműen csalódás. Amúgy rendben van ez.
A ma esti Kiképzés (RTL+, 21.00) egy kőkemény zsarufilm lesz, méghozzá a realistánál is naturalistább megközelítésben, ha szabad ilyen marhaságot mondani. Denzel Washington adja itt rutinos drognyomozót, aki egy zöldfülűt (Ethan Hawke) kap társnak, hogy bevezesse a tutiba. Oscart kapott ezért az alakításért Washington, mégpedig megérdemelten, de a film maga is igen jó darab a maga műfajában, érdemes megnézni.
A Nem kellesz eléggé (Sony Max, 21.00) című könnyed, romantikus komédiában viszont négy csaj (Jennifer Aniston, Scarlett Johansson, Drew Barrymore és Ginnifer Goodwin) veszi fejébe azt, hogy kiismeri a férfi agyvelőt. Ez körülbelül pont olyan, mintha fordítva lenne, mintha négy fószer venné fejébe azt, hogy kiismeri a női észjárást… Nonszensz. De legalább lehet rajta mosolyogni…
Zavarba ejtő darab a skót (!) Armando Iannucci szatírája, a Sztálin halála (Duna, 21.20). Miközben nagyjából tényszerűen (legalábbis egyik fajta tények szerint) elmeséli Sztálin halálának körülményeit, tűpontos precizitással szögezi fel a filmvászonra/képernyőre mindazt a borzalmat, képtelenséget, abszurditást, ami a címszereplő rémuralma alatt végbement a szovjetek nagy uniójában, anakronisztikus, sokszor kifejezetten kretén, idióta párbeszédekkel és jelenetekkel jellemzi a szovjet vezetés több prominensét (Molotovot, Malenkovot, Beriját, Hruscsovot, Zsukov marsallt és másokat), mellyel nem csak hogy elidegeníti, de el is bizonytalanítja a nézőt. (A képen Michael Palin, Jeffrey Tambor, Rupert Friend, Steve Buscemi és Simon Russell Beale.) Azzal nincs baj, hogy nevetnünk kéne Sztálinon és a halála körüli kaotikus cirkuszon, hiszen a Sátán akkor veszti el félelmetes hatalmát, ha kiröhögjük, tudjuk ezt Chaplin Diktátora óta jól: de Iannucci nem röhögtet meg. Imbecillis hülyéknek mutatja be Sztálin környezetét: lehet, hogy ez valakinek nevetséges, de én valahogy nem tudok nevetni azon, hogy emberek fejét lövik szét ötletszerűen (miközben százmilliókat ölt meg a rendszer, amúgy éppen úgy, olyan indokok alapján, olyan módszerekkel, ahogyan az a filmben szintén pontosan ábrázolva van). Rákosi rendszere sem volt ártatlan, messze nem volt az, A tanú mégis remekül szórakoztat. Ez a film azonban nem szórakoztat, csak zavarba ejt. Sőt, dühít, mert csak Iannucci röhög ezen az egészen, Sztálinon meg az ostoba népén, aki imádta gyilkosát, de ezáltal éppen olyan kretén, cinikus gazemberré válik, mint Sztálin, Berija és a többiek voltak valójában. De (a film) legalább nem gyilkol. WIM kollegina szerint bővebben.
Andrzej Wajda történelmi drámája a nagy francia forradalom történései kapcsán lamentál a hatalom és a hatalomgyakorlás természetéről, a terror, a diktatúra és a szabadság eszményének összeegyeztethetetlenségéről. A Danton (Duna, 23.05) címszerepét Gérard Depardieu alakítja. Történelem- és etikaóra, egyben.
Lassú ritmusú, de igen mélyre hatoló dráma a német Tom Tykwer által 2002-ben rendezett A gyilkosok is a mennyországba mennek (RTL Spike, 23.15). A forgatókönyvet a nagy lengyel moralista, Krysztof Kieslowski írta, így talán nem meglepetés, hogy komoly, elgondolkodtató élmény vár azokra, akik kíváncsiak egy férjét kábítószer-túladagolás miatt elvesztő asszony (Cate Blanchett) küzdelmére, melyet azok ellen vív, akik férjének a gyilkos drogot adták.