Minden volt már és minden volt már sokszor… A 2004-ben bemutatott Mobilt (AMC, 21.00) az a Larry Cohen írta, aki a néhány évvel korábbi Fülkét is kitalálta – most valószínűleg az íróasztalán heverő mobilján akadhatott meg a szeme. Vagy azért, mert folyamatosan csörgött, vagy azért, mert meg sem szólalt: nem ez a lényeg. Ellenben, mi történik, ha valakinek egyszer megcsörren kézikészüléke, és egy hallhatóan remegő, halálra vált hang kéri a segítségét. Nem tudom, a script írása idején a híváskijelzés ismert volt-e már, valószínűleg nem, mert ha igen, akkor a filmben szereplő helyes, ám nyugati parti szörfös srácokhoz méltóan kellően üresfejű ifjú (Chris Evans) nevetve kilőtte volna a fals hívást. Nem így történt, és ez újfent egy kifejezetten ötletes, szórakoztató akció-krimihez vezetett. (Bővebben)
Nyilván a célközönség könyökén jön ki a Kedves John! (Filmcafe, 21.00) is. Ebben a nagyon romantikus, ám egy picit háborús drámában egy rendes, becsületes katonafiú (Channing Tatum) érkezik haza szabadságra a vidéken egyedül éldegélő öregapjához, a szomszédban azonban éppen ott vakációzik a gyönyörű, táguló pupilláit szempillaerdőbe rejtő diáklány (Amanda Seyfried)… Naná, hogy egymásba szeretnek (lásd a képen), ami önmagában nem lenne baj, csupán az a bökkenő, hogy éppen háború van! A filmet rendezte Lasse Hallström, aki ebben a műfajban ritkán ismer mértéket.
Sokszor, de talán még nem elégszer látott fausti történet Az ördög ügyvédje (Film+, 21.00). Elsősorban Al Pacino miatt nézzük meg e remek filmet: egész egyszerűen félelmetes, ahogy Pacino játszik és ahogy beszél (a pótolhatatlan Végvári Tamás hangján). Egy kis ízelítő a filmből Pacino monológja, melyben sátáni bölcsességgel fejti ki véleményét Istenről.
A V, mint vérbosszú (Viasat3, 21.00) című film egyszerre kosztümös kalandfilm, politikai thriller és antiutópia. A Mátrix-trilógiáról ismert Wachowski-testvérek által írt és rendezett történet a zsarnokságról, az elnyomásról, a média agymosásáról és az ez ellen lehetséges küzdelem lehetőségeiről és szükségességéről szól; azt vizsgálja, mi történik, ha egy diktatúrában az egyén a saját kezébe veszi a törvényt. “Ne kérdezz, ne kritizálj, ne is gondolkodj: a Párt mindent jobban tud!” – üvölti a filmbeli gonosz kancellár.”
Bár sokat ment, sokat megy a tévében A bombák földjén (Filmcafe, 23.00), de mégiscsak nyert egy közepes vitrinre való díjat 2010-ben, rengeteg fontos Oscarral egyetemben, még ha picit meg is osztja a nézőket. A háborús akciófilmek kedvelőinek túl művészfilm ez, a művészfilmet kedvelőknek pedig túl akció – én úgy mondanám: nem bambáknak való film ez. Néhány egészen remekbe szabott jelenete azonban többet mond el egy modern harci helyzet észvesztően gyomorszorító feszültségéről, mint mondjuk 10 darab B-kategóriás akciófilm. Vannak persze szépen felfűzött és rendhagyóan alkalmazott -és éppen ezért izgalmas- zsánerklisék is, néhány valóban remek színészi alakítás is (pl. Jeremy Renner a főszerepben), azonban még én sem mondanám masszív egésznek James Cameron ex-nejének, Kathryn Bigelownak filmjét. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: