A gyermekvállalás felelősségének kérdésével játszik el a kifejezetten okos humorú Barátok babával (Viasat3, 21.00) című független vígjáték, mely egy kiterjedt baráti társaság körében játszódik, ahol már minden párnak született gyereke, kivéve az utolsónak, akik tulajdonképpen nem is alkotnak egy párt. Julie (Jennifer Westfeldt – ő írta és rendezte is a filmet) és Jason (Adam Scott) csak barátok, ám hogy ne lógjanak ki a sorból, elhatározzák, hogy ők is vállalnak babát, de barátokként, nem pedig házastársakként – remélve, hogy így optimalizálni tudják a gyermeknevelést és minimalizálni az ebből adódó személyes konfliktusokat. Természetesen, a tettek mezején minden másképpen alakul, mint ahogy eltervezték…
Liam Neeson ezalatt Sírok között (Filmcafe, 21.00) barangol, azokat keresve, akiknek “köszönhetően” feltűnően gyarapodnak azok a sírok. 12 = egy tucat, de legalább nem 11, tehát mindegy.
Shekhar Kapour 2002-es, kosztümös és romantikus kalandfilmjében, A gyávaság tollaiban (Film Mánia, 21.00) Heath Ledger egy Afrikában szolgálatot teljesítő gyarmati katonatisztet alakít, aki nem éppen a hősiesség mintapéldája. Mondhatni, egy virtigli anyámasszonykatonája. Ám természetesen, a kötelező szcenárió szerint megkapja ő is azt a (kikényszerített) lehetőséget, melynek során bebizonyíthatja férfiasságát. Erről szól a film, melynek hátterét a mindig szépen fényképezhető afrikai szavannák adják.
Nem jönne rosszul egy Provence-i vakáció (Duna, 22.00) most így, önmagában, ebben a méregdrága, kényszerű nagy hazai nyaralásban, de hogy ez a francia, családi komédia mennyiben pótolja az igazi vakációt, azt nem tudom. Jean Reno morcos és magányos provanszál nagypapát játszik a történetben, akinek váratlanul egy nyárra nyakába szakad három unokája, két tinédzserkorú lány és egy süketnéma fiú. Elvileg ez egy örömteli esemény lehetne, ha a nagypapi az eddigi 17 évben bármiféle viszonyt ápolt volna rokonaival… Szóval, vannak klisék, másfelől viszont lesz báj és némi kellem is.
A bizarr szépségű Isabelle Adjani, a kilencvenes évek szexikonja, Sharon Stone és a mackós termetű olasz-amerikaiak egyik állandó megszemélyesítőjeként ismert Chazz Palminteri játssza Az ördög háromszöge (Film Mánia, 23.30) című thriller főszerepeit. A szerelmi háromszög-történet valójában egyik kedvenc filmemnek, Henri-Georges Clouzot 1955-ös Ördöngösök című hideglelésének negyven évvel későbbi, amerikai remake-je – úgy emlékszem, annak idején nagyon utáltam. De hát ki szereti, amikor másolgatják kedvenceit? Clouzot amúgy egy elég méltatlanul elfeledett zsenije a krimi/thriller műfajának, nem véletlenül tartotta fontosnak Tarantino is, hogy az ő egyik filmjét vetítse az a mozi a Becstelen Brygantikban, amelyikben később a végkifejlet is lezajlik. A mai film… Nos, a sztori durva, az biztos.
Annak idején Török Feri előszeretettel becézte bemutatkozó és rögtön díjnyertes nagyjátékfilmjét “Moszkva tré”-nek, pedig a Moszkva tér (Duna, 23.50) egyáltalán nem tré, sőt! Egy virtigli nemzedéki film ez, mely őszinteségével, spontán hitelességével joggal vívta ki magának a “kult” státuszt abban a generációban, akiknek mond még valamit a film címében említett helyszín (lásd a képen). Nem mellesleg, a mai napig ez az egyik legjobban sikerült magyar film, amely pontosan meg tudta fogni a rendszerváltás hangulatát, még akkor is, ha nem feltétlenül ez volt az elsődleges célja. Vagy talán, éppen azért…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: