Mit nézzünk ma a tévében?

Az Ocean’s-sorozat második darabját valamilyen okból nem láttam (vagy csak keverem már a többivel), de a többit alapvetően bírom. Habkönnyű, szórakoztató baromság mind, a nagy sztárok lazulnak, a néző agya zsibbad – tehát szórakozik. Gondolom, ilyen az Ocean’s Twelve – Eggyel nő a tét is. (RTL II, 20.40)

Benevezhetünk azonban A nagy Gatsbyre (AXN, 21.00) is. A bombasztikus Moulin Rouge-zsal és Rómeó és Júlia bravúros Shakespeare-variációjával igen nagyot gurító Buz Luhrmann egy olyan partit rendez a film elején, hogy annak láttán a fülünk is kettéáll. Sajnos később, F. Scott Fitzgerald ide, Leonardo DiCaprio oda, a film szép lassan belesimul a hollywoodi mainstream decens unalmába. (Bővebben)

Esetleg megnézhetjük azt, hogyan muzsikál együtt Edward Norton és Ben Stiller… Az Ég velünk (Filmcafe, 21.00) című, lassan húsz éves romantikus komédiában gyerekkori jóbarátokat alakítanak, akiket felnőtt korukra elsodort egymástól az élet. Norton filmbeli karaktere katolikus pap lett, míg Stilleré rabbi. Ez, persze, a filmben nem gond – míg fel nem tűnik a színen a gyerekkor femme fatale-ja, Anna (Jenna Elfman). És az első szerelem, ugyebár, örök. A gond azonban az, hogy ez nehezen egyeztethető össze egy katolikus pap hitével, valamint az egyház reguláival, de a rabbi sincs könnyű helyzetben, ugyanis ő, bár szabad préda, de ezt a hitközség házasságközvetítői is nagyon jól tudják. Egy zsidó házasságközvetítő márpedig nem viccel. Mellékszerepekben olyan legendák, mint Milos Forman (Havel atya szerepében), Eli Wallach vagy Anne Bancroft.

A Tiszta vér (Film Mánia, 21.00) című filmben ezalatt egy sajátos személyisége miatt már csak ex zsaru (Samuel L. Jackson) takarítja szakmányban a bűntények után maradt mocskot, jobb és más híján. Egy nap azonban véletlenül egy nagy port felverő bűntény bizonyítékai is felmosódnak az elkövetés helyszínén, és ki lenne más a gyanúsított, mint maga, a takarító…

Nem emlékszem, hogy valaha láttam volna olyan kegyetlen filmet, mint amilyen Andrei Zvyagintsev (Leviathan, Elena) mindenféle díjas Szeretet nélkül (Duna, 21.35) című alkotása. A kortárs orosz filmművészet egyik legjelentősebb alkotója ebben a filmben a mai Oroszország felső-középosztályát veszi célba, méghozzá pengeélesre fent társadalomkritikai éllel. Jól kereső, kifejezetten jól szituált pár/ok a történet főszereplői, a mai orosz elit, akiknél üresebb, sivárabb lelkű érzelmi analfabétákat még talán senki nem vetett vászonra ezelőtt. (Bővebben)

Jól szituált, látszólag boldog és gondtalan házaspárok története az Apró titkok (RTL II, 23.00) című “romantikus” dráma is. Ők az amerikai középosztály kényelmes életét élik kertvárosi házaikban, napjaik csupa mosoly és derű – tulajdonképpen igazán tudatában sincsenek annak, hogy ezt a derűt szinte kizárólag gyermekeik hozzák életükbe. Az egyik család hölgy- (Kate Winslet), valamint a másik férfitagja (Patrick Wilson – a képen) egy játszótéren megtörtént közös pillanatban éreznek rá életük hazugságára. Sok Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-jelölést kapott a film 2007-ben. (Bővebben)

A Hibátlanok (Paramount Channel, 23.10) című -kevés hibával bíró- moziban viszont Robert De Niro játssza Walt Koontz-t, az ex-biztonsági őrt, aki magányosan él, büszke konzervatív nézeteire, amerikaiságára, valamint arra, hogy valaha hős volt. Meghiúsított egy bankrablást, és megmentette két társa életét. A heteroszexuális és férfias Walt nehezen viseli a szomszédban élő transzvesztiták néha valóban elképesztő viselkedését: oda-vissza repkednek a nemi irányultságot és érintkezést igen zaftosan megfogalmazott szidalmak. Egy késő éjszakai órán, miközben Walt egy bajba jutott szomszédon próbál segíteni, szélütés éri, bal oldala lebénul, beszéde érthetetlenné válik. Elkeseredésében és büszkeségében nem hajlandó kimozdulni lakásából, hogy terápiás kezelésekre járjon, megszakít szinte minden kapcsolatot a külvilággal. Úgy tűnik, remeteként éli le élete hátralévő részét, gyógytornásza azonban énekterápiát javasol neki. A sors keserű fintora: énektanárja a szemben lakó transzvesztiták vezéregyénisége, a Philip Seymour Hoffman által zseniálisan alakított Rusty lesz. (Bővebben)

Sosem volt még merszem megnézni az Equilibrium – Gyilkos nyugalom (Film Mánia, 21.00) című filmet, talán éppen a hangzatos, bőven gagyi-kategóriás címe miatt. Állítólag egy afféle utópikus sci-fi, egy post-war-dream lesz ez, láttunk már ilyet, ám ettől még lehet érdekes is: például az Emily Watson – Christian Bale páros a főszerepben már kifejezetten izgalmasan hangzik. (…) A téma a következő: a harmadik világ után egy bizonyos Atya vezeti az emberiség megmaradt részét. Betiltja a művészeteket, az érzelmek átélését. Mindennapos az erőszakos agymosás… Ilyenek. Főmérnök elvtárs kedvenc filmje lesz ez, már látom, de talán nekem sem fog fájni.

Azoknak, akiknek idén nem jutott, de azoknak is, akiknek igen – szóval, nyaralás helyett ajánlom A zátony (AXN, 21.00) című történetet, melyben egy csinos leányzó (Blake Lively) indul szörfözni (nálunk SUP-ozni) ki, a messzi hullámok közé. Nem érdekli a kutyát sem, csupán egy éhes cápát, aki a lány után veti magát, mire az kimászik egy bójára – de onnan sehova, mert a cápa kitartóan köröz a bója körül. Erről szól a film. 🙂

Nem mondom, hogy bizonyos pénzügyi ismeretek hiányában teljes egészében értettem azt a kavarást, amit ebben A nagy dobás (SuperTV2, 21.00) című történetben véghez vittek a benne szereplő valós személyek (komoly szereposztásban: pl. Brad Pitt -a képen-, illetve Steve Carrell, Ryan Gosling vagy Christian Bale), de az biztos, hogy általa jóval többet értek sok mindenből, ami most van. A film a 2007-es nagy gazdasági világválságról beszél, illetve arról a közhelyről, hogy pénzt legtöbbet csakis pénzből lehet keresni. Számtalan film foglalkozott már a tőzsdék és a bankszektor machinációinak leleplezésével, a Tőzsdecápától a Wall Street farkasáig oda és vissza, és nem véletlenek a vadállati allúziók: a pénzvilág kavarógépei valóban vadállatok, akik egy százalékpontnyi anyagi sikerért simán tönkre teszik több ezer, tízezer, vagy akár milliónyi ember életét is, minden különösebb gondolkodás, lelkifurdalás és bármiféle szívfájdalom nélkül. Adam McKay Oscar-díjas forgatókönyvből készült (és még négy másikra jelölt) története annyiban erősebb az összes többinél, hogy még a hozzám hasonló, avatatlan porbafingóknak is érthetően magyarázza el, mi történt (mi történik!) a valóságban. (Bővebben)

Mára csütörtököt mondok. Egyetlen normális filmet nem találtam nektek estére, úgyhogy… Így jártatok.

Nathaniel Hawthorne klasszikusának, A skarlát betűnek (Filmcafe, 21.00) hagyományos, veretes adaptációját Roland Joffé rendezte mesterien, 1995-ben. A gyönyörű, a kor erkölcsein bátran átlépő Hestert az akkor még tán természetes szépségében tündöklő Demi Moore, míg szerelmét, Dinsdale tiszteletest Gary Oldman alakítja, miközben a megcsalt férj (Robert Duvall) csak néz, mint mi a róluk szóló filmet.

Emma Donoghue nagy sikert aratott regényéből, illetve színdarabjából készült a négy Oscar-díjra is jelölt A szoba (Duna, 21.35) című dráma, melynek két főszereplője – egy anya (Brie Larson) és ötéves kisfia (Jacob Tremblay – a képen ők) – egy nagyjából kétszer két méteres szobában éli életét, melynek ajtaja örökké zárva és természetes fény is csupán a tetőbe vágott kis ablakon éri őket. A kinti külvilágból semmit nem tapasztalnak a remegő képű televízió egyetlen csatornáján futó, ostoba szappanoperán kívül. Naponta egyszer kinyílik a szoba ajtaja, ekkor a kisfiúnak be kell gyorsan költöznie a szekrénybe, egy ember ételt hoz, és olykor furcsán nyikorog anya ágya. A kisfiú már ebben a szobában született, minden, amit a világról tapasztalatilag tud, az innen ered. Minden más a fantáziájának szüleményei, anya meséiből és abból a néhány mesekönyvből elképzelve, amit az az ember otthagyott neki. Megismerjük ebben a szűkös térben végzett mindennapi rutinjaikat, a fogmosást, a tornát, az alvást és a főzést, látjuk azt az intim, testileg és lelkileg is szoros anya-fiú kapcsolatot, ami elválaszthatatlanul eggyé fűzi őket és beszélgetéseikből megtudjuk azt is, hogyan került az anya ebbe az elviselhetetlen helyzetbe. (Bővebben)

Még mindig nem tanulhatnánk A hatalom árnyékában (Film Mánia, 22.55) című remek politikai dramedyből, pedig George Clooney még idejében elmesélte benne a politikacsinálás trükkjeit, Ryan Gosling és Philip Seymour Hoffman aktív asszisztenciájával. (Bővebben)

Ezek a Kisasszonyok (Sony Movie Channel, 21.00) ugyanazok a Kisasszonyok, akikkel Greta Gerwig keltett feltűnést az év elején, csak éppen negyedszázaddal korábbi kiadásban. A csöndes és bölcs Meg (Trini Alvarado), a betegeskedő Beth (Claire Danes), a megnyerően kedves Amy (Kirsten Dunst) és a modern, írónőnek készülő Jo March (Wynona Ryder), a jól ismert XIX. századi szokást felrúgva, csakis szerelemből hajlandóak férjhez menni. Sajnos azonban, egy, és csakis egy férfi (Christian Bale) jöhet szóba a vidékükön, akinek figyelméért Amy és Jo között éles, de bájos versengés kezdődik… (A képen Winona Ryder és Claire Danes.)

Kalandos történet a Robinson Crusoe kalandos életét (Film Mánia, 21.00) feldolgozó 1997-es film, melyben Daniel Defoe hősét a kissé puhány, bugyibubus külsejű, piperkőc és túlcivilizált Pierce Brosnan kelti életre. A film ennek ellenére mégsem nézhetetlen, hiszen végül is éppen ez a disszonancia a fő mozgatórugója a klasszikus történetnek – egy korrekt kalandfilm ez.

Egy remekbe szabott, kőkemény filmdráma a Tolvajok városa (Viasat3, 21.00), mely tulajdonképpen Boston “nyóckeréről”, s benne a sok-sok szomorú, számítását csak a bűnben megtaláló emberről szól. Ben Afflecket a hajlamosak vagyunk inkább színésznek, általában afféle tejfelesszájú bájgúnárnak letudni, pedig ez az ábra is azt mutatja, hogy amellett, hogy valójában jó színész, igen jó forgatókönyvíró és rendező is. (Bővebben)

Nem kanyarog a vonat völgyek között, Hegyek között (SuperTV2, 22.25) a mai utolsó ajánlatban, egy romantikus túlélődrámában, melyben egy repülőgép-szerencsétlenség két túlélője (Kate Winslet és Idris Elba) próbálja túlélni a rendelkezésére szánt jó két órát. Sok hó, a két, egymásra utalt idegen közötti bonyolult kapcsolat dinamikája, valamint egy velük túlélő kutya a biztosíték arra, hogy megéri velük tölteni az időt. 

Amennyiben nem szándékozunk valahol az Indiai-óceánon tölteni szabadságunkat, újranézhetjük Paul Greengrass igen igényesen kimunkált Phillips kapitány (AMC, 21.00) című kalózos-túszejtéses drámáját, a címszerepben a valóban komoly teljesítményt nyújtó Tom Hanksszel (lásd a képen). (Bővebben)

Szintén a valóság ihlette A berni követ (Filmcafe, 21.00) sztoriját is. Az izgalmas, thrillerszerű film egy 1958-ban megtörtént eseményt mesél el, melynek során két, ismeretlen fegyveres hatolt be a Magyar Népköztársaság berni nagykövetségére. A főszerepben Kulka Jánost, valamint Szabó Kimmel Tamást, Kádas Józsefet és Szikszai Rémuszt láthatjuk. (Bővebben)

Lesz még egy halvány Szerencsecsillag (Viasat3, 21.00) is. Egy szép, romantikus (hogy ne mondjam: giccses), de teljességgel ártalmatlan mese ez, mely arról szól, hogy ha a katona (Zac Efron) hazatér a háborúból, akkor majd megtalálja azt a szép, szőke lányt (Taylor Schilling), akiről a csatazajban álmodozott egy véletlenül talált fénykép alapján…

Később még megnézhetjük azt is, hogy Michael Douglas vajon képes-e több lenni, mint egy testőr, A testőr (SuperTV2, 22.25) című krimiben – ahol is az ellenlábas titkos ügynököt egy bizonyos Kiefer Sutherland alakítja, ezúttal azonban nem Jack Bauerként. Akit őrizni kell, az Kim Basinger, s aki meg a szart kavarja, az a vékony fekete hölgy a Született feleségekből. Ettől függetlenül, a film -mondjuk azt…- izgi.

Elsőként a minap kitűzött szivárványszín-zászlókat oly nagy dicsőséggel szaggató fradiszurkolókat köszönteném a Férj és férj (TV2, 21.00) című komédiával, melyben Adam Sandler, a pukifilmek -lesajnált, de ennek ellenére multimilliárdos- hercege egy ízig-vérig macsó, büszkén heteroszexuális tűzoltót játszik, aki azonban a forgatókönyvírói szeszélynek/csalafintaságnak köszönhetően egyszer csak egy homoszexuális, meleg kapcsolatban találja magát, méghozzá beltagként. (Bővebben)

Természetesen, Jim Carrey filmje, A Minden6ó (Viasat3, 21.00) is komédia. Bár ahogy Jim is öregszik, humora is mintha kissé visszafogottabbá válna – bár az ürítés-motívum azért nála sem kopott ki teljesen. Ezúttal a kutyáját kell szobatisztaságra nevelnie, nagy-nagy nehézségekkel. Bruce, a címszereplő-főszereplő, akit Carrey alakít, egy elfuserált, ám karrierre vágyó tévériporter, aki szentül meg van győződve arról, hogy sikertelenségének csak misztikus okai lehetnek, ezért sűrűn átkozza a Jóistent, mintha ő tehetne egyáltalán valamiről. A Teremtő (Morgan Freeman) megelégelve a sok istenkáromlást, úgy dönt, szabadságra megy, és helyettesítésével Bruce-t bízza meg, tapasztalja csak meg, mily nehéz a Mindenható-élet. Bruce persze a nem várt hatalmat először saját érdekeinek érvényesítésére használja: pl. hogy barátnőjének (Jennifer Anniston) kebelméret-növekedést idézzen elő, a csillagokat lehozza a Földre, illetve vetélytársát kiüsse a vágyott hírolvasói székből. Egy kezdő mindenható is mindenható, Bruce élete fenekestül felfordul. Siker a munkában, siker a nőknél, ez azonban barátnőjének már nem tetszik, ezért elhagyja az egyre fennhéjázóbb Bruce-t. Hősünk azonban látja, hiába minden siker, minden csillogás, ha szerelme elhagyja, mit sem ér az egész, ezért újra Főnökéhez fordul… (Bővebben)

Az életrajzi filmek kedvelői simán nézzék meg Michael Mann Muhammad Aliról, a legendás bunyósról készített bő két és fél órás eposzát, az Alit (RTL Spike, 21.00). A címszerepet Will Smith alakítja (lásd a képen középen, a Malcolm X-et, a hírhedt polgárjogi aktivistát játszó Mario Van Peeblesszel), méghozzá kiválóan, aki a szerep kedvéért állítólag 30 kilót hízott és még bokszolni is megtanult közben. A történet végigvezet Ali kanyargós életútján, hogyan lett az olimpiai bajnok Cassius Clayből Muhammad Ali, a muszlim hitű háborútagadó, a kiközösített amerikai – és minden idők egyik legnagyobb profi ökölvívó-világbajnoka.

Láthatjuk aztán ma este Sir Anthony Hopkinst is a Törés (AXN, 21.00) című, igen csavaros cselekményt villantó krimiben; ezúttal egy megcsalt férj szerepében, aki ördögi tervet eszel ki, férfiúi becsületén esett foltot megbosszulandó – Ryan Gosling őszinte sajnálatára.

Asghar Farhadi az iráni film legismertebb reprezentánsa. Szinte minden filmjében felnőtt emberek, férfiak és nők párkapcsolatával, illetve főként azok felbomlásának következményeivel foglalkozik. Nincs ez másként e ma esti Mindenki tudja (Duna, 21.30) címűben sem, mely azonban egy ízig-vérig latin, méghozzá spanyol film, melyre sokkal inkább rányomja bélyegét a latin filmművészet három legnagyobb kortárs gigászának színészi jelenléte, valamint a környezetül szolgáló katalán táj. Penelope Cruz és Javier Bardem (mindketten szintén Oscar-tulajdonosok) a civilben házaspárok, itt azonban egy régi, nagy szerelem volt “csak” az övék. A nő már évek óta Argentínába költözött az első látásra bájosnak, idillinek tűnő katalán kisvárosból, ahonnan új férje (Ricardo Darín, aki “csak” Oscar-díjas filmeknek volt emblematikus főszereplője) származik. A nő húga esküvőjére érkezik haza, ahol természetesen találkozik régi szerelmével, azonban semmi botrány, zajlik az esküvő. (Bővebben)

Uborkaszezon overload. A ma estére szánt, agyonjátszott filmek közül hármat mondanék, amiket tán nem játszottak ezerszer, csak százszor. Egy nem egészen sima (több halálesettel járó, veszett menekülésbe forduló) rablás történetét dolgozza fel a Kelepce (Film Mánia, 21.00) című thriller, melyben a bűntettet elkövető testvérpár (Olivia Wilde és Eric Bana) olyan helyzetbe (egy ismeretlen család –Sissy Spacek, Kris Kristofferson és Charlie Hunnam– hálaadásnapi vacsorájának kellős közepébe) kerül, melyben a kiutat egymás elárulása jelenti. Izgalmas kis (tehát nem “nagy”) mozi.

Brian De Palmát nem elsősorban sci-fijeiről, mint inkább hideglelős thrillerekről, vagy más földhöz ragadtan erőszakos filmjeiről ismerjük (és olykor szeretjük). A Mars-mentőakció (Viasat3, 21.00) viszont sci-fi, mely azonban nem a Star Wars-féle lézerkarddal vagdalkozó, mesefilmes vonulathoz sorolódik, hanem inkább a realitásokhoz áll közelebb, és akár már a közeljövőben is megtörténhet (és a mai földi eseményekre is utal). 2020-ban járunk, tehát idén. A történet, bár címében katasztrófahelyzetet ígér, valójában inkább a földi élet eredetére ad egyfajta -végtelen távlatokat nyújtó, de ma még fantasztikusnak tűnő- választ. Szerintem izgalmas, érdekes film, Tim Robbinsszal, Don Cheadle-el, Gary Sinise-zel és másokkal.

Nagyon nehéz belemerülnünk egy olyan történetbe, melynek főhősei az erdők, sőt kifejezetten érintetlen őserdők haszoncélú, kíméletlen kiaknázásának szentelik életüket. Ma ilyen szaralakoknak nem drukkolunk, és ehhez még csak túlzottan radikális, vegán, anti-GMO és nagyon zöld(béke) aktivistáknak sem kell lennünk, csupán normális embernek. – Ne vágj ki minden fát! – nem véletlenül énekelte ezt már abban a ‘tűrt’ átkosban is Koncz Zsuzsi. Ráadásul, Ron Rash 2008-as, azonos című bestselleréből készült Serena (Duna, 21.30) című filmdráma hősei (Jennifer Lawrence és Bradley Cooper – a képen) még gyilkolnak is. Saját kezükkel, vagy erre mást felbérelve, tök mindegy – tehát morálisan igen nehezen igazolható karakterekkel kell szembenéznünk. (Bővebben)

Igen szórakoztató megoldás lehet ma estére (is) az Égető bizonyíték (Film Mánia, 21.00), Joel és Ethan Coen konditermes-kémes groteszkje, vicces pofákat vágó híres színészekkel (pl. John Malkovich, Frances McDormand, Tilda Swinton, George Clooney, vagy Brad Pitt). Ha jól kap el, simán végigröhögöd a filmet, ha viszont nem jól, akkor nagyon fogod utálni. (Bővebben)

Robert De Niro szerepel a ma esti -szintén igen jól ismert- másik komédiában, melyben egy pánikbeteg maffiavezért kell egy kétbalkezes zsidó pszichológusnak (Billy Crystal) meggyógyítania (a képen Bill és Bobby.). A diagnózis: Csak egy kis pánik (AMC, 21.00).

Az utolsó nyáron (m5, 21.00) András Ferenc 1991-es filmje, amit Csengey Dénes forgatókönyvéből készített és a rendszerváltás körüli bizonytalanságról szól, amikor már vége a kádári gulyáskommunizmus minimalista jólétének, de még nem kezdődött ez a jobban teljesítő Magyarország. Balatoni nyaraló, szülinapi buli, zilált egzisztenciák, érzelmek és életek, Cserhalmi György, Igó Éva, Jordán Tamás, Halász Judit, Csapó Virág, Alföldi Róbert.

A Fekete pillangó (Film Mánia, 22.50) egy izgalmas kamarathriller, Stephen King nyomdokain, de nem nyomán: egy hajdan sikeres író (Antonio Banderas) erdei kunyhójába vonulna vissza megírni a Nagy Visszatérést jelentő regényét. Útközben azonban felvesz egy stoppost (Jonathan Rhys-Meyers), akivel hosszú beszélgetésbe kezd. Közben megérkeznek a kunyhóba, az író felajánlja, hogy a beszélgetést folytassák talán odabent. Éjszaka aztán vihar, káosz, elvágva a világtól, stb. Valami nyilván történni fog, mert történnie kell egy ilyen történetben… 🙂

Tom Tykwer, a kitűnő német rendező volt olyan bátor, hogy filmre álmodja Patrick Süskind kultikus regényét, a Parfümöt. A film, azaz a Parfüm: Egy gyilkos története (AMC, 23.00) végül látványos, gazdagon díszített, ízléses és pikkpakk műnek sikeredett, azonban számomra valahogyan mégsem tűnik az igazinak. Talán ha szagos is lenne? Persze, ettől még simán nézhető, Dustin Hoffman például igazán remek benne, de Ben Whishaw sem rossz. Csak ne hasonlítsuk a filmet a regényhez…

A gyermekvállalás felelősségének kérdésével játszik el a kifejezetten okos humorú Barátok babával (Viasat3, 21.00) című független vígjáték, mely egy kiterjedt baráti társaság körében játszódik, ahol már minden párnak született gyereke, kivéve az utolsónak, akik tulajdonképpen nem is alkotnak egy párt. Julie (Jennifer Westfeldt – ő írta és rendezte is a filmet) és Jason (Adam Scott) csak barátok, ám hogy ne lógjanak ki a sorból, elhatározzák, hogy ők is vállalnak babát, de barátokként, nem pedig házastársakként – remélve, hogy így optimalizálni tudják a gyermeknevelést és minimalizálni az ebből adódó személyes konfliktusokat. Természetesen, a tettek mezején minden másképpen alakul, mint ahogy eltervezték…

Liam Neeson ezalatt Sírok között (Filmcafe, 21.00) barangol, azokat keresve, akiknek “köszönhetően” feltűnően gyarapodnak azok a sírok. 12 = egy tucat, de legalább nem 11, tehát mindegy.

Shekhar Kapour 2002-es, kosztümös és romantikus kalandfilmjében, A gyávaság tollaiban (Film Mánia, 21.00) Heath Ledger egy Afrikában szolgálatot teljesítő gyarmati katonatisztet alakít, aki nem éppen a hősiesség mintapéldája. Mondhatni, egy virtigli anyámasszonykatonája. Ám természetesen, a kötelező szcenárió szerint megkapja ő is azt a (kikényszerített) lehetőséget, melynek során bebizonyíthatja férfiasságát. Erről szól a film, melynek hátterét a mindig szépen fényképezhető afrikai szavannák adják.

Nem jönne rosszul egy Provence-i vakáció (Duna, 22.00) most így, önmagában, ebben a méregdrága, kényszerű nagy hazai nyaralásban, de hogy ez a francia, családi komédia mennyiben pótolja az igazi vakációt, azt nem tudom. Jean Reno morcos és magányos provanszál nagypapát játszik a történetben, akinek váratlanul egy nyárra nyakába szakad három unokája, két tinédzserkorú lány és egy süketnéma fiú. Elvileg ez egy örömteli esemény lehetne, ha a nagypapi az eddigi 17 évben bármiféle viszonyt ápolt volna rokonaival… Szóval, vannak klisék, másfelől viszont lesz báj és némi kellem is.

A bizarr szépségű Isabelle Adjani, a kilencvenes évek szexikonja, Sharon Stone és a mackós termetű olasz-amerikaiak egyik állandó megszemélyesítőjeként ismert Chazz Palminteri játssza Az ördög háromszöge (Film Mánia, 23.30) című thriller főszerepeit. A szerelmi háromszög-történet valójában egyik kedvenc filmemnek, Henri-Georges Clouzot 1955-ös Ördöngösök című hideglelésének negyven évvel későbbi, amerikai remake-je – úgy emlékszem, annak idején nagyon utáltam. De hát ki szereti, amikor másolgatják kedvenceit? Clouzot amúgy egy elég méltatlanul elfeledett zsenije a krimi/thriller műfajának, nem véletlenül tartotta fontosnak Tarantino is, hogy az ő egyik filmjét vetítse az a mozi a Becstelen Brygantikban, amelyikben később a végkifejlet is lezajlik. A mai film… Nos, a sztori durva, az biztos.

Annak idején Török Feri előszeretettel becézte bemutatkozó és rögtön díjnyertes nagyjátékfilmjét “Moszkva tré”-nek, pedig a Moszkva tér (Duna, 23.50) egyáltalán nem tré, sőt! Egy virtigli nemzedéki film ez, mely őszinteségével, spontán hitelességével joggal vívta ki magának a “kult” státuszt abban a generációban, akiknek mond még valamit a film címében említett helyszín (lásd a képen). Nem mellesleg, a mai napig ez az egyik legjobban sikerült magyar film, amely pontosan meg tudta fogni a rendszerváltás hangulatát, még akkor is, ha nem feltétlenül ez volt az elsődleges célja. Vagy talán, éppen azért…