Mit nézzünk ma a tévében?

Szerda, szeptember 16.

Jennifer Aniston ma este Clive Owennel szűri össze a levet, holott mindkettejüknek biztos és takaros családi háttér duruzsol a háttérben. Csak azok a hűvös, huzatos metróperonok, minden áldott kora reggel… Brrr. A Kisiklottak (Filmcafe, 21.00) azonban nem a műfaji közhelyeknek megfelelően sejthető romantikus vizek felé, hanem épp az ellenkező irányba evez tovább. A borzongató reggeleket felmelengető, édes együttlétek lassan vérfagyasztó rémálomba fordulnak, amihez sok köze lesz az időközben felbukkanó Vincent Casselnek is… Mikael Hafström filmje feszült, izgalmas, drámai thriller lesz.

 

 

Jerry Maguire – A nagy hátraarc (Viasat3, 21.00) című darab egy meglehetősen idealisztikus komédia arról, hogy egy gátlástalanul törtető, sikeres sportmenedzser (Tom Cruise) egy nap ott hagy csapot, papot, plüssfotelt, a hajléktalanoknak ajánlja fel összes lakását, méregdrága, nem-gagyi Vuitton Lajos hátizsákját, arany karórát nagytoronnyal és egy sátorban kiköltözik a helyi Margit-szigetre. Na ja, álmodik a nyomor. Viszont, álmodni jó, mert azt senki nem veheti el tőlünk…

Érdekes film lehet a Kicsi fiú (Duna, 21.45) című filmdráma. A címszereplő egy 8 éves kisfiú, aki barátaival, a japán származású Hashimotóval és Oliver atyával, a helyi pappal hősies hadműveletbe kezd, hogy hazahozza háborúban harcoló édesapját. “A Kicsi fiú agyszerű film a hitről, a szeretetről, az elfogadásról. A színészek (pl. Emily Watson, Tom Wilkinson, illetve Jakob Salvati a címszerepben – lásd a képen) briliáns játéka, hiteles karakterábrázolása, a csodálatos zene, a színvonalas operatőri munka, kiváló rendezés, mindez együtt mélyen megérinti az emberi lelket.” Nem láttam.

Thomas Vinterbergtől, a keményen provokatív Születésnap, az igen nehéz kérdéseket feszegető Submarino vagy A vadászat rendezőjétől, a nagy hatású Dogma-mozgalom egyik keresztapjától ez a Távol a világ zajától (SuperTV2, 22.25) című Thomas Hardy-adaptáció egyértelmű csalódás, még akkor is, ha a kitűnő dán filmesnek nem ez az első (félresikerült) próbálkozása a romantikával. Önmagában, persze, nem rossz ez a film, csak nem mindegy, hogy milyen kontextusban nézzük, ugyebár. Még akár dicsérni is lehetne azért, hogy milyen slankra lett húzva Hardy, a maga nemében kitűnő, ám minden bizonnyal igen bőbeszédű szövege… (Bővebben)

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!