Az Amerika kedvencei (Film Mánia, 20.00) ízig-vérig hollywoodi romantikus komédia – no, nem először. Douglasné Catherine Zeta-Jones és John Cusack. Nagy filmsztárok, számtalan filmben játszottak együtt, a nép imádja őket – ők viszont utálják egymást. Annyira, hogy az már legújabb filmjük sikerét veszélyezteti, ezért a producer (Billy Crystal) mindent bevet a látszat megőrzése érdekében. Mindent bevet, még Julia Roberts-et is.
Később Angelina Jolie újra egy ún. profilkészítőt játszik az Életeken át (Sony Max, 20.50) című trhillerben, aki egy adott bűntény elkövetőjének személyiségét próbálja előzetesen lemodellezni, a bűntény helyszínén talált nyomok és egyéb körülmények alapján. Láthatunk több efféle tematikára épülő krimisorozatot is nemrégiben (Mentalista, Gyilkos elmék, stb.). Jolie mellett olyan arcok tűnnek fel, mint Kiefer Sutherland, Ethan Hawke, Tchéky Karyo, az isteni Gena Rowlands, illetve, akin anno Betty Blue is átgázolt: Jean-Hugues Anglade.
A Holtodiglan (Prime, 21.00) a thriller-specialista David Fincher filmje, egy igen ügyes, szórakoztató regényadaptáció (Gillian Flynn hasonló című bestsellerét több mint 6 millióan olvasták csak Amerikában…), nagyvonalúan, lezseren kezelt, ám pontosan megtervezett formában. Maga a sztori azonban nem sok újdonságot tartalmaz azok számára, akik töltöttek már hosszabb időt párkapcsolatban, ajtócsapkodásban, “elköltözökanyámhoz”-ban, effélékben. Itt persze mindez sokkal durvábban megy, mint otthon. (Bővebben)
Dennis Villeneuve (pl. Felperzselt föld, Fogságban, Sicario, Szárnyas fejvadász 2049) viszont a tudományos-fantasztikus irodalom berkeiben nevesnek számító Ted Chiang novellájából adaptálta Érkezés (AXN, 21.00) című filmjét, mely egyszerre apellál értelemre és érzelemre, miközben kihagyja a játékból a szívet és a gyomrot. Így ha valami zsigeri élményre vágynánk, mint egy Star Wars-mozi például, hoppon maradunk; sem izgalom nem fogja meghajtani ketyerénket, sem a drámai feszültség nem fogja vasmarokra a gyomrunk. Ellenben elgondolkozhatunk az élet értelmén, valóban a saját életünk értelmén, valamint a világ jelenlegi legnagyobb problémáján, miszerint mennyire nem értjük meg egymást, hogy mennyire előkerült -újra- a problémák erőszakos lerendezésének vágya, ahelyett, hogy megismernénk “ellenségünket”, akiről szinte bizonyosan kiderülne, hogy valójában csak rettenetesen magányos és barátkozni akar, amihez nem találja a megfelelő módot, pont, ahogy mi sem. Egyszerűbb inkább leordítani a fejét és hazaküldeni… Egyszerűbb ezt a filmet is le-“unalmas művész-picsogásozni”, mint megpróbálni megérteni. Pedig ez sem lenne túl bonyolult agyi tevékenység, legalábbis lényegesen egyszerűbb, mint az a probléma, amit Amy Adams oly ügyesen megold a filmben. Mondjuk: Kapcsolat 2. (és ez a film negatívuma). (Perry által ugyanez versben.)
Ma este sem hagyhatom ki az ajánlóból A felolvasót (m2, 21.10), ami egy eléggé hangsúlyos, remek darab. Anyukám már sokszor látta, olvasta is; remélem más is, viszont ma lehet belőle repetázni. És Kate Winslet sem véletlenül kapta meg az itt nyújtott alakításáért az Oscart, a BAFTÁt, az Európa Filmakadémia-díjat, valamint a Golden Globe legjobb női mellékszereplőért járó fityfenéjét (Bővebben)
Aki valaha szedett, vagy akár ma is szed Béres-cseppet, vagy a mára már étrendkiegészítő kombináttá nőt Béres Művek bármely termékét, az nézze meg a hajdan jó nevű Gyöngyössy-Kabay rendezőpáros Béres Józsefről szóló életrajzi filmjét, A feltalálót (Duna, 21.15). E több szempontból is érdekes film címszerepében a mindig kitűnő Gáspár Tibor (a képen).
Később nézhetjük még Leonardo DiCapriot (és Emily Mortimert, Michelle Williamst, Mark Ruffalót) is Martin Scorsese elmegyógyintézetes, őrült gyilkosos, mirelit zöldborsót a hátunkon gurigázós thrillerjében, a Viharszigetben (Paramount Channel, 22.00). Nem rossz film ez sem, ha netán még nem láttuk volna… (Bővebben)
Titanic 2. Ha annak idején nem bólintotta volna le a jéghegyet az a monstrum, akkor akár ebben A szabadság útjai (Duna, 23.25) című filmben is nyomon követhetnénk a hajóorrba széttárt karral kiálló Rose és Jack történetét. Ez is pont olyan szomorú lesz, sőt! Szóval, képletesen szólva, ezúttal eléri a kikötőt a Titanic, a szerelmesek partra szálltak, majd letelepültek. Vettek egy kis házat, ahol kezdetben fütyültek a világra és élték a szerelmesek mézédes életét, de aztán ahogy telt s főleg múlt az idő, a derű szürkébe fordult és hőseink (Leonardo DiCaprio és Kate Winlset – ma este együtt is) elkezdték gépiesen darálni az egyhangú hétköznapokat, de ezekkel együtt romantikus szerelmüket is. Sam Mendes –Richard Yates regénye alapján készült- filmje felfogható akár így is, de úgy is, hogy a rendező továbbforgatja nyitótémáját, az amerikai átlaglét tipikus helyszínének, a kertvárosnak igazi Amerikai szépségét, s benne lakók sivár, lélektelen, műérzelmek és műkapcsolatok között vergődő életét. (Bővebben)
