Némi zavar van a palacsintában, ugyanis a Viasat3 Kapcsolat (21.00) címmel tűz műsorra ma este egy filmet, amit annak idején még Frekvenciaként látta, aki látta. Ez az eredeti címe is. Kapcsolatként mi azt a Jodie Fosteres űrfigyelős filmet ismerjük, de ma nem ez lesz. Vagy ha ez lesz, akkor eső nem lesz. Mindegy. Ez a ma esti film is valamiféle furcsa kapcsolatról szól, csak itt egy srác (Jim Caviezel) egy ócska rádión -mint Mézga Aladár- teremt kapcsolatot rég elhunyt ősével (jelesül apjával – Dennis Quaid), akivel így megpróbálják megváltoztatni a múltat s jövendőt. Jelent. Mindegy. Egyszerre lesz érzelmes és izgalmas a film, ha megyünk vele.
Az idő pénz, mint tudjuk: the time is money. A korábban is igen karakteres filmekkel előálló Andrew Niccol író-rendező e gondolat köré fűzte fel a Lopott idő (Film+, 21.00) című -szerintem kifejezetten érdekes- filmjét, melyben az az alapszituáció, hogy bizonyos genetikai hókuszpókuszoknak köszönhetően, a közeli jövőben az emberiség nem öregszik tovább 25 éves koránál, s az ezentúl megélendő perceket, órákat, éveket, optimális esetben akár évmilliókat, a mi általunk ismert pénzhez hasonlóan, egyfajta sajátos technikával adják-veszik. Akinek elfogyott az ideje, annak kampec. Akinek kevés van, az mindenhová rohan, aki pedig időmilliomos, az ráér mindenre. (Bővebben)
Gene Hackman tipikusan az a fazon, aki úgy harminc éves kora körül felvett magára egyfajta fizimiskát, és ahogy teltek, múltak az évek, rajta bizony nem fogtak azok a bizonyos vasfogak. Harminc évesen is enyhén pocakos sörissza raktárosnak látszódott, ahogyan a hetvenegyedikben -e film forgatása idején- is. Közben eljátszott egy csomó legendás szerepet: például ő volt Popeye Doyle a Francia kapcsolatban, ő játszotta Coppola Magánbeszélgetésének főszerepét, a mániákus lehallgató ügynököt, ő volt az a szadista seriff, akit annyira utált mindenki Clint Eastwood nagyszerű westernjében, a Nincs bocsánatban. Az arany markában (Filmcafe, 21.00) című kitűnő szajréfilmben ez a joviális öregúr egy szuperrablót alakít, aki nagyszámú kollégái közül tündökletes intelligenciájával, valamint hidegvérű gyilkolászási kedvével tűnik ki. (Bővebben)
Cate Shortland csodaszép filmje, a Lore (Duna, 21.45) fődíjat nyert a 20. Titanic Filmfesztiválon. Ez egy háborús filmdráma, mely ideológiáktól, téveszméktől feltüzelt és háborúba űzött vesztesek sorsáról mesél a háború minden naturalisztikusan ábrázolt borzalma ellenére tipikusan női, lírai hangvételben (a képen jelenet a filmből). (Bővebben)
