Mit nézzünk ma a tévében?

Megúszhatjuk az estét Két hét múlva örökké (Sony Movie Channel, 21.00) is – de azért talán lesz ennél jobb opció. Ebben a romantikus komédiában Hugh Grant a tőle megszokott, léha bugyibubus-karaktert hozza: ezúttal egy ingatlanokkal foglalkozó nagyvállalat fejese, míg Sandra Bullock egy éles eszű, karakán ügyvédnő, harcos civil és zöld aktivista – később a Grant által alakított karakter beosztottja. Na, mi lesz a vége? Pont az…

Ha éppen az utat túrják fel előttünk mostanában, vagy a szomszéd lakást verik szét, esetleg a közeljövőben csillagközi kiruccanásra készülődnénk, akkor ma este épp itt az ideje újranézni (vagy újraolvasni) a Galaxis útikalauz stopposoknak (Filmcafe, 21.00) című multigenerációs oktatófilmet/tankönyvet, melynek örökbecsű szentenciái közül mára -és úgy általában- a DON’T PANIC! parancsot emelném ki. Valamint azt, hogy 42. (Bővebben)

Picit később a Rém hangosan és irtó közel (m2, 21.10) operál túláradó érzelmekkel, illetve azok provokálásával, ahogyan egy efféle mentális “mutatványokra” képtelen, Asperger-szindrómás kisfiú (Thomas Horn) szemüvegén, nagyapjával (Max von Sydow – a képen) való, kalandos találkozáson keresztül mutatja meg a nézőnek az USA és az amerikai emberek mai hétköznapjait, valamint a WTC-tornyok 18 évvel ezelőtti lebombázásának világot bénító sokkját. (Bővebben)

Szabó Magda minden bizonnyal a XX. század legnépszerűbb magyar írói közé tartozik. A Pilátus (Duna, 21.20) című tévéfilmet ma este láthatja először a magyar nézőközönség. Korábban azonban már jó néhány külföldi fesztiválon sikert aratott Dombrovszky Linda 75 perces alkotása, aminek köszönhetően azt be is válogatták a jövő évi Golden Globe-ért való versengésbe. A filmről értelemszerűen semmi egyebet nem tudni – a szereposztás kiváló. Hámori Ildikó alakítja azt az idősödő, vidéki nőt, aki, miután férje elhunyt, felköltözik városban élő, elfoglalt lányához (Györgyi Anna)… További szerepekben mások mellett Terhes Sándort, Kovács Zsoltot és Szikszai Rémuszt láthatjuk.

Az Őrült, dilis, szerelem (RTL Klub, 22.20) már a címéből sejthetően sem árul zsákbamacskát, bár egy ilyen Steve Carellt, Julianne Moore-t, Ryan Goslingot, Emma Stone-t, Marisa Tomeit és Kevin Bacont felvonultató litty-löttyre már csak a kápráztató szereposztás miatt is érdemes vetni egy pillantást. Amúgy pedig többgenerációs szerelmi négyszög(ötszög?) egészen ügyesen, szórakoztatóan, színvonalasan megírt története ez.

Az elkerülhetetlen elmúlás biztos tudatának érzelmes, helyenként tán kissé érzelgős lenyomata a spanyol katalán Isabel Coixet anno (2003-ban) szép feltűnést keltő drámája, Az élet nélkülem (Duna, 22.40). A lassú, lírai áramlású történet egy 23 éves, halálos beteg lány (Sarah Polley) kétségbeesett utolsó kísérletét meséli el egy normális, emberhez méltó élet elérésére.

A Rosemary gyermeke (Paramount Channel, 22.50) viszont az a film lesz, amibe talán ma este semmiképpen nem kéne belekapcsolni… Roman Polanski 1968-as mesterművében ott van a gyermekvárás minden félelme. Melegünk biztosan nem lesz közben, mert a vér is jéggé fagy ereinkben.

Ha valamikor, hát éppen egy ilyen szombat estén szabad megnézni mindenkinek a Csupasz pisztoly 2 1/2-t (Paramount Channel, 21.00), bármiféle lenéző pillantás és egyéb, orrot fennhordó, pikírt megjegyzés veszélye nélkül. Bűnös élvezet ez ma, dermesztő rémület, kirobbanó kacagás.

Ugyanekkor Családi üzelmekkel (RTL Klub, 21.00) is tölthetjük az estét. A többszörös szereptévesztésekkel operáló, igen rázós, de azért éppen eléggé szórakoztató történet egy bűnös üzelmek bonyolítására alakult kamucsalád körül zajlik, szolidan elrajzolt karakterekkel. Jason Sudeikis és Jennifer Aniston, a két hajdani sorozatsztár simán elviszik a balhét a hátukon, ráadásul még saját, hajdani karakterüket is megmosolyogják.

Nem mondom, hogy bizonyos pénzügyi ismeretek hiányában teljes egészében értettem azt a kavarást, amit ebben A nagy dobás (Prime, 21.00) című történetben véghez vittek a benne szereplő valós személyek (komoly szereposztásban: pl. Brad Pitt, Steve Carrell, Ryan Gosling vagy Christian Bale – a képen középen Carrell, jobb szélén Gosling), de az biztos, hogy általa ma már jóval többet értek sok mindenből, ami most van. A film a 2007-es nagy gazdasági világválságról beszél, illetve arról a közhelyről, hogy pénzt legtöbbet csakis pénzből lehet keresni. Számtalan film foglalkozott már a tőzsdék és a bankszektor machinációinak leleplezésével, a Tőzsdecápától a Wall Street farkasáig oda és vissza. Adam McKay Oscar-díjas forgatókönyvből készült (és még négy másikra jelölt) története annyiban erősebb talán a többinél, hogy még a hozzám hasonló, avatatlan porbafingóknak is érthetően magyarázza el, mi történt (mi történik!) a valóságban. (Bővebben)

A Kedves John! (Filmcafe, 21.00) című, nagyon romantikus, ám egy picit háborús drámában ma este is egy rendes, becsületes katonafiú (Channing Tatum) érkezik haza szabadságra a vidéken egyedül éldegélő öregapjához, a szomszédban azonban éppen ott vakációzik a gyönyörű, táguló pupilláit szempillaerdőbe rejtő diáklány (Amanda Seyfried)… Naná, hogy egymásba szeretnek, ami önmagában nem lenne baj, csupán az a bökkenő, hogy éppen háború van! A filmet rendezte Lasse Hallström, aki ebben a műfajban ritkán ismer mértéket.

Gene Hackman tipikusan az a fazon, aki úgy harminc éves kora körül felvett magára egyfajta fizimiskát, és ahogy teltek, múltak az évek, rajta bizony nem fogtak azok a bizonyos vasfogak. Harminc évesen is enyhén pocakos sörissza raktárosnak látszódott, ahogyan a hetvenegyedikben -e film forgatása idején- is. Közben eljátszott egy csomó legendás szerepet: például ő volt Popeye Doyle a Francia kapcsolatban, ő játszotta Coppola Magánbeszélgetésének főszerepét, a mániákus lehallgató ügynököt, ő volt az a szadista seriff, akit annyira utált mindenki Clint Eastwood nagyszerű westernjében, a Nincs bocsánatban. Az arany markában (Film Mánia, 21.00) című kitűnő szajréfilmben ez a joviális öregúr egy szuperrablót alakít, aki nagyszámú kollégái közül tündökletes intelligenciájával, valamint hidegvérű gyilkolászási kedvével tűnik ki. (Bővebben)

A függetlenség napját (Mozi+, 21.00) szerintem minden héten leadja valamelyik kereskedelmi csatorna, részben ezért is ciki ajánlgatni, másrészt azért egy komolyabb társaságba se a legjobb belépő, hogyaszondja, “az milyen felemelő pillanata a filmtörténelemnek, amikor Will Smith káromkodva kirángatta azt a nyálkás izét a repülő csészealjból, miután megmentette a Földet…” Mindegy, én bírom Roland Emmerich igen látványos filmjét, minden idiotizmusával és bumfordiságával egyetemben, sőt, a mai napig az egyik legjobb hollywoodi blockbusternek tartom.

Cameron Diaz viszont ma este egyszerre két példányban is Rossz tanár (SuperTV2, 21.00/Sony Movie Channel, 21.00) lesz. Amúgy ez egy romantikus komédia. A címszereplő utálja hivatását, utálja a gyerekeket, azonban igencsak magányos. Amikor új tanerő (Justin Timberlake) érkezik a suliba, akiről ráadásul az is hírlik, hogy igen tehetős örökség várományosa, az iskola facér tanárnői vad harcba kezdenek a tanárbácsi kegyeiért. Mit mondjak még?

Később nézhetjük még Leonardo DiCapriot (és Emily Mortimert, Michelle Williamst, Mark Ruffalót) is Martin Scorsese elmegyógyintézetes, őrült gyilkosos, mirelit zöldborsót a hátunkon gurigázós thrillerjében, a Viharszigetben (Paramount Channel, 22.50). Nem rossz film ez, ha netán még nem láttuk volna… (Bővebben)

Egy megható, ám rettenetesen édes, majdhogynem ragadós romantikus mese A szív hídjai (RTL II, 23.00), amibe tulajdonképpen akárhányszor bele tudunk ragadni. A vidéki szépasszony (Meryl Streep) magányosan tördeli kacsóit otthonkájába, míg férje és gyermekei valahol messze vásároznak, amikor egy kissé érdes modorú, magányos férfi (Clint Eastwood) kopogtat be a kertkapun. Satöbbi-satöbbi.

Egy bizonyos Solomon Northup nevű emberről szól a 12 év rabszolgaság (Filmcafe, 21.00) című történet, aki egy felszabadított afrikai rabszolga gyermekeként született már szabad amerikainak, és egy New York melletti városkában élt saját farmján családjával. Mivel kitűnően hegedült, kedvelt vendége volt a környék táncmulatságainak. Egy nap azonban rabszolga-kereskedők egy fellépés lehetőségével elcsalták, bedrogozták és hamis néven eladták Délre rabszolgának. Az okos és művelt Solomon (Chiwetel Ejiofor) több ültetvényt megjárt és megtapasztalta a gyapotszedés és cukornádaratás, valamint az őket állatként kezelő déli fehérek (Michael Fassbender, Sarah Paulson, Benedict Cumberbatch) brutális kegyetlenkedéseit, mígnem egy jó szándékú fehér vándorasztalos (Brad Pitt)… E sokadszor vetített, kitűnő filmben a brit szigetekről Amerikába költözött fekete Steve McQueen meséli el 134 percben és 10 Oscar-díjra jelölve, amiből 3 db., a Legjobb film, a Legjobb női mellékszereplő és Legjobb forgatókönyv be is jött. (Bővebben)

Elsősorban a teke-játékosok, a white russian nevű koktél kedvelői, a perzsaszőnyeg-mániások, a Coen-testvérek rajongói, illetve azon emberek számára alapfilm A nagy Lebowski (Film Mánia, 21.00), akik legszívesebben egy fürdőköpenyben, a semmit téve töltenék el egész életüket. Címszerepben Jeff Bridgest, mellékesen pedig John Goodmant, Julianne Moore-t, John Turturrót, Steve Buscemit, vagy például Philip Seymour Hoffmant láthatjuk.

Vár ránk egy ízig-vérig Könnyű nőcske (Sony Movie Channel, 21.00) is, aki (Emma Stone) egy teljesen hétköznapi, átlagos lány, azonban egy fatális félreértésnek köszönhetően, hirtelen a helyi menő csávók (háemcsé, megvan még?) sikerlistájának élére kerül, mint “levadászandó áldozat”, mármint szexuális értelemben. Szerencsére, a történet aztán jó kis tocsogós szerelembe fullad.

Sára Sándor remek 80 huszárja (m5, 21.04) azt a történelmi eseményt idézi meg, melyben a Habsburg-birodalom védelmére felesküdött Lenkey-huszárok az 1848-as év tavaszának pesti eseményeinek hírére úgy gondolták, hogy helyük a felkelők oldalán van és lengyelországi állomáshelyüket elhagyva (az ezért járó súlyos hadbírósági ítélet és az esküszegés teljes tudatában), elindultak haza a Kárpátokon keresztül. A hosszú, viszontagságos úton aztán előjön minden, ami annyira jellemzi a magyar történelmet a kezdetektől mostanáig (és nyilván majd ezután is…). Pontos, szép és tanulságokkal is terhes film ez az ún. magyar sorsról, a kérdés csak annyi, hogy hogyan pozicionáljuk bele magunkat, illetve a jelen kor szereplőit, eseményeit ebbe a történetbe…

Mivel itt van halogén napja, mi mással köszönthetnénk, mint a Sikollyal (AMC, 22.00). Wes Craven híres, egyben hírhedt műfaji klasszikusa, melyben valaki Munch közismert Sikoly című festményének főalakját mintázó maszkban gyilkolászik, méghozzá sorozatban. Én bírom, de nem véletlenül került fel ez a film a (tini)horrorparódiák céltáblájára. (A képen Skeet Ulrich és…)

Bár sokat ment és sokat is megy a tévében A bombák földjén (Filmcafe, 21.00), de mégiscsak nyert egy közepes vitrinre való díjat 2010-ben, rengeteg fontos Oscarral egyetemben, még ha picit meg is osztja a nézőket. A háborús akciófilmek kedvelőinek túl művészfilm ez, a művészfilmet kedvelőknek pedig túl akció – én úgy mondanám: nem bambáknak való film ez. Néhány egészen remekbe szabott jelenete többet mond el egy modern harci helyzet észvesztően gyomorszorító feszültségéről, mint mondjuk 10 darab B-kategóriás akciófilm. Persze, vannak benne szépen felfűzött, de rendhagyóan alkalmazott -és éppen ezért izgalmas- zsánerklisék is, néhány valóban remek színészi alakítás is (pl. Jeremy Renner a főszerepben – a képen), azonban még én sem mondanám masszív egésznek James Cameron ex-nejének, Kathryn Bigelownak filmjét. (Bővebben)

Ezalatt, a Barátság extrákkal (Sony Movie Channel, 21.00) című romantikus komédia műfajú “alkotásban” viszont Mila Kunis próbálja ki -szintén nem először- Justin Timberlake-kel, vajon létezik-e egy barátságban csak szex, és más semmi…

Késő este megnézhetjük a Kopaszkutyát (Duna, 23.00) is, digitálisan felújítva, kicsicsázva. Az üzenet azonban a régi: le kell menni kutyába, légy a kutyák királya. Hobó, Bill, Lóri, Kőbánya blues.

Vörös csajokban utazik a héten a Viasat3. Tegnap Jessica Chastain volt színen, ma Julianne Moore jön. Ő alakítja azt a nőt a Felejtés (Viasat3, 21.00) című -amúgy közepes- thrillerben, aki azon dolgozik minden erejével, hogy valahogyan feldolgozza repülőszerencsétlenségben elhunyt kisfia halálát. Pszichológusa (Gary Sinise) azonban arról szeretné meggyőzni, hogy sohasem volt gyermeke és az egész szörnyűség csak az ő agyában létezik… Egy véletlen találkozás azonban mindent megváltoztat.

Nem az olcsó szóvicc kedvéért ajánlom A vörös teknős (m5, 21.05) című rajzfilmet. Bár a műfajról alapvetően gyerekeknek szóló, ilyen-olyan minőségű alkotásokra asszociálhatunk, azért illik tudni azt is, hogy léteznek e műfajnak kifejezetten felnőtteknek szóló irányzatai is. A Michael Dudok de Wit által rendezett, Oscar-díjra is jelölt, rendkívül szép és látványos francia-japán film ötvözi magában Jean Image vagy René Laloux által fémjelzett lírai/kalandos/romantikus francia iskola hagyományait a japán Hayao Miyazaki-féle részletgazdag, filozofikus, olykor szürreális mesevilággal. Nincs párbeszéd a filmben, csupán zene és képek áramlása, melynek célja nem más, mint a gyönyörködtetés és a világ sorsán, a létezés értelmén való elgondolkodtatás. (A képen jelenet a filmből.)

Nem rossz film később Antoine Fuqua boksz-drámája, a Mélyütés (SuperTV2, 22.25) sem, csak éppen kissé felesleges. Nem mintha nem férne el a középszerű, érdektelen filmek tengerében, de ha bármiféle igény munkált az alkotókban, hogy valamiféle értékes, újszerű alkotást hozzanak létre, na, akkor az nem sikerült. A film így nem több egy korrekt Rocky-klónnál. A sztori tökéletesen egybevág Stallone történeteivel, és igazán nem nehéz találni olyan, a profi boksz cirkuszában amúgy közhelyes, szinte naponta megtörténő fordulatokat, amelyek simán ráhúzhatók a Rocky-sorozat faék-egyszerűségű, ám épen ezért működő dramaturgiájára. Annyit azonban el kell mondani, hogy Fuqua fő karakterei azért nem állnak olyan biztos alapállásban, mint Sly bácsi hősei: Forest Whitaker öreg edzője most akkor iszik, vagy sem, és ha igen miért, és ha nem, miért nem. Jake Gyllenhaal viszont tényleg igen kottásra pattintotta ki magát – színészileg azonban itt ő sem nyújt igazán kiemelkedőt. A bokszjelenetek sem igazán látványosak. Tisztes középszer, minden eredetiség nélkül.

Antwone Fisher történetének (Paramount Channel, 22.50) viszont az az érdekessége, hogy a kiváló színészként ismert Denzel Washington rendezte, amellett, hogy a főszerepet is eljátssza. A valós eseményeket elmesélő, amúgy igen jó és izgalmas életrajzi drámában Denzel egy katonai pszichiátert alakít, akinek feladata kideríteni a címben említett tengerészgyalogos (Derek Luke) féktelenül agresszív természetének valódi okait…

Nem vagyok egy nagy zsugabubus, a pókert, legalábbis azt, amit a “nagyok” játszanak, pedig csak messziről ismerem. Szerencsére, mert amit ebből az Elit játszma (Viasat3, 21.00) című filmből megtudhatok erről a játékról, az semmiképpen nem hozza meg a kedvem hozzá… A pergő párbeszédek mestereként és az amerikai közélet egyik legavatottabb ismerőjeként ismert Aaron Sorkin megtörtént események alapján írta és rendezte ezt a filmet, melynek főszereplője a sok százezer dolláros tétekben zajló, titkos pókerpartik szervezésével foglalkozó, amúgy rendkívül sokoldalú tehetséggel megáldott/megvert Molly Blum (Jessica Chastain – a képen). A hölgy tevékenysége Amerikában súlyosan büntetendő tevékenység (tiltott szerencsejáték szervezése), ennek megfelelően a film műfajilag a tárgyalótermi dráma és az oknyomozó zsurnál-thriller egyfajta keveréke, minden olyan jellegzetességgel, ami Sorkin korábbi munkáit (pl. Az elnök emberei című sorozat) is jellemzi. Villámsebesen pergő dialógusok, masszív karakterépítés (legalábbis a főbb figurák esetében), ügyes dramaturgia – és meglehetős méretű hossz. A film nyilvánvalóan a tévé képernyőjére készült, nem tartozik funkciói közé a szemkápráztatás, ellentétben a tartalom cizellált és érdekfeszítő közlésének kiemelt fontosságával. Molly Blum, valamint az ügyvédje (Idris Elba) közötti polémia adja meg az apropót Molly sztorijának kibontására: egy érdekes és tanulságos sztori egy érdekes nőről, a sikerről és az ahhoz vezető sokféle útról, és buktatókról.

Az viszont már nem lehet kérdés senkinek, vajon Két apának mennyi a fele? (Film Mánia, 21.00) Ebben a múlt századi (1998-as), ám mostanában ki tudja, hányadszorra előkerülő, Patrice Leconte rendezte francia krimi-komédiában a kor bájos sztárja (és Johnny Depp későbbi exe), Vanessa Paradise alakít egy rosszkislányt, aki börtönből szabadulva megpróbálja kideríteni, melyik fazon az igazi apja a jelentkezők (Jean-Paul Belmondo és Alain Delon) közül. Zsolötaxi.

Rápillanthatunk aztán a Kettős játék (Filmcafe, 21.00) című romantikus thrillerre is, melyben Julia Roberts és Clive Owen alakít két rivális kémet, akik aztán egymásba is szeretnek, ahogyan az egy filmben elvárható. Lesznek még a történetben gonosz gyógyszergyárak is, már csak az izgalom végett… Amúgy nem egy nagy durranás ez a mozi.

Sehol semmi.

Újra itt A Sakál (AMC, 20.00), Fred Zinnemann 1973-as A sakál napja című remekének remake-je. Ez a mozi azonban már messze van az eredetitől, éppen az hiányzik belőle, amitől az alapeset nagyszerű. Ott pörög, ahol ki kéne tartani, és ott lassít, ahol pörögni kéne. Így csak egy átlagos akciófilm lett ez is, viszont ha nem láttuk az eredetit, akár még szórakoztathat is. Ha azonban láttuk már, akkor halálra fog idegesíteni, remek Bruce Willis ide, remek Richard Gere oda.

Tele az internet a különböző kereskedelmi tévék showműsorai által keltett felháborodáshullámokkal, melyekben a nézők komoly kétségeket állítottak a különféle szavazások végkimenetelének tisztaságát illetően. Hogy a különféle összeesküvés-elméletek e tárgyban szárba szökkenhettek, abban igen komoly “sara” van Robert Redford 1994-es Kvíz Show (m2, 21.10) című filmjének, mely abszolút valóságos tényeken alapszik: a film a főszerepet alakító Dick Goodwin (Rob Morrow) vezette kongresszusi vizsgálóbizottság által felgöngyölített botrányos ügyet meséli el, Goodwin könyve alapján. Vitán felül hiteles a film minden állítása, minden jelenete, és nem kell túlzott asszociációs képesség ahhoz, hogy a televíziózás hőskorából eljussunk a mai kereskedelmi tévék világába, és ott csúnya folyamatokat sejtsünk. (Bővebben) (A képen John Turturro a film egyik fontos szerepében.)

A Charlotte Gray (Duna, 21.15) egy rendkívül romantikus, szolidan kalandos és “hozzávetőlegesen” hiteles történelmi dráma lesz, melyben egy egyszerű skót lány (Cate Blanchett) ássa be magát a második világháború francia hátországába, hogy megtalálja állítólagosan ott lezuhant pilóta kedvesét. 

Láthatjuk ma este Christian Bale-t is, a szó szoros értelmében csontsoványan, ugyanis Bale A gépész (Film Mánia, 21.55) címszerepéhez a filmtörténelem egyik legbrutálisabb fogyasztását hajtotta végre. A spanyol produkcióban készült film rendezője, Brad Anderson kemény tévésorozatokon (Drót, Kemény zsaruk) tanult, ami meg is látszik a filmen. Szépen szippantja magába a David Lynchet és Alfred Hitchcockot egyszerre megidéző film a nézőt. A történet tele van rejtélyekkel, furcsa, megmagyarázatlan dolgokkal, rendhagyó helyszínekkel, hirtelen feltűnő, nem létező alakokkal, Bale pedig -szokása szerint- remekel a rémálmai miatt már egy éve nem alvó gépésztechnikus figurájában. (Bővebben)

Ez a késő éjszakába száműzött, elbűvölő és csodálatos Néhány nap Oblomov életéből (Duna, 23.20) című film annak idején még az Oblomov néhány napjaként futott a mozikban és filmklubokban, nem tudom, miért kellett átvariálni a címét. Goncsarov nagyszerű regényét Nyikita Mihalkov varázsolta filmre, Oleg Tabakov nagyszerű címszereplésével. Akárhányszor nézhető alapmű, hiszen mi Oblomovok vagyunk mindannyian.

Kezdetnek itt van egy jó kis veretes Hercule Poirot-történet, a Halál a Níluson (Duna, 19.40). A piperkőc belga magándetektívet Peter Ustinov alakítja Christie Agatha néni klasszikus krimijében (lásd a képen), lehengerlő asszisztenciával: Ustinov mellett például Jane Birkin, Mia Farrow, Bette Davis, Maggie Smith és David Niven alakítja a többi karaktert ebben a 140 perces, 1978-as filmben. Zene: Nino Rota. 

Viszont Az igenember (RTL II, 21.00) inkább azoknak való, akik még el tudják viselni Jim Carrey-t (nekem általában igen nehezemre esik). Jim itt most nagyon depressziós, ám haverjai elcipelik egy guruhoz, aki olyan hatással lesz rá, hogy az eddigi “nem”-ek helyett ezentúl mindenre “igent” mond. Ez aztán sok-sok vicces szituációt fog eredményezni. Messze nem agyatlan film ez, már az “üzenetére” nézve: ezért is ajánlom, csak éppen…

Egy sakkjátszmánál, illetve két sakkozó küzdelménél nem nagyon tudok kevésbé filmre való témát mondani, ám Edward Zwick mégis igen izgalmas mozit csinált Bobby Fischerről, a sakk Muhammad Alijáról és Mozartjáról. Az egy dolog, hogy a furcsa, különc személyiségek, a zsenik mindig érdekesek a “porbafingó” átlag számára, s ebben Tobey Maguire egészen jól megfogja Fischer karakterét; ennél azonban fontosabb, hogy Zwick igazi drámaiságot a Szpasszkij (Liev Schreiber szintén remek alakítása) elleni, 1972-es sakkvilágbajnoki döntő -amúgy reális- hidegháborús kontextusba emelésével vitt a filmbe. A Gyalogáldozat (RTL Spike, 21.00) című, igen korrekt életrajzi dráma hollywoodi dramaturgiája pontosan működik. Fischer zseniális döntő lépése szinte katartikus erővel “húzza be” a csúcspontot, amit még az is érteni, érezni fog, akinek fogalma sincs a sakklépésekről. A lecsengés száraz tényszerűsége, mely Fischer életének további fordulópontjait ismerteti, gyorsan visszaránt a földre.

Peter Berg valóságban megtörtént eseményeket feldolgozó A túlélő (Film Mánia, 21.00) című mozijának címében ott van, hogy a végén valaki biztosan túléli a filmbéli córeszt -hiszen valakinek el kell mesélnie ezt a sztorit. A film az Afganisztánban végrehajtott, hírhedt Red Wings-hadműveletet túlélő Marcus Lutrell (Mark Wahlberg) hitelesnek tekinthető jelentése alapján kísérli meg reprodukálni a véres kudarcba fulladt akciót, melynek célja egy tálib vezér meggyilkolása lett volna. (Bővebben)

Anyukáknak szóló érzelmes dráma az Egy fiú hazatér (Duna, 22.00), melyben Julia Roberts adja az anyukát, akinek fia képtelen leszámolni démonaival. Juli jó a filmben…

Az 1956-os forradalom tematikájába illeszkedő műsorok közül csupán Goda Krisztina Szabadság, Szerelem (Duna, 20.55) című romantikus kalandfilmjét tudom ajánlani. A hazai viszonylatban kifejezetten látványos film valós történetet dolgoz fel: két olimpiára készülő vízilabdás srác (Fenyő Iván és Csányi Sándor) és egy diáklány (Dobó Kata) gabalyodnak össze a vészterhes napokban. Amúgy egy erősen hollywoodi ízű, iskolás dolgozat a film, az osztályzat: megfelelt. (A képen jelenet a filmből.)

Picit később, a Ron Howard által rendezett Egy csodálatos elme (Paramount Channel, 21.00) című, bőven díjazott filmben Russell Crowe alakít egy skizofréniában szenvedő matematikai zsenit, akit ettől még lehet szeretni. Szép történet ez amúgy, ha nem látta volna már mindenki, de ettől függetlenül, jó film is.

A szerencsejátékok sporttal összefonódó területén játszódik a Pénz beszél (Filmcafe, 21.00). Akik alkalmanként dollármilliókkal fogadnak a hétvégi bajnoki fordulók eredményére, nagyot is nyernek, vagy éppen nagyot vesztenek. Ebben a környezetben nagy az értéke a biztos tippnek… Erről szól ez a megtörtént eseményeken alapuló sztori, melyet állítólag maga az akkor a golfpályán labdaszedőként dolgozó főhős mesélte el a film producerének. Matthew McConaughey talán e szereppel lépett ki az üresfejű szépfiú kliséjéből és kezdte meg komoly színészi pályáját, Al Pacino, a tuti-tippadóhálózat fejeként viszont ugyanazt a figurát hozza tulajdonképpen, amit például a Fedőneve: Donnie Brascóban is, az agresszív és kegyetlen, sokat tudó és sokat tapasztalt, de valahol belül mégis jólelkű, humánus kisembert. (Bővebben)

Nemes Jeles László második filmjét, a Napszálltát (RTL Klub, 23.25) nem láttam. Annyi minden hülyeséget összeírtak róla akkoriban, amikor a mozikban futott, hogy egész egyszerűen megkíméltem magam a megvezetett csalódás vagy éppen a dacból örvendezés élményétől. Így tehát nem is tudok mit mondani erről a 144 perces, igen megosztó alkotásról – legfeljebb annyit, hogy talán ma, a tévében meglátom majd, mi az igazság. (Bár ilyen kései időpontban, ráadásul nyilván reklámoktól szabdaltan, ez már megint erősen kétséges…)