Mit nézzünk ma a tévében?

A Váratlan szépségről (Viasat3, 21.20) azt mondja Perry bácsi: “… nem tesz jót a központi szerepnek és szereplőnek (tehát Will Smithnek)  az, ha lejátsszák a vászonról.
Keira Knightley, Kate Winslet, Edward Norton, Helen Mirren, Naomie Harris vagy Michael Pena ebben a filmben látott játéka egyaránt csillagászati távolságra van az ő alakításától. Sajnos az ő javukra. Ettől aztán ő (Smith) csak egy húzónév a moziban és a film megbillen. Csodálkozva nézem Helen Mirren ámulatba ejtő játékát, Knightley pár percét, ami “felfénylik” a mozivászon.” Én még nem láttam a filmet, ahogy nézem, valami cégvezetőről szól, akinek egy pillanat alatt széthullik jól felépített, irigylésre méltóan gondtalan élete. Nem tudom…

Luis Bunuel kapitalizmus természetéről alkotott triptichonjának (A szabadság fantomja és a Vágy titokzatos tárgya mellett) egyik darabja A burzsoázia diszkrét bája (m5, 21.05). Hajdani filmklubok -és az egyetemes filmtörténelem- egyik fontos alapköve ez a film, szürreális életképek sorozata egy nagypolgári baráti társaság egybefolyó vacsorákból álló életéről. Maró társadalomkritika és még maróbb hatású humor teszi a filmet felejthetetlenné – az avatott néző számára. (A képen jelenet a filmből.)

Egy ritkán látható, ám ettől még rendkívül izgalmas thriller az 1995-ben készült Tökéletes másolat (RTL Spike, 22.00), Sigourney Weaverrel, Holly Hunterrel és Dermot Mulroney-val a főszerepekben. Sorozatgyilkosos-börtönpszichológusos történet lesz, tuti végignézed.

Nem tudom, láttuk már a Sully – Csoda a Hudson folyón (Viasat3, 21.00) című filmet? Clint Eastwood , az ún. Amerika-mítosz egyik leghitelesebb élő mesélője ismét a repülőgépét 155 utassal vészhelyzetben a jeges Hudson-folyóra leszálló Chesley Sullenberger kapitány legendáját meséli el. Perfekt, tulajdonképpen hibátlan film ez, mely elegánsan reprodukálja a szerencsés végű repülőgép-szerencsétlenség körülményeit, Tom Hanks (és Eastwood) pedig sikerrel teremti meg a hőst Sully alakjában – aki itt is, és a valóságban is szerény, de szakmáját magas szinten űző átlagember, az igazi amerikai hős.

Merthogy, ezen kívül egy pörgős Spílerrel (AMC, 21.00) is tölthetjük az estét. Ez a film egy krimiszerűség (főszerepben egy csomó neves színész, pl. Gerald Butler – a képen), bár nem éppen a legjobban sikerült munkája Tarantino angol “párhuzamának”, Guy Ritchie-nek. A megszokott piti gengszteres, lúzer drogosos, nagymenő vállalkozósos történet, nagy dumákkal és a Ritchie-től megszokott vizuális trükkökkel – csak éppen láttuk már ezt korábban a Blöffben, vagy A ravasz, az agy satöbbiben. (Bővebben)

Egyrészt, részesülhetünk ma este Kegyetlen bánásmódban (Filmcafe, 21.00). Pontosabban nem mi, hiszen ebben a romantikus komédiában Catherine Zeta-Jones részesíti kegyetlen bánásmódban George Clooney-t (illetve, fordítva, de hát erről szól a történet – a képen ők). Az mindenesetre, nem rossz ómen, ha a Coen-testvérek állnak mögötte. (Valójában ez messze nem a legsikerültebb filmjük, de legalább Zeta-Jones dögös benne, Clooney őszülő halántéka pedig ezt kellő mértékben ellensúlyozza.)

Másrészt, nézhetjük Sir Anthony Hopkinst idősödő CIA-ügynökként a Rossz társaság (Viasat3, 21.00) című krimiben, aki önnön figyelmetlenségéből fakadóan elveszti társát, egy fontos akció közben. Társának azonban van egy ikertestvére (Chris Rock), aki jelenleg jegyüzérkedésből és alkalmi DJ-ként dolgozva tartja fenn magát, csillogó intelligenciáját a snell sakkpartikban éli ki a téren… Az öregnek nincs más választása, a lehetetlent kell megvalósítania: a szabadszájú, szakadt punkból kifogástalan titkosügynököt kell faragni, méghozzá kilenc nap alatt… (Bővebben)

Később esetleg megpróbálkozhatunk Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek (SuperTV2, 22.25) kalandjaival, amit én még nem láttam, de az, hogy tudom, Tim Burton filmjéről beszélünk, olyan, mintha már láttam volna. Éjsötét, horrorisztikus elemekkel tűzdelt, látványos és kalandos mesefilm lehet ez, sok sztárral, egy olyan könyv alapján, amit én már régen kinőttem – amikor pedig meg életkorilag olvashattam volna, még nem létezett. 

Töltelék, ismétlés, töltelék, ismétlés. Oké, akkor mára ennyit.

Julie Taymor filmjében, a Fridában (Filmbox Plus, 21.00) Salma Hayek kelti életre Frida Kahlót, a híres-hírhedt mexikói festőművésznőt. A film tökéletesen idézi meg a festőnő alakját, művészetét, de az adott kor és ország társadalmi, politikai körülményeit is, Hayek pedig e filmmel lett igazi színésznő (legalábbis a szememben). De ami még fontosabb, hogy a film képi világa is Frida Kahlo látásmódján alapszik, méghozzá szinte kockáról kockára. Elliot Goldenthal pedig minden idők egyik legerősebb, legszuggesztívebb filmzenéjét követte el itt…

Ma már azért eléggé látszik, hogy a Madarak (Filmcafe, 21.00) című klasszikus horror minden jelenete mennyire meg van rendezve… De hogy van megrendezve! Hitchcock szinte rajzolja a filmet. Viszont, mialatt -néhány éve- újranéztem, rengetegszer eszembe jutott Lynch és a Twin Peaks, aminek köszönhetően végigröhögtem ezt a megkerülhetetlen műfaji klasszikust. Hiába, az idő kerekét megállítani… (A képen Tippi Hedren.)

A régi környék (RTL Spike, 21.00) viszont egy igen különleges, mélabús kis film, melynek hangulatáról talán elég lenne annyi is, hogy kísérőzenéje részben Nick Drake dalaiból áll… (Oké, de ki volt Nick Drake?) A Zach Braff által írt, rendezett és főszerepelt megkapóan szép és egyszerű film középszerű színészként dolgozó főszereplője az állandó depresszióban szenvedő Andrew, aki hosszú idő után édesanyja halálhírére tér vissza a szürke és unalmas kisvárosba, “a régi környékre”, amit annak idején pszichiáter apja tudálékos dominanciája, valamint a kilátástalan unalom miatt hagyott ott. Az idők azonban változnak… (Na.)

Talán ma lesz az az este, amikor megnézzük a Szárnyas fejvadász 2049-et (Viasat3, 21.00), a legendás sci-fi lenyűgöző képekben tobzódó, de kissé közepes folytatását. A filmet teljes egészében Magyarországon forgatta -az amúgy rendkívül tehetséges- Dennis Villeneuve. (Bővebben)

Shirley Maclaine -ki tudja, hányadik- jutalomjátéka Az utolsó szó (Duna, 21.15) című csendes, mélabús történet. Shirley egy idős, gazdag üzletasszonyt alakít a filmben, aki egész életében kíméletlen döntésekhez és kőkemény kompromisszumokhoz szokott az amerikai üzleti élet vérszomjas férfiakkal zsúfolt világában. Elérkezett azonban az idő, amikor a hölgy úgy dönt, hogy megírja gyászjelentését: ehhez egy fiatal, ambiciózus újságírónő (Amanda Seyfried) segítségét veszi igénybe, tekintve, hogy életébe egy dolog nem fért bele, a család.

Az Etűdök gépzongorára (Duna, 23.05) Nyikita Mihalkov harmadik játékfilmje, amire sokszor hivatkoznak úgy, mint etalon az irodalmi filmadaptációk körében. A film Csehov kalandos sorsú Platonov című drámája alapján készült, de ami alapján messzemenően jogos az ‘etalon-státusz’, az az, hogy Mihalkov nem törekedett a csehovi szöveg szóról szóra mozgóképre történő átültetésére, hanem a mű mélyére törve annak alapszituációját vázolta fel, a benne szereplő karakterek érzékletes bemutatásával mintegy megidézve Csehov szellemét, Csehov világát, a (múlt)századforduló vidéki Oroszországának lényegét. A film színhelyéül szolgáló dácsa lehetne akár a Cseresznyéskert, a Három nővér vagy az Ivanov színhelye is, de a szereplő karakterek is ismerősek, feltéve, ha láttunk már színházban egy-két Csehov-darabot. Mihalkov így tulajdonképpen egy általános Csehov-portrét, -panorámát készített, ám ezzel együtt a film tökéletesen egyedi, szuverén műalkotás is. Mindenképpen, minden tekintetben mestermunka. Amúgy Mihalkov -szokásához híven- e filmben is feltűnik színészként, Nyikolaj Ivanovics Triletszkij szerepében, bajuszos, vigyorgós pofa, okkerszínű jellegzetes orosz blúzban, zakóban. (Bővebben)

Megmondom őszintén, előzetesen nem igazán hozott lázba egy olyan történet, mely arról szól, hogy hogyan győzi meg Walt Disney (Tom Hanks) a Mary Poppins-lányregények írónőjét, P. L. Traverst (Emma Thompson), hogy adja oda neki a regény-sorozat filmjogait, tudván, hogy valahogyan sikerült neki, hiszen a Mary Poppins című film világsiker volt a hatvanas évek közepén, és a belőle készült musicalt sem lehet kiirtani a világ zenés színpadairól. Szerencsére, a kíváncsiságom erősebb volt a rossz előérzetnél, mert a Banks úr megmentése (Duna, 19.40) kifejezetten szórakoztató film lett, amellett, hogy egy igen érdekes páros életrajz/portré is. (Bővebben)

Az ausztrál Rosalie Ham bestsellere alapján készült A ruhakészítő (Film4, 20.00) című film, a szintén ausztrál Jocelyn Moorhouse által. Kate Winslet adja az igazán friss, unikális, szórakoztató, ám egy picit fel is kavaró történet címszereplőjét, aki egy gyerekkori trauma, egy komoly vád miatt költözött Párizsba az isten háta mögötti ausztrál kisvárosból, ahol mesterévé vált a divatszabóságnak. Húsz év elteltével már mint egy igazi, nagyvilági, elegáns dáma érkezik vissza szülővárosába, ahol azonban semmi nem változott ez idő alatt. Ugyanaz a belterjes áskálódás, ugyanazok a tomboló, szűk látókörű előítéletek és ugyanaz a buta bizalmatlanság. Bár csak rövid időre tervezte a hazalátogatást, látva az ottani állapotokat, mégis marad, hogy helyrehozza a dolgokat. Helyenként bizarr, olykor kifejezetten fekete humorú, eredeti, fordulatos, gazdag szövetű romantikus bosszútörténet ez, remek fényképezéssel (Donald McAlpine), Winslet mellett egy kiváló Hugo Weavinggel, egy szimpatikus Liam Hemsworthel és egy frenetikus Judy Davisszel.

Neil Jordan nemes metszésű romantikus remekében, az Interjú a vámpírral (RTL II, 21.00) című horrorban jó pasikat nézhetnek a lányok (és a romantikusabb lelkületű fiúk), mintegy bizonyítékul arra, hogy a vámpírtörténetek valójában mindig is romantikus történetek voltak, s mint ilyenek, elsősorban az érzékiségre hajlamosabb női nemhez szólnak inkább. Tom Cruise-től Brad Pittig és Christian Slatertől Antonio Banderasig terjed a skála ez alkalommal, tessék választani.

Talán nem lesz melléfogás a Melléfogás (RTL Spike, 21.00) című krimi, melyben egy piti bűnöző gyilkol meg “véletlenül” egy másik piti bűnözőt, aki viszont véletlenül egy nagyon nem piti, sőt kifejezetten nagypályás bűnözőnek dolgozott… A probléma, valamint a kellő “jellemfejlődésnek” teret engedő konfliktushelyzet tehát adott, ahogyan az ennek érdekes kifejtéséhez minimálisan szükséges szereplőgárda is: Harvey Keitel, Miguel Ferrer, Cuba Gooding Jr., and others.

Ahogyan nem melléfogás Az elnök különgépe (Paramount Channel, 21.00) sem, főleg, hogy később Hollywood-kapitány mindent szépen meg fog oldani. Szerencsére, itt ezt még elég ügyesen teszi, pedig majd’ húsz éves darabról van szó. Harrison Ford az elnök, Gary Oldman a terrorista, aki fel akarja robbantani a címszereplőt (indokai mindenkinek vannak mindenre), a filmet pedig Wolfgang Petersen rendezte.

Vincent Lindon (a képen) egy középkorú gépkezelőt játszik a Mennyit ér egy ember? (Duna, 21.50) című kőkemény francia drámában, aki munkahelye megszűntével munkanélkülivé válik, s akiknek a helyzete a jóléti Franciaországban csupán egy paraszthajszállal jobb, mint a mi kis “nemzeti együttműködéssel” sújtott, szegény, árva hazánkban. Stéphane Brizé filmje üt, mint a kurva élet. (Bővebben)

Épp felért szakmája csúcsára Clint Eastwood, amikor elkövette a Tökéletes világ (RTL II, 23.30) című filmjét, melyet a szokásos újságírói szófordulattal élve, nyugodtan nevezhetünk akár zavarba ejtőnek is. A történet valamikor a hatvanas évek első felében játszódik Texas államban. Egy börtönből szökésben lévő gyilkosságért elítélt férfi (Kevin Costner) egy túszul ejtett kisfiúval lopott kocsikban száguldja végig az államot, nyomában a teljes, FBI-különítménnyel és a kormányzó saját spéci bűnüldöző lakókocsijával megerősített rendőrséggel. Egy klasszikus menekülős road-movie ez, melyben a főhős a menekülő rab, akiről persze megtudjuk, hogy sanyarú körülmények között töltött ifjúkorában került először börtönbe, ahol tulajdonképpen a büntetés végrehajtás nevelt belőle bűnözőt, de valójában azért jó ember… (Bővebben)

Első ajánlatként, A stepfordi feleségek (Paramount Channel, 21.00) című kissé bizarr, de semmiképpen nem agyatlan dramedyben a szerteágazó tevékenységű Frank Oz mesél -nem kevéssé maró iróniával- az amerikai középosztályba a hatvanas-hetvenes évek táján begyűrűző feminista mozgalmakról, Nicole Kidman, Bette Midler és Glenn Close közreműködésével. (A képen jelenet a filmből.)

Tökös mozi a Copland (Filmcafe, 21.00) is, nem véletlenül vetítik viszonylag gyakran. Ebben az igen kemény zsarufilmben egy “igazságosjános” helyi seriff (Sylvester Stallone remek alakításában!) veszi fel a harcot a simlis nagyvárosi zsarukkal (Harvey Keitel, Ray Liotta és Robert de Niro.)

Szabó István filmje, a Szembesítés (m5, 21.05) tulajdonképpen egy tárgyalótermi dráma. A második világháborút követően, egy tárgyaláson egy amerikai katonai ügyész (Harvey Keitel) szembesíti a művészi tehetség felelősségével, valamint annak erkölcsi vonzataival Wilhelm Furtwänglert (Stellan Skarsgard), a világhírű karmestert – aki a háború alatt hűségesen kiszolgálta a náci párt igényeit, mosolyogva gazsulált a náci vezérekkel, kiélvezve ennek pillanatnyi előnyeit… A film azonban felfogható egyfajta önvizsgálatnak, önvallomásnak is, hiszen a filmet alkotó Szabó egy másik diktatúrának, a kádári szocializmusnak volt besúgója, és nyilván ennek is köszönhetően, kiemelt státuszú művésze, de ma is éppen eléggé aktuális a téma.

Hát, ezt a mai napot sem tesszük ki az ablakba, peschtieschen szólván. Van ugyan ma este minden a műsorban, de még sincs semmi. Ennek megfelelően, én is egy 1938-as Hitchcock-filmet ajánlanék, már csak a gesztus kedvéért. A Londoni randevú (m5, 21.05) egy Ausztriából Londonba tartó vonaton játszódik, decens társasági környezetben. Egyszer csak egy nő a társaságból eltűnik… Bár a film helyenként valóban porosnak hat már, no, és fekete-fehér is, de azért a cselekményszervezésben, a feszültség adagolásában és a karakterek felépítésében az öreg Sir Alfred, ekkor még viszonylag fiatalon, azért ma is élvezhetően bizonyít. (A képen Margaret Lockwood és Michael Redgrave.)

Újra láthatjuk ma este Anthony Hopkinst. aki remélhetőleg még mindig Sinkó László pótolhatatlan magyar hangján szólal meg, és aki annak idején minden vita nélkül kapta meg az Oscar nevű szobrot A bárányok hallgatnak (Moziverzum 21.00) című filmben nyújtott, mindössze húszperces jelenéséért, melyben mintegy megteremtette Hannibal Lecter vérszomjas karakterét. Kapott díjat maga a film is, a forgatókönyv is, sőt Jonathan Demme is a rendezésért, valamint Jodie Foster is, a női főszerepért. Egy thrillertől ez azért elég szép teljesítmény…

Az igazság Amerikában mindig érvényre jut nemzeti közhelyét/sztereotípiáját dolgozza fel ki tudja, hányadszorra a Sérülés (Viasat3, 21.00) című sportdráma, melyben “világmegmentő” Will Smith ezúttal az amerikai futball (tehát innen nézve a sisakos rögbi) mocsokságai közül hoz felszínre néhányat – valóságban megtörtént eset alapján. A -miként itt is- komoly szerepekben mindig viccesen bamba arckifejezést magára öltő Will, törvényszéki orvosként, egy hajdani híres amerikai focistát boncolva arra jön rá, hogy ez a sport, amit a belőle hasznot húzó média- és más hatalmasságok egyre jobban hajszolnak bele a legdurvább, legbrutálisabb csapatsport skatulyájába, komoly, szinte élettel összeegyeztethetetlen sérüléseket okozhat a játékosoknak. 

Viszont a Mona Lisa mosolya (Filmcafe, 21.00) tulajdonképpen a Holt költők társaságának leányiskolai megfelelője. Robin Williams renitens irodalomtanára helyett azonban itt (a képen látható) Julia Roberts renitens művészettörténet-tanára áll a középpontban. Feladata mindössze annyi lenne, hogy a hallgatókat felkészítse a tökéletes feleség szerepére. 1953 Amerikájában ez a megfelelő sminkelésen, divattanácsokon, és a szokásos háztartás-vezetési ismereteken nemigen terjedt túl: egy feleség ne gondolkodjon és főleg ne érdekeljék olyan bűnös dolgok, mint a művészi szabadság, önkifejezés fontossága és a többi liberális baromság, ami viszont épp a Julia által alakított tanár szívügye. Szerethető film – sokat is ment egy időben.

Ahogyan a később kezdődő Szerelmes Shakespeare (SuperTV2, 22.25) is, ami egy kosztümös, romantikus komédia a szerelmes, de a történet idején még csak közepesen híres drámaíróról. Nincs benne semmilyen ördöglakat, nincs titok, nincs rejtély… Ellenben van benne rendes adag romantika, valamint rengeteg sztár (címszerepben Joseph Fiennes) egy rengeteg Oscar- és egyéb díjjal jutalmazott -viszont szerintem csak közepes- filmben.

Rendkívül érdekes darab a Truman Show (Paramount Channel, 21.00), mely látszólag egy groteszk, olykor már szinte morbid humorú szatíra “az” amerikai kisemberről (Jim Carrey – a képen) és az őt körülvevő, gondosan kitalált és felépített álomvilágról, a mindent behálózó, irányító és befolyásoló médiáról – valójában azonban egy filozófiai példázat a modern életről, a lehetőségeinkről, a jövőről. Vagy fordítva, de végül is mindegy. Fontos film, mely közérthetően fogalmazza meg a való életünket valójában is mozgató lényeges dolgokat. Láttuk már, de ha nem, akkor ma fogjuk nézni.

Aktuális téma a Fertőzés (Viasat3, 21.00). Steven Soderbergh egészségügyi thrillerje igen komoly sztárokkal (Jude Law, Matt Damon, Marion Cotillard, Gwyneth Paltrow, Kate Winslet, stb…) operál. Sajnos, a film sablonos közhelyerdő lett végül, semmi több.

Éjszakára viszont jó lesz megint az Aki legyőzte Al Caponét (Paramount Channel, 23.15). Brian De Palma rendezői zsenialitását jelzi, hogy miközben a kollégái rendszerint valamiféle heroikus pózban festették tablóikat a huszadik század nagy bűnözőiről, ő azzal férkőzött be a maffiafilmek élmezőnyébe, hogy e filmjében éppen a maffia szájában van az a bizonyos szopógolyó. A jellegéből fakadóan kissé valóban propagandaízű, jó kisfiús (Kevin Costner, na ja) sztorit kitűnően ellenpontozzák az olyan parádés jelenetek, mint a szeszszállítmány lekapcsolása a kanadai határnál, vagy az obligát Eizenstein-ommázs, a Patyomkin páncélos híres lépcsőjelenetének megidézésével. Robert De Niro szerintem itt nyújtja élete alakítását (pedig azért volt néhány), egyenesen lidérces, ahogyan az alacsony, köpcös, erősen kopaszodó, szétfolyt arcú, nettó pszichopata Caponét játssza. Oscart azonban Sir Sean Connery kapott egy mellékszerepért.