Mit nézzünk ma a tévében?

Ismétlések. A Tony Scott által -nagy részben- Budapesten forgatott Kémjátszma (Filmcafe, 21.00) című krimiben, egy igazi, hamisítatlan, régimódi kémhistóriában, Brad Pittet nézhetjük a még nála is sármosabb Robert Redford társaságában. (Bővebben)

Egy másik sármos fickó tűnik fel a Két hét múlva örökké (Viasat3, 21.00) című -szintén erősen agyonjátszott- romantikus komédiában. Hugh Grant adja itt a tőle megszokott, léha bugyibubus-karaktert: ezúttal egy ingatlanokkal foglalkozó nagyvállalat fejese, míg Sandra Bullock egy éles eszű, karakán ügyvédnő, harcos civil és zöld aktivista – később a Grant által alakított karakter beosztottja. Na, mi lesz a vége? Pont ez: lásd a képen…

1868-as megjelenése óta bakfisok nemzedékei olvasták ronggyá Louisa May Alcott lányregényét; régóta szeretik a filmesek is, válogatott sztárokkal viszik vászonra-képernyőre. Utóbbi alól Greta Gerwig legfrissebb Kisasszonyokja (HBO, 20.00) sem kivétel, nagyszerű színésznők (a képen Emma Watson, Saoirse Ronan, Florence Pugh és Eliza Scanlen) játszanak benne szeretni való karaktereket, úgyhogy már őmiattuk is érdemes megnézni. Már ha valakit nem zavar, hogy bő két órán keresztül szinte kizárólag nőnemű szereplőket lát – sőt, hall. 6 db Oscar-jelölés, amiből egy -a legjobb kosztümökért járó- meg is lett. (Bővebben)

Amolyan “címegyesítő mérkőzés” A kiütés (Viasat3, 21.00), melyet a már bőven nyugdíjaskorú Jake LaMotta (Robert De Niro) és a nála csak napokkal ifjabb Rocky Balboa (Sylvester Stallone) vív meg egymással: (Bővebben).

Ennél valóságosabb sportdráma a Harc a másodpercekért (m2, 21.10). A film Steve Prefontaine-ről szól, aki az amerikai középtávfutás egyik legnagyobb alakja volt. Bár világversenyen soha nem szerzett érmet, Prefontaine az amerikai hosszútávfutás egyik legnagyobb alakja volt. 150 versenyéből 120-at megnyert, és ő volt az első, aki Nike-logós cipőben futott. Megdöbbentően fiatalon, 24 éves korában hunyt el, tragikus körülmények között – alakját a szintén komoly teljesítményekre képes Jared Leto kelti életre, ami külön érdekessé teszi ezt a filmet.

A világ fölmérése (Duna, 21.15) két, tudománytörténetileg meghatározó jelentőségű német tudós, Alexander von Humboldt és Carl Friedrich Gauss párhuzamos életrajza. Egyikük gyakorlati, tapasztalati úton tett hatalmas felfedezéseket, míg a másik elsősorban elméleti, teoretikus módon alkotott hasonló jelentőségű életművet. Detlev Buck filmje – nem láttam.

Nyikita Mihalkov még értékelhető korszakában készítette A szerelem rabja (Duna, 23.20) című romantikus drámát, mely 1918-ban játszódik egy vörösök által még el nem foglalt, békés, konszolidált, idilli városban, ahol filmet forgatnak. A stábban azonban már felütötte fejét a “vörös kakas”. 🙂

Akár Túl az Óperencián (Filmcafe, 21.00) is tölthetjük a mai estét. Nicole Kidman jön velünk oda hajdani férjével, Tom Cruise-zal. Szerencsére, nem Tágra zárt szemekkel jönnek, ez a film Kubrick zavarba ejtő darabjánál jóval biztonságosabb talaj, Ron Howard rendező pedig nem téved el az ilyesmiben: parttalanul árad a kosztümös romantika: egy úri dáma és egy parasztfiú szerelme az Újvilágban, 140 percben. Aztán már itthon is vagyunk.

Dúró Dórának és a hatvannégy vármegye összes lakójának ajánlom tiszta szívvel a Férj és férj (Moziverzum, 21.00) című komédiát, melyben Adam Sandler, a kakipuki-filmek lesajnált, ám ennek ellenére mégis multimilliárdos hercege egy ízig-vérig macsó, büszkén heteroszexuális tűzoltót játszik, aki a forgatókönyvírói szeszélynek/csalafintaságnak köszönhetően egyszer csak egy homoszexuális, meleg kapcsolatban találja magát, méghozzá aktív beltagként. (Bővebben)

Julianne Moore alakítja aztán azt a nőt a Felejtés (Sony Movie Channel, 21.00) című közepes thrillerben, aki azon dolgozik minden erejével, hogy valahogyan feldolgozza repülőszerencsétlenségben elhunyt kisfia halálát. Pszichológusa (Gary Sinise) azonban arról szeretné meggyőzni, hogy sohasem volt gyermeke és az egész szörnyűség csak az ő agyában létezik… Egy véletlen találkozás azonban mindent megváltoztat.

Mike Leigh az angol filmművészet élő lelkiismerete. 1996-ban bemutatott Titkok és hazugságok (Duna, 21.20) című drámája egy középkorú munkásasszony (Brenda Blethyn – a képen) története, aki napról napra küszködve él lányával London egyik távoli külvárosában. Egy nap telefonhívást kap, ami alaposan felforgatja életét… Rendkívül erős színészi alakításokat felvonultató és a perifériára szorult társadalmi rétegek mindennapi életét és gondolkodásmódját pontosan, hitelesen bemutató film nem véletlenül nyert egy raklapnyi igen fontos díjat – katartikus élményt ígér az igényes nézőknek. 

A neves thriller-specialistának számító David Fincher filmje a Pánikszoba (Sony Movie Channel, 21.00), messze nem először nézhetjük meg a tévében. A történet “címszereplője” a gazdagok villáiban szokásosan kiépítendő legbelső, hermetikusan elzárt biztonsági rész. Jodie Foster (a gazdag anyuka) zárja be magát ide klausztrofóbiás és cukorbeteg gyermekével (Kristen Stewart) együtt, miközben a csúnya, gonosz Forest Whitaker (mint betörő) odakintről paráztatja őket, méghozzá izomból (a képen laza spoiler). (Bővebben)

A Csempészek (Filmcafe, 21.00) viszont az izlandi film világhírű reprezentánsaként ismert Baltasar Kormákur (pl.: 101 Reykjavík, Dermesztő mélység) hollywoodi bérmunkája, mely -meglepetésre- a csempészekről mesél. Sajnos, a filmbeli csempészek benne nem Izland lélegzetelállító tájak látványának tömkelegét nyújtó, izgalmas és egzotikus tájain hozzák-viszik a drogot, hanem az uncsi Amerikában, de azért a film simán elmegy a két lábán így is. A sztori amúgy az ismert klisé: egy hajdani kábítószercsempész (Mark Wahlberg) már régen felhagyott “hivatásával”, azonban az üzletben rekedt rokona balfékeskedésének hála, hajdani főnöke (Giovanni Ribisi) egy utolsó, ám visszautasíthatatlan ajánlattal keresi meg (a család – Kate Beckinsale – visszafogott örömére). Satöbbi.

Ma este még mindig Denzel Washington a címszereplője A csontember (Sony Movie Channel, 21.00) című, amúgy még mindig igen izgalmas thrillernek, melyben ezúttal egy balesetben szerzett sérülés következtében lebénult szuperzsarut alakít, aki azonban még kórházi ágyához kötve is elfogja (illetve, tehetséges tanulójával, Angelina Jolie-val elfogatja) a nagyon veszélyes sorozatgyilkost.

A nagy spanyol klasszikus, Luis Bunuel 1970-ben mutatta be Tristana (m5, 21.00) című filmjét, mintegy felvezetésként az életművet megkoronázó, nagy trilógiához (A burzsoázia diszkrét bája (1972), A szabadság fantomja (1974), A vágy titokzatos tárgya (1977)). A történet már itt is a vágy, a szabadság és a birtoklás bonyolult összefüggéseit boncolgatja, a megszokott iróniával, ám viszonylag realista megközelítésben. Egy fiatal, árva lány (Catherine Deneuve) nagybátyjához (Fernando Rey) kerül, aki hamar a szeretőjévé teszi. A lány azonban megismerkedik egy korban hozzáillő, sármos festővel (Franco Nero), akivel elszökik. Évek múlva azonban, immár halálos betegen, újra felbukkan nagybátyja házában… (A képen jelenet a filmből.)

Mészáros Márta 1980-as Örökség (Duna, 23.25) című filmjében a béranyaság kérdését járja körül morális szempontok szerint. Egy gazdag nő (Monori Lili) és szerelme (Jan Nowicki) kapcsolatából nem született örökös, a nő viszont mindenképpen fiút szeretne a férfitól. Felbérel egy szegény fiatal nőt (Isabelle Huppert), hogy szüljön neki örököst, azonban a fiatal nő és a férfi egymásba szeretnek.

Részben Liam Neeson barangol ma este Sírok között (Filmcafe, 21.00) azokat keresve, akiknek “köszönhetően” feltűnően gyarapodnak azok a sírok. 12 = egy tucat, de legalább nem 11, tehát mindegy.

Részben pedig van Egy marék játékgolyó (Duna, 21.45). A szívbemarkoló, igaz történetet elmesélő francia kalandfilm egy tíz év körüli testvérpárról szól (lásd a képen), akik úgy kerülnek bele az emberiség eddigi legszörnyűbb húsdarálójába, hogy ezt a legkevésbé sem akarták. Menekülniük kell, mert zsidónak születtek a nácik által elfoglalt Franciaországban és ők menekülnek, félig játéknak fogva kell az életben maradásért folytatott küzdelmet, félig pedig felnőtteket is megszégyenítő emberi tartásról és életre valóságról adva tanúbizonyságot. 

Ma az aradi vértanúkra emlékezünk, akik közül sokan úgy haltak hősi halált a magyar szabadságért, hogy tulajdonképpen még magyarul sem tudtak… Ugyanezen a nap végezték ki Budán gróf Batthyány Lajost, az első felelős magyar kormány (azóta se sok volt olyan…) miniszterelnökét is. Vecsernyés János Utolsó órák (Duna, 21.25) című -igen erős- tévéfilmje a gróf kivégzés előtti utolsó óráinak történését meséli el. Fojtott hangulatú, önmarcangoló vívódásokkal teli film élő, hús-vér embereket mutat. László Zsolt bravúros visszafogottsággal hozza a gróf nagy formátumú, de mégis teljesen hétköznapi figuráját, akinek méltó partnere/ellenpontja a foglár (Kovács Zsolt) kisszerű, szervilis karaktere, valamint egy titokzatos látogató (Szabó Kimmel Tamás).

Soha nem volt még ilyen aktuális azonban Bacsó Péter örökbecsű szatírája, A tanú (SuperTV2, 22.25). Hiába tiltotta be annak idején Aczél elvtárs, ma cinikus vigyorral engedi műsorba a mai Virág elvtárs. A főhős Pelikán gátőr, (Kállai Ferenc), az örök kisember, a gonosz pedig a mindenkori hatalom Virág (itt Őze Lajos – a képen Kállai Ferenccel), vagy éppen Bástya elvtársai (itt Both Béla). A film összes “poénját” nap mint nap, óráról órára és percről percre érezhetjük a saját bőrünkön: sötétben úszkáló, gyíkember-jelmezes, “nemzetmérgező” külföldi ügynökök, a tárgyalás előtt aláírt ítéletek, ízletesnek, világraszólónak, étvágygerjesztőnek hazudott ehetetlen, használhatatlan, csúfságos magyar termékek… A szemünkbe röhögött átverés jön velünk szembe ma is, bárhová nézünk és ne higgy, ne remélj, a fekete autó már ott parkol a sarkon.

Érdekes lehet Jane Austen magánélete (Film Mánia, 21.00), már amennyiben mindaz, amit a hölgy leírt, valamennyire vele is megtörtént. Természetesen, nem felvételi követelmény íróéknál, hogy csakis személyesen átélt történeteiből lehet regényeket írni… Szóval, passz. Julian Jarrold 2007-es filmjében Anne Hathaway alakítja az írónőt (aki épp olvas a képen), James McAvoy pedig azt az úriembert, akit számára férjként kiszemeltek. A szitu tehát ismerős. 

A messze nem először vetítendő Revolver (Mozi+, 21.00) viszont Guy Ritchie 2005-ös filmje, mellyel azonban már kissé átbucskázott karrierjének a Blöffel, és A ravasz, az agy és a többivel meghágott meredélyén… De azért még van benne lendület. Lehet röhögni is, ám az eresztékek már hallhatóan recsegnek, a lufiból szökik a hélium, a vetítőgép pedig kockákat szalajt. De még, de még… Szerencse- és egyéb bűnös játék a téma, Jason Stathamnek pedig hosszú a haja.

De kinyit újra A 13-as rendőrőrs (AMC, 21.00) is. Ez a film John Carpenter műfaji klasszikusának viszonylag jól sikerült remake-je, Ethan Hawke-kal, Gabriel Byrne-vel és Laurence Fishburne-nel. Izgalmas, fordulatos, feszült thriller ez, igen komoly vérfürdővel súlyosbítva, mely egyetlen helyszínen -a “címszereplőben”- játszódik egyetlen szilveszteri éjszaka alatt, miközben odakint süvít a jeges szél és szakadatlan ömlik a hó.

Az igen érdekes District 9-el bemutatkozó dél-afrikai Neill Blomkamp újabb filmjében, a Chappieban (Sony Movie Channel, 21.00), immár nem meglepetésre, egy egyes szám első személyű lövöldözős játékba csöppenünk. Meglepetésre azonban ez hamar átúszik egy kültelki, drogos környezettanulmányba: széteső emberi sorsok, kallódó, remény nélküli fiatalok, ismeretlen, halálos kemikáliák, az élhetetlen nagyváros felzabálja a természetet, sőt az egész bolygót. Egy törvény van, az erősebb kutya baszik, amit viszont a dél-afrikai rendező igen mély valóságismerettel a nézők szeme elé is tár. Bár természetesen egy fiktív társadalom kritikájáról van szó ezúttal is, ám mégis érezzük ennek valóságszagú hitelességét. Aztán egy közepes cyber-thrillerbe oltott E.T./Frankenstein-mixbe vágunk át, ami egy majdnem perfekt Transformers-paródiában csúcsosodik ki. A vége viszont sci-fi, tudattranszmisszióval, szeretet-üzenettel… Halványan pirkad a hajnal a szmogos horizonton. (Bővebben)

Nem véletlenül hajaz címében Dan Trachtenberg bemutatkozó rendezése J.J. Abrams 2008-as Cloverfield című produkciójára, amiben Abrams szintén egy “nyeretlen kétévessel”, Matt Reevesszel vitette el a balhét (és csinált filmtörténelmet). A Cloverfield Lane 10 (Moziverzum, 22.50) is egy (természetesen fiktív) földön kívülről érkező katasztrófa földlakókra gyakorolt pszichológiai hatásaival foglalkozik (főszerepben az igen meggyőzően alakító Mary Elizabeth Winsteaddel), mivel azonban láttuk már a korábbi filmet, joggal sejthetjük, hogy mi okozza a film cselekményében elmesélt történéseket. Így, ha történetesen nem igazolódna be sejtésünk, azért lennénk morcosak, ha meg igazunk van (merthogy elspoilerezhetem: igazunk van), akkor azért. Viszont ne legyünk morcosak, mert a film tényleg érdekes. (Bővebben)

Én elsősorban Emmanuel Lubezki pompás fényképezéséért ajánlanám a Pár lépés a mennyország (Paramount Channel, 19.50) című, amúgy igen romantikus történetet, a célközönség viszont nyilván a film forgatása idején még hamvasan ifjú Keanu Reeves két szép szeméért lesz oda, amit viszont egy tüzes mexikói menyecske ejt rabul egy meghökkentő kéréssel egy buszon. Egy jenki Párizsban, azaz, ezúttal egy mexikói Don (Anthony Quinn) haciendáján, miközben feje felett lóg a machete.

Ridley Scott duzzadó vádlis és bicepszes Gladiátorja (SuperTV2, 21.00) viszont a hatalmas Római Birodalomban játszódik (ugyebár). Jézus halála után 180-ban járunk, amikor Maximust (Russell Crowe), a kiváló hadvezért az éppen aktuális őrült császár, pillanatnyi paranoiája következtében, megfosztja címétől és rangjától. Vértől csöpögő, de legalább jó hosszú, jó látványos film ez, mely az agytekervényeinket sem veszi túlzottan igénybe – ami pozitív olvasatban jelentheti azt is, hogy közérthetően szól olyan alapvetőnek tartott férfiúi erényekről, mint bajtársiasság, önfeláldozás, a küzdés és a küzdelem fétise…

A Viasat3 nemrégiben Kapcsolat címmel tűzte műsorára azt a filmet, amit ma, a másik csatornáján az eredeti Frekvenciaként (Viasat6, 21.00) nézhetünk meg. A történet amúgy nem a Klubrádiótól einstandolt frekvenciáról, hanem valamiféle furcsa, misztikus kapcsolatról szól, melyben egy srác (Jim Caviezel) egy ócska rádión -afféle Mézga Aladárként- kapcsolatot teremt rég elhunyt ősével (jelesül apjával – Dennis Quaid), akivel aztán együtt próbálják megváltoztatni a múltat s jövendőt. Jelent. Mindegy. Egyszerre lesz érzelmes és izgalmas a film, ha megyünk vele a végéig.

A narancs illata (m2, 21.07) mifelénk eléggé kellemetlen, egészségtelen az utóbbi évtizedben, eggyel feljebb, a cseheknél azonban a kamaszkor legszebb nyarait idézi fel – ebben az általam tökéletesen ismeretlen, romantikus, cseh családi filmben is.

A Piaf (Duna, 21.10) viszont egy megrázó erejű életrajzi film Edith Piafról, a tragikus sorsú sanzonénekesről, Marion Cotillard szinte 100%-os, Oscar-díjas alakításában (lásd a felső képen). Látni kell!

Nincs különösebb “ördöglakat” Woody Allen 2017-es filmjében, a Wonder Wheel – Az óriáskerékben (Duna, 23.35): egy újabb virtigli melodráma a múlt század ötvenes éveinek közepéből, Hollywood aranykorának szája íze szerint, Eugene O’Neill, William Faulkner és Tennessee Williams tipikus hangvételében. Színhely ezúttal a New Yorkiak híres szórakozóhelye, a megannyi filmből és például Lou Reed dalaiból is ismert Coney Island, annak széles, homokos strandja, csillogó-csörömpölő, csiricsáré óriás vidámparkja, melyet a hatalmas, emblematikus óriáskerék, a Wonder Wheel koronáz meg. (Bővebben)

Két, egymással szorosan összefüggő életpályát , sorsot és embert mutat be a Fosse/Verdon (HBO3, 20.00) című minisorozat, melyet ma este egyben nézhet végig a vállalkozó kedvű, színháztörténet iránt is érdeklődő musical-rajongó. A két, egybefonódó életutat elmesélő történet hitelességét híres Broadway-színésznő Gwen Verdon és a zseniális táncos-koreográfus-rendező Bob Fosse közös gyermeke, a szintén igen kalandos életpályát futó Nicole Fosse garantálja – a történetében természetesen az ő gyerekkori karaktere is fontos szereplő. Mondhatni lakmuszpapír a két rendkívül erős egyéniség héjanászában, ha élhetek ezzel a súlyos képzavarral. Ő is táncos lett, ő is megküzdött később mindazokkal a kihívásokkal, amivel szülei (a képen Michelle Williams és Sam Rockwell), csak ő mindezt túlélte. E kettős/hármas portrét, mintegy nyolc részben, Thomas Kail és Steven Levenson alkotta televíziós minisorozattá. (Bővebben)

A többieknek Vágy és vezeklés (Filmcafe, 21.00) marad… A film rendezője, Joe Wright amúgy érdekes fazon. Nem mondom, hogy feltétlenül tetszik mindig, amit csinál, de tagadhatatlan, hogy olykor kifejezetten meglepő ötletekkel próbálja felrázni az általában igen konzervatív szemléletű romantikus dráma műfaját. E múlt század harmincas éveiben játszódó filmjének narrációját például erősen ritmizált, zenei hatású képszekvenciákkal pörgeti fel, melyek aztán a filmben a késő viktoriánus enteriőrök, lebbenő fátylas romantikájával vegyülve erősen sejtelmes, érzéki és izgató világot eredményeznek, még akkor is, ha Keira Knightley csontkollekciójában annyi erotika van, mint egy vállfákkal teli, üres szekrényben. Vanessa Redgrave viszont hatalmas színésznő. Pont.

Richard Curtis Igazából szerelem (SuperTV2, 21.00) című, kétórás szerelmi kaleidoszkópja inkább a karácsonyi tematikába illik… Persze, ettől még ez egy kiválóan megírt és ugyanilyen jól megszerkesztett romantikus komédia, szuper karakterekkel, ezekhez méltó színészi alakításokkal (pl. Hugh Grant tánca), minimális mélységgel, de semmiképpen nem felszínességgel, olykor meghökkentően frivol, de még vicces szabadszájúsággal. (Bővebben)

Semmit nem tudok az 1989 – A fordulat éve (m5, 21.05) című német kémtörténetről, mely egy CIA-nak és a keletnémet Stasinak egyszerre kémkedő pasasról, valamint a berlini fal lebontásáról szól, mintegy 130 percben. Lehet, hogy jó lesz ez…

Tulajdonképpen “mese habbal” A király összes embere (Story4, 21.45), hiszen egy becsületes politikusról szól a történet, ami így önmagában, a valóság hímes mezején bandukolva, tényleg nem több egy szép oximoronnál. De a viccet félretéve, Willie Stark valóban élt, s bár karrierje és figurája eléggé “dramatizáltan jelenik meg” a filmben, a történet mégis a valóságban gyökerezik, minden benne megmutatkozó emberi gyengeséggel egyetemben. A film amúgy remake. Sean Penn is remek Stark szerepében (ugyan most is fullba’ nyomja), de elképesztő a mellékes karaktereket alakító színészek névsora is, Kate Winslettől Sir Anthony Hopkinsig. Kissé idealista megközelítésű, ám mindenképpen tanulságos film ez – manapság pedig főleg az.