A 2015-ben bemutatott Spotlight – Egy nyomozás részletei (Sony Max, 19.00) tulajdonképpen egy dokumentarista játékfilm, mely egy valóságos eseményt dolgoz fel tényszerűen, beazonosítható helyszíneken és figurákkal. A történet a Boston Globe nevű újság oknyomozó riporterei által írt és 2002 elején publikált cikk keletkezéstörténetét meséli el, mely addig soha nem látott méretű földcsuszamlást okozott a római katolikus egyházban. A filmet az oknyomozó újságírás jellegzetes eseményei töltik ki: újságírók ülnek egy teremben és értekeznek, vagy telefonnal a fülükön, vagy jegyzetfüzettel a kezükben jegyzetelnek, interjúznak, és rengeteget beszélnek. Nincs semmilyen akciójelent, nincs autós száguldozás, lövöldözés, de nincsenek poénok sem. A film mégis roppant izgalmas (köszönhetően nemcsak a remek színészeknek, mint például Rachel McAdams, Michael Keaton, Mark Ruffalo vagy Brian d’Arcy James), persze, főleg azok számára, akik hajlandóak még gondolkodni, figyelni, és találnak valami érdekeset abban, amikor bizonyos emberek akár fejjel is a falnak rohannak, ha mögötte az igazságot sejtik. (Bővebben)
Robert Redford az amerikai golf egy régi mítoszának szentelte a Bagger Vance legendája (RTL Spike, 21.00) című, méltósággal hömpölygő, szép filmjét. Eredetileg ő akarta eljátszani az egykor tehetséges, de az első világháborúban átélt borzalmaktól hitét vesztett golfozó kulcsszerepét, de a producerek tanácsára beismerte, az ő korában már (a film forgatása idején még csak hatvannégy éves volt) nehéz egy harminc éves fiatalembert hitelesen megformálni – így csupán rendezőként jegyzi e filmet. A dolgok ilyetén alakulása folytán azonban szerződtetett három világsztárt a három főszerepre: Junuh-t, a hitehagyott golfozót Matt Damon, barátnője Charlize Theron, és aki Junuh-t visszaüti a pályára, az pedig Will Smith – azaz Bagger Vance. (Bővebben)
A Mr. Jones – Jogában áll meghalni (m2, 21.10) nem igazán azért lehet érdekes választás, mert műfajilag romantikus és dráma, valamint hogy a főszerepben a sármőr ősz herceget, Richard Gere-t láthatjuk, hanem inkább azért, mert Mike Figgis elég jó rendező ahhoz, hogy ne hibázzon túl nagyot Eric Roth történetével. Gere (filmbéli karaktere) mániás depresszióban szenved (vagy tán mégse), és Olin, a pszichológusnő ezen majd segít (vagy mégse).
Az 1960-ban, René Clément rendezésében bemutatott Ragyogó napfény (Duna, 21.15) ma már inkább talán azért érdekes, mert ennek nyomán, pontosabban, ugyanabból az alapanyagból, Patricia Highsmith regényéből készítette el 1999-ben Anthony Minghella A tehetséges Mr. Ripley című, elég sokszor vetített filmjét. Ez a ma esti krimi francia-olasz koprodukció, olyan, ma már sokaknak semmit se mondó nevekkel, mint Alain Delon (a képen), Romy Schneider vagy Nino Rota, mint zeneszerző.
Késő este még bizonyos Rendes fickók (RTL II, 23.00) is várnak ránk. Talán az Elkéstél, Terry! című Raymond Chandler-regény kezdődik úgy, hogy kopogtatnak az ajtón, amely rövidesen kinyílik és … most vagy Philip Marlowe, a főhős magándetektív vágja orron azt, aki ajtót nyit, vagy őt vágják éppen orron, arra már nem emlékszem; na, ez a film tök ilyen. Nem is tudom, mikor röhögtem magam utoljára könnyesre egy krimin, de ezzel a filmmel így történt. Shane Black tökéletes Chandler/Marlowe hommage-t alkotott ezzel a remekbe szabott, színes film noir-komédiával, melynek finomságait természetesen nem érzi az, akinek fogalma sincs, kicsoda ez a Marlowe, mi fán terem a film noir, hiszen mindvégig ebben a relációban zajlik minden: tessék olvasni, művelődni és egy világ fog kinyílni… Pluszpont, hogy mintha duplán látó szemüvegen át néznénk az ismert sztoriban az ismert figurát: Marlowe és a chandleriánus, klasszikus krimitörténet két karakterből áll össze, egyfajta mozaikként: Ryan Gosling és Russell Crowe istenien működnek együtt. Bármeddig elnézném őket, s kalandjaikat…
Tölthetjük az éjszakát azonban a svéd Bille August monumentális (180 perces!) életrajzi filmeposzával, az 1992-ben Arany Pálmát nyert Legjobb szándékokkal (Duna, 23.15) is. A történet egy szerelem szertefoszlásának története, melynek elszenvedői egy kezdetben lelkes, elhivatott pap, valamint szerelme, a szertelen, vidám, életrevaló feleség. A forgatókönyvet Ingmar Bergman írta saját szülei házasságának első tíz évéről – mondom ezt, mintegy miheztartás végett. (A filmet nem láttam, de legalábbis nem emlékszem rá.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: