Freddie Mercury tragikus sorsú figurája, valamint a Queen nevű, világhírű zenekar története van olyan izgalmas és drámai, hogy az filmre kívánkozzon. Először talán Stephen Frears rugaszkodott neki ennek a projektnek, Freddie-t a szintén eléggé híres, egyben legalább annyira megosztó személyiségű Sacha Baron Cohen alakította volna – na, ez a verzió szerintem kifejezetten érdekes lett volna. Brian May, a Queen-jogok felett őrködő, hajdani Queen-tag azonban ezt másként gondolta… Végül a történetet, mely szinte értelemszerűen a Bohém rapszódia (Moziverzum, 21.00) címet kapta, az X-Men-filmekkel, vagy például a Valkűr című második világháborús drámával nevet szerző Bryan Singer rendezte meg, hűvös profizmussal és vélhetően May-ék jóváhagyásával: a film ugyanis pontosan érezhető óvatossággal kezeli a kényes részeket, miközben szégyentelenül kihasználja azt a maga nemében nyugodtan zseniálisnak nevezhető hatásmechanizmust, ami a Queen együttest a rock- és popzene egyik legnagyobb ikonjává tette, Rami Malek pedig azóta Oscar-díjat kapott Freddie Mercury figurájának alakításáért. Nekem nem igazán jött be ez a leosztás… (Bővebben)
A Veszett vad (AMC, 21.00) című filmet William Friedkin rendezte, akihez a Francia kapcsolat, vagy az Ördögűző című klasszikusokat köthetjük. Ezen munkája a fentiekhez nem mérhető ugyan, de az átlagnál mindenképpen jobb: afféle gyakorlati mestermunka. A történet (Anti)hőse (Benicio del Toro), éppen szökésben, így minden környékbeli egyenruhás őt üldözi. El is fogják, de csak azért, hogy (anti)hősünk újra megszökjön, mg több vérbe fagyott áldozatot hátrahagyva. A mester, aki e szabadon futó, ölésre programozott robotot kiképezte, véletlenül a szomszéd erdőségben tevékenykedik állatvédő felügyelőként, szintén nem igazán vadászpártian (Tommy Lee Jones). Egyértelmű, hogy a fékevesztett tanítványt csak egyvalaki állíthatja meg, a mestere. Ám tulajdonképpen ők majdhogynem egy oldalon állnak, a vadakén, a civilizáció és a politika ellenében. Üldözés, menekülés, nagyon véres verekedések… (Bővebben)
Egy igen tökös mai, modern western A préri urai (Filmbox Prémium, 21.00), melyben egy elvált apa (Chris Pine – a műfajban kötelező “jó cowboy”) rabolja végig börtönviselt bátyja (Ben Foster – a képen Chris Pine-nal) segítségével a nyugat-texasi Midland Bank (itt most a bank játssza a “rossz cowboy” szerepét) összes kisvárosi fiókját, hogy így fizesse vissza azt a jelzálogot, amit éppen ez a bank jegyzett be a testvérpár elhalálozott édesanyjának farmjára (melyen nemrégiben olajat találtak, hahaha). Az írott törvénynek, természetesen, közbe kell szólnia két, komótosan dolgát végző ranger (rendőrbíró) személyében, akik közül az egyik kaukázusi (Jeff Bridges), nyugdíj előtt áll és ízig-vérig texasi, a másik indián (Gil Birmingham), és még nála is inkább texasi. Jelen esetben ők lesznek a “rossz cowboy” pisztolyai. Lesz piff-puff, izgalom és egy remek film. (Bővebben)
Nem vagyok egy nagy zsugabubus, a pókert, legalábbis azt, amit a “nagyok” játszanak, pedig csak messziről ismerem. Szerencsére, mert amit ebből az Elit játszma (Sony Movie Channel, 21.00) című filmből megtudhatok erről a játékról, az semmiképpen nem hozza meg a kedvem hozzá… A pergő párbeszédek mestereként és az amerikai közélet egyik legavatottabb ismerőjeként ismert Aaron Sorkin megtörtént események alapján írta és rendezte ezt a filmet, melynek főszereplője a sok százezer dolláros tétekben zajló, titkos pókerpartik szervezésével foglalkozó, amúgy rendkívül sokoldalú tehetséggel megáldott/megvert Molly Blum (Jessica Chastain). A hölgy tevékenysége Amerikában súlyosan büntetendő tevékenység (tiltott szerencsejáték szervezése), ennek megfelelően a film műfajilag a tárgyalótermi dráma és az oknyomozó zsurnál-thriller egyfajta keveréke, minden olyan jellegzetességgel, ami Sorkin korábbi munkáit (pl. Az elnök emberei című sorozat) is jellemzi. Villámsebesen pergő dialógusok, masszív karakterépítés (legalábbis a főbb figurák esetében), ügyes dramaturgia – és meglehetős méretű hossz. A film nyilvánvalóan a tévé képernyőjére készült, nem tartozik funkciói közé a szemkápráztatás, ellentétben a tartalom cizellált és érdekfeszítő közlésének kiemelt fontosságával. Molly Blum, valamint az ügyvédje (Idris Elba) közötti polémia adja meg az apropót Molly sztorijának kibontására: egy érdekes és tanulságos sztori egy érdekes nőről, a sikerről és az ahhoz vezető sokféle útról, és buktatókról.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: