Jane Austen kultikus Értelem és érzelem (Sony Max, 20.00) című történetének ma este ismét az Ang Lee-féle 1995-ös filmváltozata kerül műsorra. Ez kifejezetten egy olyan történet, amiben bármikor, bármennyiszer érdemes elmerülni, mint egy kád langymeleg vízben, egy fárasztó és idegölő nap után. Emma Thompson forgatókönyve Oscar-díjat ért, főszereplése is majdnem, de hát láthatjuk őt a filmben Alan Rickman, Greg Wise, Kate Winslet, Hugh Grant, sőt Hugh Laurie társaságában, mielőtt ez utóbbi Dr. House lett volna.
Adam Sandlerből -végzett bölcsész létére- legtöbbször egy is sok. Viszont a Ki nevel a végén? (Film Mánia, 21.00) a félig tele-félig üres pohár tipikus esete. Vagy Jack Nicholson süllyedt le Sandler kakipuki szintjére, vagy Jack emelte magához Ádit. Mondjuk azt ezúttal, hogy félig tele van az a pohár, hiszen e film még bőven a nézhető vígjátékok sorában van. Nicholson tolja ezerrel, ahogy szokta ebben a műfajban, Sandler pedig séróból asszisztál hozzá. Amúgy “a megöntözött öntöző”, illetve, “amikor a fagyi visszanyal” klasszikus sémáinak egyfajta variációját látjuk ismét e műben: amikor az orvos talán betegebb, mint a betege. Indulatkezelés, mint napjaink egyik fő civilizációs mifenéje. (Bővebben)
Az izlandiak, bár skandinávok, egyáltalán nem “szögletesek”. Sőt, állítólag kifejezetten rendetlenek. Lazák, humoruk morbid, kedvük nagy. Nyilván még igen nagy koncentrációban van jelen bennük a hódító, vad vikingek vére. Eme jellemzők érvényesek Benedikt Erlingsson filmjére, az Izlandi amazonra (Duna, 21.20) is. A történet főhőse, egyben címszereplője egy negyvenkilenc éves nő, aki az érintetlenségében fantasztikus izlandi táj védelmében egyszemélyes háborút folytat (lásd a képen) a -szerinte- környezetszennyező, nemzetközi tulajdonú alumíniumkohó ellenében, akit szigorú konspirációban és inkognitóban még felelős politikusok is támogatnak, miközben itt-ott ukrán énekegyüttes fakad dalra a hangamezőben és egy zseniális dob-harmonika-szuszafon trió játssza a kísérőzenét, személyesen, élőben. (Bővebben)
A modern társadalmak tipikus párkapcsolatairól, a párválasztás berögzült sémáiról, illetve magáról, a szerelemről alkotott mai fogalmunkról értekezik az új görög film fenegyereke, Yorgos Lanthimos, széles nemzetközi összefogással készült A homár (Sony Max, 22.55) című, igen komoly díjakkal jutalmazott filmjében. Az elismerésektől függetlenül a film minden egyes pillanatában, de teljes egészében is alkalmas arra, hogy bizonyos befogadási nehézségekkel, előítéletekkel, fixációkkal, illetve röghöz kötött gondolkodással megáldott/megvert nézők sikoltva ugorjanak ki tőle az ablakon. Persze, aki annak idején már belefutott a Kutyafogba, az nagyjából tudja, mi vár rá. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: