Mit nézzünk ma a tévében?

Na, akkor a ma kezdődő kijárási tilalmat kezdjük Jane Austen egyik közismert történetével, a Büszkeség és balítélettel (Filmcafe, 21.00), ami ezúttal az igen ritmikus, lendületes megoldásokkal, szolidan formabontó megközelítésekkel operáló Joe Wright (pl. Vágy és vezeklés, Anna Karenina) 2005-ös olvasatában kerül terítékre. Lizzy Bennet szerepében természetesen Wright mindenkori múzsája, Keira Knightley látható (a képen), Darcy kulcsszerepében Matthew MacFadyen, a Bennet-szülők pedig Brenda Blethyn és Donald Sutherland. A filmet a rajongók általában utálják, tehát akár még jó is lehet. Vagy nem. Teszt ma. (Szerintem jó.)

A Frekvencia (Viasat3, 21.00) valamiféle furcsa, misztikus kapcsolatról szól. Egy srác (Jim Caviezel) egy ócska rádión -afféle Mézga Aladárként- kapcsolatot teremt rég elhunyt ősével (jelesül hősi halált halt tűzoltó apjával – Dennis Quaid), akivel aztán együtt próbálják megváltoztatni a múltat s jövendőt. Jelent. Mindegy. Egyszerre lesz érzelmes és izgalmas a film, ha elmegyünk vele a végéig.

Most így, a különösen viccesre sikeredett amerikai elnökválasztási cécó után, vagy inkább még csak közepette, érdemes újra/megnézni A hatalom árnyékában (Film Mánia, 21.00) című, igen remek politikai dramedyt. George Clooney meséli el benne a politikacsinálás trükkjeit, Ryan Gosling és Philip Seymour Hoffman aktív asszisztenciájával. (Bővebben)

Ködben úszó, elhagyott kastélyos, kísértő lelkes történet lesz A fekete ruhás nő (Film Mánia, 22.55), melynek valódi tétje azonban az volt, hogy Daniel Radcliffe túl tud-e lépni Harry Potter figuráján? Nos, túl tud, igazi színész lett belőle (aki színpadon is remekel állítólag). A film is hozza az elvárt szintet, igényes, borzongató, a vége pedig divatosan sötét (dark). Műfajilag rendben tehát van ez a dolog, bár az eredetiség bélyegét nehezen lehetne rásütni.

Steven Soderbergh Mellékhatások (Filmcafe, 23.25) című filmjének fő cselekményszervező eleme egy kemikália, mégpedig korunk legális drogja, a hangulat- és kedélyjavító antidepresszáns pirula. Jude Law egy pszichológust alakít a történetben, aki egy furcsa pszichoszomatikus tüneteket produkáló lányt (Rooney Mara) vesz kezelésbe, néhány öngyilkossági kísérlet után. Végigzongorázza a lánynál az összes, eddig bevált antidepresszánst, ám a tünetek nem enyhülnek, mígnem egy új gyógyszert is kipróbál, amit azonban nem várt mellékhatások kísérnek… (Bővebben)

A Ron Howard által rendezett Egy csodálatos elme (Paramount Channel, 21.00) című, bőven díjazott filmben Russell Crowe alakít egy skizofréniában szenvedő matematikai zsenit, akit ettől még lehet szeretni. Szép történet ez amúgy, még ha látta is már mindenki, de ettől függetlenül jó film is.

Izgalmas mozi a Mel Gibson, valamint René Russo és Gary Sinise főszereplésével készült Váltságdíj (Viasat3, 21.00) (is), mely emellett felvet még egy morális szempontból érdekes és korántsem egyszerű problémát is. Mel egy igen gazdag, cinikus és hidegfejű üzletembert alakít, aki -a kudarcba fúlt, hivatalos mentőakciók után- fiának elrablását is az üzleti életben megtanult kíméletlen módszerek szerint kívánja megoldani. Kisfia váltságdíját vérdíjként ajánlja fel a gyermekrablók fejéért cserébe… Ön dönt – a film elmesél egy történetet.

Quentin Tarantino, a filmművészet legzseniálisabb videotékása, amolyan virtuóz stílus-, és műfajbravúrként, egyszerre ommázsolja a japán kaszabolós szamurájfilmeket a mangákkal és a westernnel egy himnikus ívű bosszúfilmmé (a képen Uma Thurman – a film emblematikus fő karakterének szerepében). Az összesen jó bő négyórányi Kill Bill (Moziverzum, 21.00) első része lesz ma – kár, hogy egyben az igazi… (Bővebben)

Úgy néz ki, a tévécsatornák zöme végképp feladta a hételeji kreatív műsorszolgáltatást, ugyanis ezt a kukázással egyenértékű, rongyosra játszott ismétlés-zuhatagot nem lehet normális műsorszolgáltatásnak nevezni. Én passzolom az egészet, tokkal-vonóval.

A 2015-ben bemutatott Spotlight – Egy nyomozás részletei (Sony Max, 19.00) tulajdonképpen egy dokumentarista játékfilm, mely egy valóságos eseményt dolgoz fel tényszerűen, beazonosítható helyszíneken és figurákkal. A történet a Boston Globe nevű újság oknyomozó riporterei által írt és 2002 elején publikált cikk keletkezéstörténetét meséli el, mely addig soha nem látott méretű földcsuszamlást okozott a római katolikus egyházban. A filmet az oknyomozó újságírás jellegzetes eseményei töltik ki: újságírók ülnek egy teremben és értekeznek, vagy telefonnal a fülükön, vagy jegyzetfüzettel a kezükben jegyzetelnek, interjúznak, és rengeteget beszélnek. Nincs semmilyen akciójelent, nincs autós száguldozás, lövöldözés, de nincsenek poénok sem. A film mégis roppant izgalmas (köszönhetően nemcsak a remek színészeknek, mint például Rachel McAdams, Michael Keaton, Mark Ruffalo vagy Brian d’Arcy James), persze, főleg azok számára, akik hajlandóak még gondolkodni, figyelni, és találnak valami érdekeset abban, amikor bizonyos emberek akár fejjel is a falnak rohannak, ha mögötte az igazságot sejtik. (Bővebben)

Robert Redford az amerikai golf egy régi mítoszának szentelte a Bagger Vance legendája (RTL Spike, 21.00) című, méltósággal hömpölygő, szép filmjét. Eredetileg ő akarta eljátszani az egykor tehetséges, de az első világháborúban átélt borzalmaktól hitét vesztett golfozó kulcsszerepét, de a producerek tanácsára beismerte, az ő korában már (a film forgatása idején még csak hatvannégy éves volt) nehéz egy harminc éves fiatalembert hitelesen megformálni – így csupán rendezőként jegyzi e filmet. A dolgok ilyetén alakulása folytán azonban szerződtetett három világsztárt a három főszerepre: Junuh-t, a hitehagyott golfozót Matt Damon, barátnője Charlize Theron, és aki Junuh-t visszaüti a pályára, az pedig Will Smith – azaz Bagger Vance. (Bővebben)

A Mr. Jones – Jogában áll meghalni (m2, 21.10) nem igazán azért lehet érdekes választás, mert műfajilag romantikus és dráma, valamint hogy a főszerepben a sármőr ősz herceget, Richard Gere-t láthatjuk, hanem inkább azért, mert Mike Figgis elég jó rendező ahhoz, hogy ne hibázzon túl nagyot Eric Roth történetével. Gere (filmbéli karaktere) mániás depresszióban szenved (vagy tán mégse), és Olin, a pszichológusnő ezen majd segít (vagy mégse).

Az 1960-ban, René Clément rendezésében bemutatott Ragyogó napfény (Duna, 21.15) ma már inkább talán azért érdekes, mert ennek nyomán, pontosabban, ugyanabból az alapanyagból, Patricia Highsmith regényéből készítette el 1999-ben Anthony Minghella A tehetséges Mr. Ripley című, elég sokszor vetített filmjét. Ez a ma esti krimi francia-olasz koprodukció, olyan, ma már sokaknak semmit se mondó nevekkel, mint Alain Delon (a képen), Romy Schneider vagy Nino Rota, mint zeneszerző. 

Késő este még bizonyos Rendes fickók (RTL II, 23.00) is várnak ránk. Talán az Elkéstél, Terry! című Raymond Chandler-regény kezdődik úgy, hogy kopogtatnak az ajtón, amely rövidesen kinyílik és … most vagy Philip Marlowe, a főhős magándetektív vágja orron azt, aki ajtót nyit, vagy őt vágják éppen orron, arra már nem emlékszem; na, ez a film tök ilyen. Nem is tudom, mikor röhögtem magam utoljára könnyesre egy krimin, de ezzel a filmmel így történt. Shane Black tökéletes Chandler/Marlowe hommage-t alkotott ezzel a remekbe szabott, színes film noir-komédiával, melynek finomságait természetesen nem érzi az, akinek fogalma sincs, kicsoda ez a Marlowe, mi fán terem a film noir, hiszen mindvégig ebben a relációban zajlik minden: tessék olvasni, művelődni és egy világ fog kinyílni… Pluszpont, hogy mintha duplán látó szemüvegen át néznénk az ismert sztoriban az ismert figurát: Marlowe és a chandleriánus, klasszikus krimitörténet két karakterből áll össze, egyfajta mozaikként: Ryan Gosling és Russell Crowe istenien működnek együtt. Bármeddig elnézném őket, s kalandjaikat…

Tölthetjük az éjszakát azonban a svéd Bille August monumentális (180 perces!) életrajzi filmeposzával, az 1992-ben Arany Pálmát nyert Legjobb szándékokkal (Duna, 23.15) is. A történet egy szerelem szertefoszlásának története, melynek elszenvedői egy kezdetben lelkes, elhivatott pap, valamint szerelme, a szertelen, vidám, életrevaló feleség. A forgatókönyvet Ingmar Bergman írta saját szülei házasságának első tíz évéről – mondom ezt, mintegy miheztartás végett. (A filmet nem láttam, de legalábbis nem emlékszem rá.)

In memoriam Sir Sean Connery – no, ezúttal nem valamelyik közhelyes James Bond-mozival, hanem egy veretes krimivel. Sidney Lumet rendezte 1974-ben Agatha Christie egyik leghíresebb regényéből a Gyilkosság az Orient expresszent (Duna, 19.40), melyben irtózatos sztárparádé közepette Sir Sean alakítja Arbuthnot figuráját (lásd a képen). Jó lesz.

A Közellenségek (AMC, 20.00) viszont egy közepes, gengszteres, dobtáras Thomson-géppuskával lövöldözős, nagyobb csipetnyi romantikával fűszerezett életrajzi film a hírhedt gengszterről, John Dillingerről. Rendezte Michael Mann, Dillinger Johnny Depp, az ügynök, aki el akarja őt kapni: Christian Bale, a gengszter csaja pedig Marion Cotillard. (Bővebben)

Később, A nagy Gatsbyben (Viasat3, 21.00), a bombasztikus Moulin Rouge-zsal és Rómeó és Júlia bravúros Shakespeare-variációjával igen nagyot gurító Buz Luhrmann olyan partit rendez a film elején, hogy annak láttán a fülünk is kettéáll. Sajnos később, F. Scott Fitzgerald ide, Leonardo DiCaprio oda, a film szép lassan belesimul a hollywoodi mainstream decens unalmába. (Bővebben)

Jó, hát akkor itt fogunk élni. – mondja anya Dininek a szétbombázott pesti bérházak felett… Benn mi volt? Miért? Kinn mi volt?! Vigyázz, Dinikém édes, nehogy megetessenek, ne ugrálj, ne feltűnősködj! Aki kérdez, az faggat, mert őt is faggatják. Tanulj, jegyezd meg a tananyagot, mondd vissza nekik! Ne ellenkezz, ne szólj soha feleslegesen! Nem beszélve a nőkről… Megáll az idő (ATV Spirit, 21.00). Hűha! Lívia! Ha még egyszer így néz rám, engem is rákenhet a szendvicsére! Hajrá egyedül! Ne legyen SEMMI! C’mon lets twist again! Éljenek a hülyék! ALAPmű, mondjon bárki bármit, bármiről és bárkiről.

A Ponyvaregényről (Prime, 21.00) bemutatása idején, 1994-ben azt mondtam, hogy az utóbbi száz év legjobb filmje, s tekintve, hogy a film maga épp akkoriban ünnepelte századik születésnapját, ez azért akkor egy elég merész kijelentés volt. Nyilván nem lehet a filmeket abszolút sorrendbe helyezni, nem lehet centire vagy kilóra megmérni, de hogy Quentin Tarantino remekét akárhányszor meg lehet nézni, az egészen biztos. Ugye?

Érdekes mozi a Vanília égbolt (RTL II, 21.00), ami egy remake. Tulajdonképpen Alejandro Amenábar Nyisd ki a szemed című filmjének hollywoodi verziójáról van szó, aminek sikere nagyban köszönhető a feldolgozó Cameron Crowe nyilvánvaló tehetségének, de Amenábar aktív közreműködésének is, valamint az eredeti filmmel részben azonos, szemrevaló és tehetséges szereplőgárdának is: Pénelope Cruz mindkét film egyik női főszereplője, mellette most Cameron Diaz domborít, Tom Cruise őszinte csodálatára. (Bővebben)

Egy remekbe szabott, kőkemény filmdráma a Tolvajok városa (Sony Movie Channel, 21.00), mely tulajdonképpen Boston “nyóckerérő’”, s benne a sok-sok szomorú, számítását csak a bűnben megtaláló emberről szól. Ben Afflecket a hajlamosak vagyunk inkább színésznek, általában afféle tejfelesszájú bájgúnárnak letudni, pedig ez az ábra is azt mutatja, hogy amellett, hogy valójában jó színész, igen jó forgatókönyvíró és rendező is. (Bővebben)

Jól szituált, látszólag boldog és gondtalan házaspárok története az Apró titkok (RTL II, 23.50) című “romantikus” dráma is. Ők az amerikai középosztály kényelmes életét élik kertvárosi házaikban, napjaik csupa mosoly és derű – tulajdonképpen igazán tudatában sincsenek annak, hogy ezt a derűt szinte kizárólag gyermekeik hozzák életükbe. Az egyik család hölgy- (Kate Winslet), valamint a másik férfitagja (Patrick Wilson) egy játszótéren megtörtént közös pillanatban éreznek rá életük hazugságára. Sok Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-jelölést kapott a film 2007-ben. (Bővebben)

Egy meglehetősen érzelmes családi film a Földi paradicsom (Duna, 21.00), melyben egy ízig-vérig városi fiút (Elijah Wood) passzolnak le vidékre, amihez természetesen, semmi kedve nincs. A befogadó házaspár (Melanie Griffith és Don Johnson – ekkor még civilben is házasok) viszont még nem tudták feldolgozni gyermekük tragikus elvesztését, így a városi vendéggyerek kezelésével is adódnak gondok… Szóval, érzelmes film lesz, ám a végén minden jóra fordul.

Ma már rétegműfajnak számít A veréb is madár (m5, 21.04) című komédia, a társadalom nagy részének ugyanis ma már semmit nem mond például az a kifejezés, hogy disszidálás (na, majd nemsokára megtudja). Addig is itt van tananyagnak ez a film, melyben a Kabos László (a képen) által alakított figura egy Bécs-Budapest bicikliversenyt használ arra, hogy disszidáljon Rákosi “boldog” Magyarországáról “az átkos” Nyugatra, míg a film másik főszereplője, a kerékpáros ikertestvére (akit szintén Kabos alakít), egy sikertelen feltaláló, itthon marad. Hintsch György hajdan nagy sikereket aratott komédiája azt a leírhatatlan pillanatot meséli el, amikor az ikrek disszidens fele ismét hazalátogat…

Már hónapok óta nem volt adásban a Hideghegy (Filmcafe, 21.00): egy igazi “nagyfilm”, mely valószínűleg szétkaszálta volna magát a 2004-es év Oscar-díj ceremónián, ha nem éppen a Gyűrűk ura – A király visszatérrel kellett volna versenyre kelnie. Nagyívű családi és szerelmi dráma a történelem viharában, egészen elképesztő szereposztással (Renée Zellwegertől Jude Law-n keresztül Nicole Kidmanig). (Bővebben)

A Hazárdjáték (Paramount Channel, 21.00) című krimi viszont már ott megbukik nálam, hogy egész egyszerűen nem hiszem el Mark Wahlbergről, hogy egyetemi professzor. Mindenesetre, ebben a történetben egy ilyen figurát alakít, aki emellett beteges szerencsejáték-függő is. Ez utóbbi szenvedélye sodorja bajba – adósságai kezelésére kölcsönt vesz fel egy gengsztertől. nyilván ez az a pont, amiért Wahlberg kapta a szerepet, ugyanis neki, az ő fizimiskájának értelemszerűen jobban áll a kölcsön visszafizetésének menedzselése…

Talán kevesen tudják, sőt, még én magam is meglepődtem, hogy Jodie Foster épp A vádlottakban (RTL Spike, 22.00) nyújtott alakításáért kapta első Oscar-díját (az eddigi másodikat az ennél későbbi A bárányok hallgatnak-ért). Ez egy amolyan igazságkeresős történet lesz, egy tárgyalótermi drámába oltott oknyomozó krimi, melyben egy bárban történt nyilvános nemi erőszak áldozatául esett lány (őt alakítja Jodie – a képen), bátor ügyvédje (Kelly McGillis) segítségével kutatja fel azokat a szemtanúkat, akik látták a bűncselekményt… Nem lesz egyszerű történet. 

Fábri Zoltán filmjének, a 141 perc a befejezetlen mondatból (Duna, 23.25) című, 1974-ben bemutatott alkotásnak egyetlen baja van: az, hogy csupán 134 percig tart. Az eredeti címe 148 perc a befejezetlen mondatból lett volna, de hét perccel rövidebb lett a film. Végül még több perc kivágásra került, így a film 24 képes másodpercenkénti sebességgel sem éri el a 141 percet, normál, 25 kocka/mp sebességgel lejátszva kapjuk meg a 134 percet. Amúgy a Déry Tibor regényéből készült monstruózus, lenyűgöző történelmi tabló a huszadik századról szól, egy nagypolgári származású férfi (Bálint András) szemszögéből elmesélve. A további szerepekben láthatjuk Latinovits Zoltánt, Csomós Marit, Mensáros Lászlót, Dayka Margitot és sorolhatnám még hosszan a kitűnő színészek pazar névsorát…

Láttuk már a Tony Scott-Denzel Washington művek remek thrillerjét, a Deja Vut (Film+, 21.00), még akkor is, ha esetleg mégsem. Ettől függetlenül, ez egy izgalmas, fordulatos, feszült film némi fantasztikummal, a Robban vagy nem robban?-dramaturgiájú mozik közül. Persze, hogy a végén nem robban, de addig azért lerágjuk a körmünk…

Al Pacino Oscar-díjával jön ma este is az Egy asszony illata (Filmcafe, 20.00). Annak idején még moziban láttam ennek olasz eredetijét, Vittorio Gassmannal, na azt nézném újra, de mindig ezt adják… Amúgy messze nem rossz film ez az amerikai verzió sem, sőt a dráma szempontjából talán ez még erősebb is, mert úgy rémlik, az olasz verzió inkább komédia volt. De lehet, hogy tévedek…

Johnny Deppre rájár a rúd mostanában… Olyan stádiumban van, hogy még azt sem tudja biztosan, hogy ő verte az asszonyt betépve, vagy az asszony verte őt. Mindenesetre, a Betépve (AMC, 21.00) című filmje ezúttal tényleg egy élmény lesz, Johnny fiú még képes benne színészi vénáját is megvillantani. Ted Demme remek mozija amúgy egy tökéletesen hétköznapi srác életrajza, aki egy hirtelen ötlettől vezérelve az egyik legnagyobb amerikai kokainimportőrré küzdötte fel magát, még régen, valamikor a diszkógömbös, flitteres hetvenes években.

A Magyar Narancs ex-főszerkesztőjeként és Tarantino-biográfusként is elhíresült Vágvölgyi B. András messze nem hibátlan, de ettől függetlenül még abszolút szerethető és főleg, igen hiteles rendezői bemutatkozása a Kolorádó Kid (m2, 21.20) talán a legfílingesebb ’56-os mozi, mely minden pátosz nélkül (és néhány igen meglepő, de mindenképpen hiteles cameóval) mutatja be a forradalom valódi hőseit, a pesti srácokat (a képen egy közülük – Nagy Zsolt). (Bővebben)

Az Egek ura (Paramount Channel, 21.00) maga George“Miszter Szexisen Ősz Halánték” Clooney. Pöpec öltönyben sármőrködik, szabad jeggyel, első osztályon repked ide-oda az Államokban, miközben női szívek facsarodnak utána (a képen Vera Farmiga, George és Anna Kendrick). Ryan, a Clooney által alakított figura azonban sötét alak: az a dolga, hogy kirúgja a kirúgásra ítélt munkavállalókat a munkahelyükről. Gazdasági válság idején hiányszakma a munkaügyi hóhér… A film viszont inkább romantikus. (Bővebben)

Ez van. Persze, egy pörgős Spílerrel (Viasat3, 21.00) is tölthetjük az estét. Ez a film egy krimiszerűség (főszerepben egy csomó neves színész, pl. Gerald Butler), bár nem éppen a legjobban sikerült munkája Tarantino angol “párhuzamának”, Guy Ritchie-nek. A megszokott piti gengszteres, lúzer drogosos, nagymenő vállalkozósos történet, nagy dumákkal és a Ritchie-től megszokott vizuális trükkökkel – csak éppen láttuk már ezt korábban a Blöffben, vagy A ravasz, az agy satöbbiben. (Bővebben)

Sehol semmi, ami meg esetleg, talán, mégis – azt meg láttuk már ötször. Vagy hatszor. Úgyhogy, passz.