Quentin Tarantino eddigi életművének első önálló darabja a Kutyaszorítóban (Filmcafe, 21.00), egy groteszk, bizarr, morbid humorú krimi. Szereplői (ismerős arcok – lásd a képen) között pergő és szellemes dialógok cikáznak, a vadul száguldó cselekmény pedig a legváratlanabb pillanatokban zúdít a nyakunkba egy vödör művért. (Bővebben)
Christopher Nolan 2014-ben bemutatott filmjét, a Csillagok között-et (Film+, 21.00) a rendezőtől korábban már megszokott borongós, negatív jövőkép jellemzi. A Földet a globális felmelegedés következtében porviharok sújtják. A megváltozott klímában kritikus mértékben elszaporodtak a penészgombák, melyek megfertőzve a Föld összes haszonnövényét, belátható közelségbe került a végső katasztrófa. Ha nem történik valami, akkor az emberiség kihal. És a többi… (Bővebben)
Fontos és aktuális film a 2015-ben bemutatott Spotlight – Egy nyomozás részletei (AXN, 21.55), mely bár tulajdonképpen egy dokumentarista játékfilm: egy valóságos eseményt dolgoz fel tényszerűen, beazonosítható helyszíneken és figurákkal. A történet a Boston Globe nevű újság oknyomozó riporterei által írt és 2002 elején publikált cikk keletkezéstörténetét meséli el, mely addig soha nem látott méretű földcsuszamlást okozott a római katolikus egyházban. A filmet az oknyomozó újságírás jellegzetes eseményei töltik ki: újságírók ülnek egy teremben és értekeznek, vagy telefonnal a fülükön, vagy jegyzetfüzettel a kezükben jegyzetelnek, interjúznak, és rengeteget beszélnek. Nincs semmilyen akciójelent, nincs autós száguldozás, lövöldözés, de nincsenek poénok sem. A film mégis roppant izgalmas (köszönhetően a remek színészeknek is, mint például Michael Keaton, Liev Schreiber, Mark Ruffalo, Rachel McAdams, John Slattery, illetve Brian d’Arcy James), persze, főleg azok számára, akik hajlandóak még gondolkodni, figyelni, és találnak valami érdekeset abban, amikor bizonyos emberek akár fejjel is a falnak rohannak, ha mögötte az igazságot sejtik. (Bővebben)
Az És a nyolcadik napon… (Duna, 22.40) Isten megteremtette a Down-szindrómával élőket, hogy legyen a Földön előítélet mentes szeretet és egymás iránti féltés. Ez a szívhez szóló, rendkívül érzelmes dráma egy Down-kóros fiatalember és egy szétcsúszott magán- és szakmai életű menedzser kapcsolatáról szól, főszerepben az alakításáért Cannes-ban díjat nyert Pascal Duquenne-nel és Daniel Auteuillel.
Egyfajta Tüskevár-történet a Mezítláb a tarlón (m5, 22.45), csak éppen itt nem egy nyarat, hanem néhány évet tölt “lenn, vidéken” a főszereplő. De hasonlóan erősebben, tapasztaltabban és érettebben kerül ki a megpróbáltatásokból. Ez a történet lényege. Jan Svěrák filmje abban is más, hogy itt az egész családjával kényszerül vidékre költözni a főszereplő, miközben tombol a második világháború. A film azonban tipikus cseh modorban zajlik, bár nem hallgatja el a háborús idők rettenetes córeszét, mégis az egészet áthatja valami finom, optimista derű és emberszeretet. A történet ezúttal is a papa, Zdenek Svěrák forgatókönyvéből készült, minden bizonnyal hiteles, átélt önéletrajzi mozzanatok alapján, és az öreg feltűnik a filmben egy kisebb szerepben is. Jan Svěrák új filmje különbözik a fenti Tüskevártól abban is, hogy egy kifejezetten szerethető, bájos, ám tartalmas kis mozi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: