A napokban lenne 86 éves Garas Dezső. Rá emlékezünk a Ripacsok (ATV Spirit, 21.00) című fájdalmasan szép, megható történettel. A film a rivalizálásról és a barátságról szól. Szinte egyenes folytatása a Régi idők focija című korábbi Sándor Pál-mozinak, nem témájában, hanem gondolatában, érzelmeiben. Egyedül nem megy. Volt egy csapat.
Egy “valóban megtörtént” rejtélyes eset filmes feldolgozása a Halálhegy – A Djatlov-rejtély (Film Mánia, 21.00). (Tudom, volt már.) A film témájául szolgáló legendát a hazai legnagyobb konteó-szakértőként számon tartott Tiboru is alaposan feldolgozta blogjában. Renny Harlin is ebből a történetből indult el, a végeredménynek azonban egészen biztosan nincs köze a valósághoz. Mivel Harlin hollywoodi vérprofi, azt azért lehetett sejteni, hogy a kamunál nem sokkal fogunk beljebb jutni ez alkalommal, és az első kockák alapján azt is érezhetjük, hogy a szándékoltan spontán, ál-dokumentumfilmes stílus itt nem kócos filmegyetemisták első pénzkereseti akciója, hanem kiszámított üzleti terv része, aminek a következő a receptje: Végy egy közepesen ismert, misztikus legendát, amely valamilyen távoli, egzotikus helyen játszódik, vegyítsd össze azt a tinihorror és az ál-dokumentumfilm jellegzetes kliséivel, tedd be mélyhűtőbe, majd rázd jól össze. (Bővebben)
A norvég Gunnar Vikene tragikomédiája – amiben Jön Harold! (Duna, 21.30) – ügyesen szánkázik a csendesen megmosolyogtató, szomorkás hangulatok és a bizarr, szinte már abszurd fordulatok által keltett meghökkenésből gejzírszerűen feltörő öblös röhögések között. Harold, a kisember kénytelen bezárni kicsiny családi bútorboltját, mert a szomszédba telepíti a svéd (tehát a gyűlölt szomszéd) IKEA monstre áruházát, így az öreg elhatározza, hogy elrabolja a nagy multi dúsgazdag tulajdonosát (némi üggyel-bajjal – a képen Björn Granath, az elrabolt és Bjorn Sundquist, az elrabló szerepében)… (Bővebben)
A Budacash-, Quaestor-, és ki tudja még milyen pénzügyi balhé érintettjei már jól tudják (mi, akik kimaradtunk belőle, már el is felejtettük ezeket…), hogy nálunk is mindennaposak a meghökkentően nagy haszonnal kecsegtető, valójában azonban csak óriási pénzeket elsikkasztó befektetési ajánlatok, melyekről gyorsan (vagy éppen kevésbé gyorsan) kiderül, hogy nagy haszont igazából csak az kaszál, aki a piramis csúcsán ül. Martin Scorsese filmje, A Wall Street farkasa (Moziverzum, 21.30) pont efféle gátlástalan machinátorokról szól: konkrétan Jordan Belfortról (Leonardo diCaprio valóban Oscart érő alakításában), aki azonban csak szerény vizesnyolcas a mi “tarsolycsabáinkhoz” képest… (Számoljunk utána, ha nem hisszük.) Legyünk tehát nagyon, de nagyon dühösek, mert csakis mi tehetünk arról, hogy ezek a “belfortok” és “tarsolyok” gondtalanul garázdálkodhatnak… (Bővebben)
Ezzel szemben, Leonardo diCaprio civilben szereti a bálnákat. Persze, Mindenki szereti a bálnákat (SuperTV2, 21.40)… A valóságban megtörtént eseményeket feldolgozó megható film egy alaszkai tévériporter (John Krasinski) és Greenpeace-es barátnője (Drew Barrymore) áldozatos harcát meséli el, amit annak érdekében vívnak, hogy kiszabadítsanak egy jég halálos fogságába rekedt bálnacsaládot – aminek érdekében még az orosz és amerikai haderők is fegyverbarátságot kötnek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: