Kedd, december 15.
Na, ha tegnap nem lett volna elég Mark Wahlbergből, akkor mára is van egy belőle. Nem mondom, hogy unszimpatikus a srác, csak olyan jellegtelen. Jóképű, de nem nagyon jó képű, mindig olyan jólfésült, ki van pattintva, de nem olyan látványosan, színészként is teszi a dolgát, nem esik le a vászonról, de azért nem dobunk tőle általában hátast, hogy ez meg az mekkora alakítás… Unalmas, de megbízható színésznek mondanám – nyilván ezért is szeretnek vele dolgozni. Nem lehet vele nagyot bukni, bár nagyot aratni se. A mai Orvlövész (Mozi+, 21.00) című filmben egy hightech mesterlövészt alakít, újfent megbízhatóan. Ugyan kissé sablonos sztorira (leszerelt hajdani specialista csalódottságában és kiábrándultságában a világ végén farigcsál fogpálcikákat, aztán egyszer megjelenik valami titokzatos fazon, aki azért csak behúzza még egy utolsó akcióba) épül a film cselekménye, a főhős tevékenységének ábrázolása viszont mégis hatásos. Rejtekben ül Mark, megbújva gubbaszt hosszú, méla lesben, kimatekozva a lövedék megfelelő pályáját, miközben csakis egyetlen lövésre van esély – kellő izgalomkeltésre alkalmat adó szituációk ezek, mint azokban a robbantós filmekben, amikben órákig el lehet játszani a “piros drótot vagy a kéket vágjam” faék-egyszerűségű, de igen hatásos dramaturgiájával…
