A mai este talán a legveszélyesebb tévézés szempontjából. Nekem már szinte biztos, hogy A szépség és a szörnyeteget (RTL Klub, 20.45) kell néznem – de az biztos, hogy ma szinte mindenki valami romantikus mesét fog magába tömni a bejglik és egyebek után. (Jó, nyilván vannak más alternatívák, de ez egy tévéműsor-ajánló.) Ma este mindannyian A szerelem hullámhosszán (Sony Max, 19.50) vagyunk: sugároznak az érzelmek, mint anno Csernobil, de Meg Ryan és Tom Hanks között is rezegnek a részecskék. Szól a rádió és a film végén sírni is fogunk. (A boldogságtól, vagy a közben elfogyasztott ez+az-mennyiségtől…)
A Holiday (Viasat3, 21.00) című romantikus komédiában viszont két harmincas szingli, a napfényes Los Angelesben élő Amanda (Cameron Diaz) és a ködös, esős londoni Iris (Kate Winslet) cserél lakóhelyet egy röpke vakáció idejére, hátha jobb lesz nekik akkor – merthogy amúgy nem az, pillanatnyilag. Hogy mennyire lesz jó, arra ad némi támpontot a stáblista, melyből következően, Jude Law a romantikus, míg Jack Black a komikus irányba mozdíthatja a mérleg nyelvét. Az egyensúlyról a csajfilmek specialistája, Nancy Meyers rendezőnő gondoskodik 138 (!) hosszú, avagy éppenséggel túl rövid percben.
A Csillagpor (Paramount Network, 21.00) ugyan egy fantasy, de annak azért vastagon romantikus. Ez a maga nemében remek kis mozi bemutatása idején igencsak elveszett a Gyűrűk ura, Harry Potter és a többi, óriási hírveréssel taroló, hasonló műfajú filmek öldöklő versenyében, ám hendikepes pozíciója ellenére mégis minden ízében, eresztékében felveszi a versenyt a “nagynevű” konkurenciával. Igen jó csapat jött össze erre a filmre: Neil Gaiman regényét Matthew Vaughn rendezte filmre, például Sienna Miller, Robert De Niro, Michelle Pfeiffer, Peter O’Toole, Ricky Gervais, vagy éppen az unikornison lovagló Claire Danes (a képen) szereplésével. (Bővebben)
Az Angyalok városát (Filmcafe, 21.00) soha, semmilyen körülmények között nem ajánlanám megtekintésre. Sokan azt érzik, hogy ez a művészet, holott nagyon nem. Wim Wenders Berlin fölött az ég című filmje a művészet. Brad Silberling filmje viszont csak gyenge, kiszínezett, megcukrozott, könnyen fogyaszthatóvá tett vásári másolat. Giccs, ha úgy tetszik, de a legrosszabb fajtából. Nicolas Cage pedig nem Bruno Ganz. Ma este mégis kivételt teszek, mint egy komolyabb(nak tűnő) alternatíva.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: