Mit nézzünk ma a tévében?

Az Oscar-díjra jelölt Gary Ross (pl.Pleasantville) nem kisebb feladatra vállalkozott, mint magának, az amerikai léleknek a megfilmesítése. Mert ha valami, akkor Seabiscuit története -a Vágta (Duna, 19.40) című film- maga az amerikai lélek. Egy mindenki által lesajnált kis ló, akiben egy mindenki által különc bolondnak nézett tréner világverő győztest lát; akit egy túlsúlyos, Shakespeare és Coleridge idézeteket szavaló zsoké lovagol meg, és aki győzelmeitől szegények tízezrei várják életük jobbra fordulását; amikor a kicsi, esélytelen, a porba taszított az elszenvedett súlyos csapások után is felkel, és fogait összeszorítva kiharcolja a győzelmet: na, éppen ez maga az a bizonyos amerikai lélek. (Bővebben)

Aztán jön a jó öreg Sanyi bácsi is. A Monori. Bereményi Géza Eldorádója (ATV Spirit, 21.00), ha Amerikában készült volna, minden bizonnyal szekérderéknyi Oscar-díjat nyert volna, Eperjest, Andorait pedig együtt emlegetnénk Robert De Niróval és Al Pacinóval. Ehelyett azonban a film itt történt, Magyarországon. Monori, vagy akárki, aki lehetne akár Monori Sanyi bácsi is, a Teleki téren piacozott, éppen olyan fazonok között, mint az itt látható kis és nagy Gombacsik, a falábú, sánta, de utolsó vérig hűséges Berci (milyen szép jelenet, ahogyan elszavalja Bizet Gyöngyhalászából Nadir románcát, majd később, ahogy meghal) és a többiek. A túlélés, a minden áron való túlélés földhöz ragadt hősi eposza ez a film, mely úgy csúszik át a huszadik század történelmének útvesztőin, mint azok a híres pesti vagányok a razziázó rendőrök gyűrűjén. Keserű, mélyen cinikus kispolgári életbölcsességek ma is élő, ma is aktuális tárháza ez a nagyszerű film.

S ha már szóba került, elsősorban Al Pacino miatt nézhetjük újra Az ördög ügyvédjét (Viasat3, 21.00): egész egyszerűen félelmetes, ahogy Pacino játszik és ahogy beszél (a pótolhatatlan Végvári Tamás hangján). Egy kis ízelítő a filmből Pacino monológja, melyben sátáni bölcsességgel fejti ki véleményét  Istenről.

Újra itt A Sakál (AMC, 21.00) is, Fred Zinnemann 1973-as A sakál napja című remekének remake-je. Ez a mozi azonban már messze van az eredetitől, éppen az hiányzik belőle, amitől az alapeset nagyszerű. Ott pörög, ahol ki kéne tartani, és ott lassít, ahol pörögni kéne. Így csak egy átlagos akciófilm lett ez is, viszont ha nem láttuk az eredetit, akár még szórakoztathat is. Ha azonban láttuk már, akkor halálra fog idegesíteni, remek Bruce Willis ide, remek Richard Gere oda.

Az Amerikai szépség (Duna, 22.05) is remek film. Sam Mendes méltán Oscar-esőben részesített, erősen savas, provokatív kertvárosi szociográfiája ugyan nem mai darab, de az egyik nagy kedvencem, evör. Tök mindegy, hányszor láttam, akárhányszor újra tudom nézni. Kevin Spacey egy unalmas, lottyadt középkorú fószer, biztos állással, fix családdal, kerttel, kiskapuval, házimamusszal. Egy született lúzer, a kisember. Egy nap kirúgják tutinak hitt állásából, és ugyanaznap a gyerek focimeccsen meglátja élete nőjét is – saját gimnazista lánya egyik barátnőjében (lásd a képen). A végzet ezúttal azonban valaminek a kezdete is.

Az Albert és Allen Hughes által rendezett A pokolból (RTL Spike, 23.10) című thriller is remek feldolgozása Hasfelmetsző Jack híres történetének, aki minden bizonnyal nemcsak a viktoriánus Anglia, de tán minden idők egyik leghíresebb sorozatgyilkosa (volt). Főbb szerepekben Johnny Depp, Heather Graham, Robbie Coltrane és Ian Holm. (Bővebben)

Kissé bizarr, de semmiképpen nem agyatlan dramedy A stepfordi feleségek (Paramount Channel, 21.00), melyben a szerteágazó tevékenységű Frank Oz mesél -nem kevéssé maró iróniával- az amerikai középosztályba a hatvanas-hetvenes évek táján begyűrűző feminista mozgalmakról, Nicole Kidman, Bette Midler és Glenn Close közreműködésével.

Az anyaság komplex érzelem- és gondolatzuhatagáról egy férfi csak felszínes és közhelyes gondolatokkal bírhat, még akkor is, ha kivételesen érzékeny lélekkel áldotta meg őt a sors. Avatott segítség nélkül hitelesen nem is mesélhetne erről, még a családi témákban igen jártas Rémi Bezançon sem. Hogy A legszebb dolog (m5, 22.45) mégis igen pontosra (mondom én, a szintén pasi) sikerült, ahhoz a valóságban (is) filozófiaprofesszorként és íróként ténykedő Eliette Abecassis olykor igen sarkosan fogalmazó és metszően őszinte önéletrajzi ihletésű regénye nyújtja a masszív alapot (a képen Louise Bourgoin a törtémet főszerepében), amiből aztán egy másik nő, Vanessa Portal segítségével kerekedik ki ez a remek kis film. (Bővebben)

Van még egy csomó horror.

Mr. Szexisen Őszülő Halántékot, azaz Nespresso Mant ajánlom először, ráadásul egy meglepő filmben: Anton Corbijn, aki művészek és rockzenészek zseniális portréfotográfusaként vált világhírűvé, Az amerikai című filmjében (Paramount Channel, 21.00) George Clooney-t álmodta meg toscanai környezetben, afféle bérgyilkos-manökenként. (Bővebben)

Én annak idején (a képen látható) Belmondót nézve kezdtem el dohányozni. Mivel akkoriban Gitanes-t még nem lehetett kapni nálunk, nekem Szofi lógott a szájam sarkában, hiába csípte a szemem a füst. Aztán a cigiről leszoktam, a film viszont maradt az egyik legnagyobb kedvenc – Kifulladásig (m5, 21.05). (Bővebben)

Ha már a filmművészet remekeinél tartunk, egy igazi, klasszikus horrorsorozat eddigi (talán) utolsó darabja a következő ajánlat. Aki a napi munkahelyi stresszt valami térdig vérben tocsogó, szakadt farmerben, vérpecsétes kockás flanellingben abszolvált szeletelésben látja jónak kitombolni, az ki ne hagyja A texasi láncfűrészes – Az örökség (AMC, 23.05) című mozit – pont jó lesz arra, amire való.

Érdekel valakit, mi rejlik egy gyilkos agyában? Nyilván. Hogy aztán ebből a ma esti Egy gyilkos agya (Film Mánia, 21.00) című 2004-es akció-krimiből bármi is kiderül a témát illetően, azt nem tudom. (Illetve tudom, de nekem nem mondott semmi újat, miközben gyilkos nem vagyok.) Amúgy a sztori ötletes: a profilalkotós, pszichologizálós krimiklisé ötvöződik Renny Harlin filmjében a jó öreg Agatha mama Tiz kicsi néger indián című történetének motívumaival, Val Kilmer és Christian Slater főszereplésével.

A Mad Max (AMC, 21.00) első, még “háború előtti” része szerintem “A tökéletes képregényfilm”. Egyaránt tökéletes mozi ez plánozásban, ritmusban, narrációban. George Miller kultuszfilmje tényleg olyan, mintha egy megelevenedett képregényt néznénk. Ennek megfelelően a sztori elég bugyuta, viszont olyan fílingje van a filmnek, hogy arra a legjobb szó tényleg az, hogy: süt. Biztosan benne van a 100 kedvenc filmem közt, az utána következő, már erősen disztópikus második résszel együtt. (A képen Mel Gibson a címszerepben.)

(Még mindig) az életet és az élet szépségét ünnepli Ang Lee 2009-ben bemutatott Woodstock a kertemben (Film4, 22.10) című színes-szagos (de azért hozzávetőleg a valóságos tényeken alapuló) fantáziájában, mely a legendás fesztivál keletkezésének körülményeiről mesél. A zenés vígjáték műfaji megjelölés azonban ne tévesszen meg senkit, nem fog szerepelni a filmben se Janis, se Jimi, de még a Crosby, Stills, Nash & Young sem (bár a háttérben ők is átvonulnak), úgy emlékszem, egyáltalán nincs koncertjelenet, viszont az adekvát kísérőzenék, amolyan hangkulisszaként, végig szólnak. (Bővebben)

Például, a Titokzatos folyó (Viasat3, 21.00) egyenesen remekmű a maga műfajában – persze, nyilván láttuk már ezt a 2003-as filmet… Ha nem, akkor nem is mondok itt többet róla, minthogy Clint Eastwood rendezte, főszerepben pedig Sean Penn, Tim Robbins (ők Oscart is kaptak itteni “jelenésükért”), Kevin Bacon és Laurence Fishburne. (Bővebben)

Voltak már sokszor a Vérmesék (Moziverzum, 21.00) is. Amúgy ez egy kissé morbid humorú, ám igen szórakoztató film, egy akciókrimi-vígjáték Luc Besson rendezésében. Egy tanúvédelmi programban résztvevő hajdani maffiózó (Robert de Niro) és családja (Michelle Pfeiffer, valamint Dianna Agron és John D’Leo) -ők a Vérmesék, tehát a Vérmes család, és nem pedig vérbő mesék…- néhány napját követjük nyomon, amit folyamatos vándorlásukban éppen egy békés normandiai kisvárosban töltenek el, szembesülve a vidéki francia élet kényelmes sebességével és életszemléletével, az őket óvó FBI (Tommy Lee Jones) figyelő szemei által vizslatva minden lépésüket (lásd a képen) – miközben a maffia is teljes erővel keresi őket. (Bővebben)

Van aztán egy Banki meló (Mozi+, 21.00) is, egy meglehetősen pöpec bankrablós szajréfilm Jason Stathammel, a legintellektuálisabb arcú akciósztárral 🙂 és David Suchettel, aki viszont itt nem Poirot.

A Sade márki játékai (Paramount Channel, 21.00) Philip Kaufman érdekes, helyenként igen vicces drámája Sade márkiról. A sztori abban az időszakban játszódik, melyről Peter Weiss Marat/Sade című klasszikus darabja is mesél (például). Geoffrey Rush (Sade) és Joaquin Phoenix (Coulmier abbé) kitűnő alakítása fémjelzi ezt a remek filmet.

Már megint hétfő, már megint sehol semmi.

Közben volt itt a Mikulás, remélhetőleg maszkban (és tényleg ő volt, nem pedig egy kósza betörő). Mi jók voltunk. Nyilván nem számít majd eredendő bűnnek a végelszámolásnál az Eredendő bűn (Film Mánia, 20.00) című romantikus művészfilm megtekintése. Angelina Jolie és Antonio Banderas (a képen ők) miatt érdemes megnézni a filmet, mely kosztümös lesz, picit erotikus és szépen is van fényképezve. Egy gazdag kávéültetvényes házasodik levelezés útján, azonban a birtok várva várt úrnője “zsákbamacskának” bizonyul.

Gavin O’Connor, az általam maga nemében közel remekműnek “bélyegzett” Warrior után, újra a farkaskölykökként együtt nevelkedő fivérpár témájához nyúlt, ez alkalommal azonban csipetnyi, azaz inkább maroknyi autizmussal, mint rendkívüli képességeket előhozó furcsasággal színezve meg a történetet. A könyvelő (Viasat3, 21.00) címszereplője (Ben Affleck) bűnszervezetek, terrorhálózatok, simlis megacégek könyvelője, aki segít az illegális pénzt legálissá változtatni. Ebben zseni a fickó, aki azonban ezt a képességét betegségének köszönheti, ami azonban az élet minden más területén inkább csak gátolja. O’Connor azonban ahelyett, hogy afféle Esőember-szerű könnyes melodrámát csinált volna, inkább egy kemény akciófilmmel rukkolt elő – 2016-ban az egyik legjobbal. Mainstream zsánermozi ez is, mint pl. a Warrior is volt, azonban cselekményvezetésében, dramaturgiájában olyan erényeket csillant meg, melyek bőven a műfaj legfelsőbb köreibe helyezik a filmet. Keretekben, mondhatni “szorítóban” dolgozik, szabályokban gondolkozik és esze ágában sincs áthágni azokat, mégis kreatív és szórakoztató. Bírtam.

Nyilván mindenki látta már A tűzben edzett férfi (SuperTV2, 21.00) című mozit (is), ami viszont semmi mást nem jelent, minthogy ez egyáltalán nem rossz film. Denzel Washington ezúttal egy kiégett (bocsánat a szóviccért!) hajdani CIA-ügynököt alakít a történetben, aki ma -nyugdíj-kiegészítésként- gazdag mexikóiak gyermekét (Dakota Fanning) védi a Mexikóvárosban tevékenykedő, vaskos váltságdíjra hajtó emberrablóktól. Tony Scott filmje egyszerre remek akcióthriller és valós problémákról beszélő, gondolatébresztő dráma. (Bővebben)

Ugyanekkor a Sötétkamra (RTL Spike, 21.00) egy kompakt, az agyonunt kliséket ügyesen kerülő, illetve azokat kreatívan használó thriller (vagy inkább thriller-elemekkel feldúsított lélektani dráma?), egy igen jó teljesítményt nyújtó, komoly Robin Williamsszel. (Bővebben)

1970-ben mutatták be a nagy krimispecialistaként számon tartott Jean-Pierre Melville krimijét, A vörös kört (Duna, 21.15). Igazi, ballonkabátos, autósüldözéses (a kanyarban elszálló dísztárcsákkal, furcsán imbolygó Citroenekkel és Peugeot-kkal, fapofával előhúzott revolverekkel), cigizős, komótos ritmusú szajréfilm lesz ez a francia film korabeli sztárjaival, Alain Delonnal, Yves Montand-nal, valamint Gian Maria Volontéval és Bourvillel.

A Jerry Maguire – A nagy hátraarc (Sony Max, 21.40) című darab egy meglehetősen idealisztikus komédia arról, hogy egy gátlástalanul törtető, sikeres sportmenedzser (Tom Cruise) egy nap ott hagy csapot, papot, plüssfotelt, a hajléktalanoknak ajánlja fel összes lakását, méregdrága, nem-gagyi Vuitton Lajos hátizsákját, arany karórát nagytoronnyal és egy sátorban kiköltözik a helyi Margit-szigetre. Na ja, álmodik a nyomor. Viszont, álmodni jó, mert azt senki nem veheti el tőlünk…

A napokban lenne 86 éves Garas Dezső. Rá emlékezünk a Ripacsok (ATV Spirit, 21.00) című fájdalmasan szép, megható történettel. A film a rivalizálásról és a barátságról szól. Szinte egyenes folytatása a Régi idők focija című korábbi Sándor Pál-mozinak, nem témájában, hanem gondolatában, érzelmeiben. Egyedül nem megy. Volt egy csapat.

Egy “valóban megtörtént” rejtélyes eset filmes feldolgozása a Halálhegy – A Djatlov-rejtély (Film Mánia, 21.00). (Tudom, volt már.) A film témájául szolgáló legendát a hazai legnagyobb konteó-szakértőként számon tartott Tiboru is alaposan feldolgozta blogjában. Renny Harlin is ebből a történetből indult el, a végeredménynek azonban egészen biztosan nincs köze a valósághoz. Mivel Harlin hollywoodi vérprofi, azt azért lehetett sejteni, hogy a kamunál nem sokkal fogunk beljebb jutni ez alkalommal, és az első kockák alapján azt is érezhetjük, hogy a szándékoltan spontán, ál-dokumentumfilmes stílus itt nem kócos filmegyetemisták első pénzkereseti akciója, hanem kiszámított üzleti terv része, aminek a következő a receptje: Végy egy közepesen ismert, misztikus legendát, amely valamilyen távoli, egzotikus helyen játszódik, vegyítsd össze azt a tinihorror és az ál-dokumentumfilm jellegzetes kliséivel, tedd be mélyhűtőbe, majd rázd jól össze. (Bővebben)

A norvég Gunnar Vikene tragikomédiája – amiben Jön Harold! (Duna, 21.30) – ügyesen szánkázik a csendesen megmosolyogtató, szomorkás hangulatok és a bizarr, szinte már abszurd fordulatok által keltett meghökkenésből gejzírszerűen feltörő öblös röhögések között. Harold, a kisember kénytelen bezárni kicsiny családi bútorboltját, mert a szomszédba telepíti a svéd (tehát a gyűlölt szomszéd) IKEA monstre áruházát, így az öreg elhatározza, hogy elrabolja a nagy multi dúsgazdag tulajdonosát (némi üggyel-bajjal – a képen Björn Granath, az elrabolt és Bjorn Sundquist, az elrabló szerepében)… (Bővebben)

A Budacash-, Quaestor-, és ki tudja még milyen pénzügyi balhé érintettjei már jól tudják (mi, akik kimaradtunk belőle, már el is felejtettük ezeket…), hogy nálunk is mindennaposak a meghökkentően nagy haszonnal kecsegtető, valójában azonban csak óriási pénzeket elsikkasztó befektetési ajánlatok, melyekről gyorsan (vagy éppen kevésbé gyorsan) kiderül, hogy nagy haszont igazából csak az kaszál, aki a piramis csúcsán ül. Martin Scorsese filmje, A Wall Street farkasa (Moziverzum, 21.30) pont efféle gátlástalan machinátorokról szól: konkrétan Jordan Belfortról (Leonardo diCaprio valóban Oscart érő alakításában), aki azonban csak szerény vizesnyolcas a mi “tarsolycsabáinkhoz” képest… (Számoljunk utána, ha nem hisszük.) Legyünk tehát nagyon, de nagyon dühösek, mert csakis mi tehetünk arról, hogy ezek a “belfortok” és “tarsolyok” gondtalanul garázdálkodhatnak… (Bővebben)

Ezzel szemben, Leonardo diCaprio civilben szereti a bálnákat. Persze, Mindenki szereti a bálnákat (SuperTV2, 21.40)… A valóságban megtörtént eseményeket feldolgozó megható film egy alaszkai tévériporter (John Krasinski) és Greenpeace-es barátnője (Drew Barrymore) áldozatos harcát meséli el, amit annak érdekében vívnak, hogy kiszabadítsanak egy jég halálos fogságába rekedt bálnacsaládot – aminek érdekében még az orosz és amerikai haderők is fegyverbarátságot kötnek.

Quentin Tarantino eddigi életművének első önálló darabja a Kutyaszorítóban (Filmcafe, 21.00), egy groteszk, bizarr, morbid humorú krimi. Szereplői (ismerős arcok – lásd a képen) között pergő és szellemes dialógok cikáznak, a vadul száguldó cselekmény pedig a legváratlanabb pillanatokban zúdít a nyakunkba egy vödör művért. (Bővebben)

Christopher Nolan 2014-ben bemutatott filmjét, a Csillagok között-et (Film+, 21.00) a rendezőtől korábban már megszokott borongós, negatív jövőkép jellemzi. A Földet a globális felmelegedés következtében porviharok sújtják. A megváltozott klímában kritikus mértékben elszaporodtak a penészgombák, melyek megfertőzve a Föld összes haszonnövényét, belátható közelségbe került a végső katasztrófa. Ha nem történik valami, akkor az emberiség kihal. És a többi… (Bővebben)

Fontos és aktuális film a 2015-ben bemutatott Spotlight – Egy nyomozás részletei (AXN, 21.55), mely bár tulajdonképpen egy dokumentarista játékfilm: egy valóságos eseményt dolgoz fel tényszerűen, beazonosítható helyszíneken és figurákkal. A történet a Boston Globe nevű újság oknyomozó riporterei által írt és 2002 elején publikált cikk keletkezéstörténetét meséli el, mely addig soha nem látott méretű földcsuszamlást okozott a római katolikus egyházban. A filmet az oknyomozó újságírás jellegzetes eseményei töltik ki: újságírók ülnek egy teremben és értekeznek, vagy telefonnal a fülükön, vagy jegyzetfüzettel a kezükben jegyzetelnek, interjúznak, és rengeteget beszélnek. Nincs semmilyen akciójelent, nincs autós száguldozás, lövöldözés, de nincsenek poénok sem. A film mégis roppant izgalmas (köszönhetően a remek színészeknek is, mint például Michael Keaton, Liev Schreiber, Mark Ruffalo, Rachel McAdams, John Slattery, illetve Brian d’Arcy James), persze, főleg azok számára, akik hajlandóak még gondolkodni, figyelni, és találnak valami érdekeset abban, amikor bizonyos emberek akár fejjel is a falnak rohannak, ha mögötte az igazságot sejtik. (Bővebben)

Az És a nyolcadik napon… (Duna, 22.40) Isten megteremtette a Down-szindrómával élőket, hogy legyen a Földön előítélet mentes szeretet és egymás iránti féltés. Ez a szívhez szóló, rendkívül érzelmes dráma egy Down-kóros fiatalember és egy szétcsúszott magán- és szakmai életű menedzser kapcsolatáról szól, főszerepben az alakításáért Cannes-ban díjat nyert Pascal Duquenne-nel és Daniel Auteuillel. 

Egyfajta Tüskevár-történet a Mezítláb a tarlón (m5, 22.45), csak éppen itt nem egy nyarat, hanem néhány évet tölt “lenn, vidéken” a főszereplő. De hasonlóan erősebben, tapasztaltabban és érettebben kerül ki a megpróbáltatásokból. Ez a történet lényege. Jan Svěrák filmje abban is más, hogy itt az egész családjával kényszerül vidékre költözni a főszereplő, miközben tombol a második világháború. A film azonban tipikus cseh modorban zajlik, bár nem hallgatja el a háborús idők rettenetes córeszét, mégis az egészet áthatja valami finom, optimista derű és emberszeretet. A történet ezúttal is a papa, Zdenek Svěrák forgatókönyvéből készült, minden bizonnyal hiteles, átélt önéletrajzi mozzanatok alapján, és az öreg feltűnik a filmben egy kisebb szerepben is. Jan Svěrák új filmje különbözik a fenti Tüskevártól abban is, hogy egy kifejezetten szerethető, bájos, ám tartalmas kis mozi.

A ma este messze nem először látható Revolver (Mozi+, 21.00) Guy Ritchie 2005-ös filmje, amivel azonban már mintha átbucskázott volna karrierjének a Blöffel, és A ravasz, az agy és a többivel meghágott meredélyén… De azért még van benne lendület. Lehet röhögni is, de az eresztékek már hallhatóan recsegnek, a lufiból szökik a hélium, a vetítőgép pedig kockákat szalajt. De még, de még… Szerencse- és egyéb bűnös játék a téma, Jason Stathamnek pedig hosszú a haja.

Mély, felkavaró és sok tekintetben igaz történet a 2007-ben, Berlinben Arany Medvére is jelölt thriller, a Bordertown – Átkelő a halálba (Film Mánia, 21.00) is. Egy észak-mexikói határvárosban évek óta szexuális erőszaktevő sorozatgyilkos szedi áldozatait, akik szinte kivétel nélkül szegény sorsú munkáslányok. A helyi rendőrség tehetetlen, az áldozatok száma viszont egyre nő. Évek múltán egy amerikai újságírónő (Jennifer Lopez rendszerint igen jól teljesít az efféle komoly érzelmeket kiváltó karakterekben) ered az események nyomába, a nyomozás szálai azonban -nem meglepő módon- igen messzire, sőt még annál is magasabbra vezetnek.

Amennyiben nem szándékozunk mostanában valahol az Indiai-óceánon tölteni szabadságunkat, újranézhetjük Paul Greengrass igen igényesen kimunkált Phillips kapitány (Filmcafe, 21.00) című kalózos-túszejtéses drámáját, a címszerepben a valóban komoly teljesítményt nyújtó Tom Hanksszel. (Bővebben)

Ugyanebben a térségében és kulturális környezetben, sőt, a témájához is szervesen kapcsolódva, a szomáliai kalózok között játszódik a Szomália kalózai (Filmbox Prémium, 21.00) című életrajzi dráma, mely egy fiatal, kezdő újságíró (Evan Peters) kalandjait meséli el, amiket a címben is jelzett társaságban töltött el beépülve. Érdekesség, hogy Barkhad Abdi mindkét filmben szerepel, ott főkalózként, itt azonban pozitív szerepben. Mellesleg feltűnik még Melanie Griffith és Al Pacino is. 

A megvetést (m5, 21.05) 1963-ban forgatta Jean-Luc Godard Alberto Moravia regényéből, Brigitte Bardot és Michel Piccoli, Jack Palance és Fritz Lang (!) főszereplésével. Akiknek e nevek mondanak még valamit, az nyilván újranézi a filmet, akinek nem, annak marad a film elején Bardot néni (lásd a képen) feneke – utána úgyis elkapcsol.

Lett volna még potenciál ebbe az eastern- vagy inkább lebbencs-western műfajban, amit (mostanában 80 éves) Szomjas Györgyék találtak ki valamikor a hetvenes évek közepén, nyilván egy korabeli táncházban borozgatva. Csak nem kellett volna ennyire összecsapni a sztorit, mint ahogy a Talpuk alatt fütyül a szélben (Duna, 23.20) összecsapódott… Talán széles vászonra kellett volna forgatni, jó nagy szuper-panorámákkal. Az akciójeleneteket is jobban ki kellett volna dolgozni és el kellett volna dönteni, hogy balladában, vagy western-paródiában nyomják le a sztorit.