Azon mindig röhögök, amikor egy sztori így kezdődik, hogy “egy hivatásos bérgyilkos nyugdíjba vonul…” Miután egész életét hidegvérű gyilkolászással töltötte, hirtelen otthon marad, csipszet zabálva meccseket néz 24/24, néha megiszik a verandán egy sört a szomszéddal (aki nyilván anno rendőr volt)? Mindegy. Ha az efféle abszurditásokon felülemelkedünk, akkor az Éjszakai hajsza (Viasat6, 21.00) című thriller egészen élvezetes, izgalmas mozi lesz, melyben “egy hivatásából már visszavonult” bérgyilkos kap egy visszautasíthatatlan (na, még ezek a visszautasíthatatlan ajánlatok…) ajánlatot, hogy satöbbi, satöbbi. Liam Neeson, Ed Harris, Vincent D’Onofrio…
Az Isten hozta az Isten háta mögött (m2, 21.10) hangvételében valahol félúton vagyunk a Tati Kisvárosi ünnepe és Menzel Én kis falumja között. Annak idején, két hét alatt másfél Magyarországnyi francia látta ezt a filmet, melyben tulajdonképpen saját magukat röhögik ki: a dél-franciák az északiakat, az északiak a délieket, a nyugatiak mindkettőt, a hegyvidékiek meg úgy „en bloc”, az egészet. Ez a siker azonban nemhogy megosztotta a franciákat, hanem inkább összekovácsolta, hiszen a film alapvető tanulsága az, hogy milyen jó franciának lenni. És azt kell mondjam: néha tényleg jó lehet franciának lenni… (Bővebben)
Ruben Östlund 2017-es filmjében, A négyzetben (Duna, 22.55) újra a jólétben unatkozó, nyugat-európai középosztályt veszi célba. A történet főhőse Christian (Claes Bang), a múlt héten látott Lavinához hasonlóan, újra egy elvált, negyvenes “vasárnapi apuka”. Östlund állandó figurája szakmáját tekintve ezúttal egy tekintélyes stockholmi kortárs képzőművészeti galéria kurátora. Társadalmi státuszát jelzi, hogy Teslát hajt, lakása decens, visszafogott, modern luxus, szemüvegkerete piros és nyilván méregdrága. Egy nap, munkába sietve az utcán igen trükkösen kizsebelik, minek következtében nem várt, és nem is feltétlenül kívánt kapcsolatba kerül a svéd társadalom általa eddig ismeretlen rétegeivel (lásd a képen). Az esemény ráadásul Christian szakmai karrierjére is komoly hatással bír… Elöljáróban, legyen elég annyi, hogy megérdemelt az Arany Pálma, amit -nem kevés öniróniával- Cannesban kapott ez az egyszerre tragikus hangú és pimasz módon gúnyos film. (Bővebben)
Az egy baromi jó film – de értelmezhetetlen időpontban vetítik.
Lehet, hogy szentségtörés, meg aztán nem is ma kezdődik, de szívesen láttam volna az ajánlatok között a Három óriásplakát Ebbing határában-t (TV2 0.20).