Eric Rohmer a francia film legendás alakja. Rengeteg filmet készített, melyek elsősorban természetességükkel, az emberi természet és az emberi kapcsolatok szinte naturalista, de sohasem explicit ábrázolásával vívtak ki sok-sok elismerést. A ma esti Egy hölgy és a herceg (Duna, 20.40) című 2001-es filmjét nem láttam. Egy időskori műről van szó, melyet Grace Elliott regénye alapján forgatott a mester. A történet a nagy francia forradalom idején játszódik, és egy királypárti angol úrhölgy és egy forradalmi eszmékkel rokonszenvező francia főrend szerelméről szól, miközben a háttérben Párizs lángba borul…
Amennyiben nem szándékozunk mostanában valahol az Indiai-óceánon tölteni szabadságunkat (lásd: a Seychelles-szigetek már fogad, csak negatív teszt kell hozzá! 😉 ), újranézhetjük Paul Greengrass igen igényesen kimunkált Phillips kapitány (Filmcafe, 21.00) című kalózos-túszejtéses drámáját, a címszerepben a valóban komoly teljesítményt nyújtó Tom Hanksszel. (Bővebben)
Igen ritkán vetítik viszont Szabó István igen szép kiállítású, nagyívű filmjét, A napfény ízét (m5, 21.05), pedig ez is nyert szépen díjakat; főszerepekben pedig virtigli világsztárok: Ralph Fiennes (a képen), valamint Rachel Weisz, William Hurt… A XX. század nagy részén áthömpölygő, több generációs történet főalakjának, Soros Sors Ádámnak sorsát Petschauer Attila magyar vívó olimpiai bajnok életéről mintázta a filmet Szabóval közösen író Israel Horowitz.
Én mondjuk, kifejezetten rühellem a focit, főleg, mióta kvázi államvallássá nőtte ki magát nálunk, az Itt járt Britt-Marie (Duna, 22.50) című cukiságnak szánt svéd “feel good-filmet” mégis ajánlom, igaz, idézőjelek között. Ajánlom, mert a történet abszurditásában is van annyira megkapó és igaz, mint egy passzióból kihagyott tizenegyes, és mert írója úgy Az ember, akit Ovénak hívtak című film alapjául szolgáló regényt is író Fredrik Backman… Britt-Marie (Pernilla August) negyven éve hűséges, végletekig pedáns, háztartásbeli felesége férjének, amikor fatális körülmények közepette rájön, hogy “ura” évek óta csalja egy nála alig néhány évvel fiatalabb, de a külsejére sokkal többet adó nővel. Britt-Marie szolidan, csendesen, ahogy egész addigi életét leélte, otthagy csapot&papot, és világgá megy. Mivel azonban valamiből meg is kell élni, és mivel negyven éve nem dolgozott, kénytelen elfogadni az egyetlen állást, amit a helyi munkaügyi központ ajánl – egy főként bevándorlók lakta, lepukkant telep ifjúsági központjában lesz futballedző. A 63 éves Britt-Marie, aki meccset addig életében nem látott, és amúgy is gyűlölte, mivel férje, meccs idején, még az általa nagy műgonddal feltálalt vacsorát sem ette meg, mert rohant nézni a focit… (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: