Vasárnap, január 31.
Az első kockától kezdve látványosan őszintébb, érdekfeszítőbb és igazibb a Rocketman (TV2, 21.00), Elton John életrajza, mint a vele majdnem párhuzamosan -de természetesen teljesen más produkcióban- készült Freddie Mercury-film. Persze, rengeteg jobb-rosszabb zenész-, illetve sztárbiopic készült már eddig is, e két popikon összevetését a a róluk készült filmek időbeni közelségén túl karakterük, indíttatásuk hasonlósága is indokolja. Mindkét zenész valóban zenész (Freddie esetében sajnos a múltidő használata lenne indokolt), kiugróan tehetséges művészek a saját műfajukban, akik elképesztő sikereket értek el pályájukon. Származásuk is hasonló társadalmi értelemben: mindketten az angol alsó-középosztályból keveredtek fel a csúcsra, s mindkettejük karrierje telis-tele volt buktatókkal, vészhelyzetekkel. Míg azonban Freddie Mercury filmje retusált, megmókolt, tulajdonképpen hamis képet mutat a sztárról, addig ez a film semmit nem tagad le Elton John (a képen a zseniális teljesítményt nyújtó Taron Egerton) pályájának igen zűrösre sikeredett első feléről. (Bővebben)
Ma este is lesz A másik Boleyn lány (Filmcafe, 20.00), mely rengeteg sztárral (leginkább Natalie Portmannel és Scarlett Johanssonnal), pompázatos kiállításban meséli el VIII. Henrik második felesége nővérének (vagy húgának, a vita még mindig folyik a történészek között erről) sztoriját. (Bővebben)
Azok a csodálatos Baker fiúk (m2, 21.10) ma már éppen olyan unalmasak a közönség számára, mint amennyire unják egymást. Mivel azonban máshoz sem értenek, mint zongorázáshoz, ha abbahagynák, az egyet jelentene a halállal. Kell egy énekesnő! Jeff és Beau Bridges, valamint Michelle Pfeiffer triója tulajdonképpen ugyanazt mondja el hollywoodiul, amit nálunk a Ripacsokban mesélt Sándor Pál. Egyedül nem megy. Kell egy csapat. Ilyenek. Szép film ez is.
Semmi kétség: korunk társadalmi, politikai, gazdasági válságainak legfőbb okozói a gonosz, nagy hatalmú, gátlástalanul kapzsi oligarchák, akik idejük túlnyomó részében tömpe ujjacskáik között sodorgatják a világ sorsát. Természetesen, ezúttal sem a mieinkről lesz szó, hiszen a mi ismert nagyurainkról csak a legmegveszekedettebb sorosista-kommunista-balliberális-karvalyfirkászok állítják, hogy oligarchák; tudjuk jól, hogy ők kicsi szívük teljes erejével a magyar emberek sorsának javításán fáradoznak. Naná. Viszont ezek a mai Végzetes hazugságok (Sony Max, 21.10) a jól ismert Tel Aviv-Brüsszel-New York-tengely nyugati végén történnek – hiszen hol máshol történhetnének? Nálunk ilyen nincs! Persze. A főbb szerepeket Richard Gere, valamint Susan Sarandon és Tim Roth alakítják. (Bővebben)
A Félelem a város felett (Duna, 21.15) című ’75-ös francia akció-krimiben ezalatt az ekkoriban csúcsformát futó Jean-Paul Belmondo -párizsi rendőrfelügyelőként- üldöz egy magát jótevőnek hívő sorozatgyilkost.
Késő este lesz még egy ízig-vérig független (lásd pl. Shop Stop) vígjáték – tehát rétegműfaj. A Szerepszemle (Duna, 23.25) néhány óra története, melyben egy kisebb szerepre készülő, lecsúszóban lévő színész szeretne mintát venni az áruházi eladók munkájáról (ezt a szerepet kapta a castingon). Ezalatt azonban különféle emberekkel találkozik… Brad Silberling filmjében a hétköznapi emberek életének egyszerű szépségei villannak fel olyan színészek “tolmácsolásában”, mint Paz Vega, Morgan Freeman vagy Jonah Hill.