Mit nézzünk ma a tévében?

A megálló (Film Mánia, 21.00) című életrajzi dráma egy fiatal fekete férfi valóságos -és annak idején egész Amerikát megrázó- történetét meséli el, egy szilveszter éjszakáét, melyen Oscar Grant (Michael B. Jordan), a hajdani drogdíler nagy terveket sző: felhagy addigi bűnös életével és ezentúl a családjának, négy éves kislányának él.

Márai Sándor azonos című könyvéből készült A gyertyák csonkig égnek (m5, 21.05) című film, pontosabban annak színházi előadásából. Iglódi István, aki a Pesti Magyar Színházban megrendezte a darabot, és annak alapján e filmet is 2005-ben, tudta, hogy kikre kell bízni ezt a hatalmas feladatot. A hajdani Nemzeti Színház társalgójában mindig tolongtak a hazai színjátszás hatalmas alakjai, Bessenyeitől Sinkovitsig és Őzéig, de mellettük is olyan csendesebb, de korántsem tehetségtelenebb színészek alakítottak, mint Avar István vagy Agárdy Gábor. E zseniális régi generáció utolsó harcosainak jutalomjáték a két idős katonatiszt szerepe (lásd a képen). Iszonyatosan koncentrált játékkal, magas fokú szellemi felkészültségben oldották meg feladatuk, tökélyre vitt színjátszással bemutatott, hosszú, érzelmileg telített, leszámolásszerű párbeszédben elevenedik meg életük, barátságuk, közös szerelmük. (Bővebben)

Thomas Hardy híres regényalakjának, Tessnek történetét Egy tiszta nő (m5, 21.00) címmel Roman Polanski rendezte a filmre 1979-ben és 150 percben. Nastassja Kinski játssza a címszerepet (lásd a képen) és a végén pedig meg fog szakadni a szív… Négy Oscar-díj, egy a látványnak, egy a kosztümöknek és kettő (!) az operatőröknek.

Fekete Ibolya 1996-os filmje, a Bolse vita (Duna, 23.35) a rendszerváltás élményének megfogalmazásával kísérletezik. Az immár szabad Budapesten, egy Bolse Vita nevű elképzelt romkocsmában találkozik két orosz zenész, valamint egy mérnök két amerikai diáklánnyal, és együtt vetik bele magukat a tutiba. Neonfények, KGST-piac, elvtársurak, 1989. Nosztalgia.

Műfaji értelemben vaskosan romantikus komédia az 1994-ben bemutatott Only you – Csak veled (Filmcafe, 21.00) című nagyon-édes, jaj-de-cuki történet, melyben Marisa Tomei és Robert Downey Jr. látható, Norman Jewison atombiztos rendezésében. A téma mi más lenne, mint a szerelem.

A kilencvenes évek első felében sokak számára meghatározó érvényű film volt A Pont Neuf szerelmesei (Duna, 21.45). Én is nagyon szerettem, ahogy a kis gnóm tűznyelő koldus (Denis Lavant) és az úri családból származó vadóc (Juliette Binoche) bonyolódnak vadromantikus szerelembe Párizs emblematikus hídján, a Pont Neufön (lásd a képen). Léos Carax filmje. Emlékszik még valaki Léos Carax-ra? Atyám, de szalad az idő… A szabadság, a határtalan szárnyalás és egymás feltételek nélküli elfogadásának filmje ez – nem is tudom, mit keres ezen a csatornán.

Florian Henckel von Donnersmarck nevét elsősorban A mások élete című remek film kapcsán illik ismerni, amiért egyből Oscar-díjat is kapott – ez volt Donnersmarck rendezői bemutatkozása. Erős lett. Sajnos, a folytatás egy méretes bukás lett, ugyanis az egyből megkapott hollywoodi lehetőséggel nem tudott élni. Az utazót nem ajánlom senkinek, a világsztárok és Velence ellenére sem. A Mű szerző nélkül (Cinemax2, 20.30) több mint három órás vetítési ideje első blikkre rettenetesen hosszúnak tűnik, főleg, ha tudjuk, hogy egy festőművész (akit azonban, bevallva-bevallatlanul, a világhírű német festő, Gerhard Richter alakja és művészete ihletett) életrajzáról lesz szó. Mit lehet két normál mozifilmnyi időben beszélni bárkiről is, aki élete -vélhetően- érdekesebb részében fest? Nos, rengeteget… Persze, mindez leginkább csak apropó Donnersmarcknak arra, hogy a diktatúra, illetve, ez alkalommal diktatúrák és az ún. szabad világ művészetre, valamint az alkotó művészre és magára, az alkotásra, mint teremtő művészetre gyakorolt hatásmechanizmusáról értekezzen. Ahogyan A mások életében az értelmiségről, úgy most a művészekről. (A kép jelenet a filmből.) Rendkívül fontos film! (Bővebben)

Később Leonardo DiCapriót is láthatjuk, ezúttal Quentin Tarantino -sokszor vetített- olasz spagetti-westernek előtti tisztelgő Django elszabadul (Mozi+, 21.00) című filmjében, melyben egy igen gennyes karaktert alakít – kiválóan). A főszereplők párosát ezúttal azonban egy német vándor-fogorvosból (Christoph Waltz) lett villámkezű fejvadász és egy revolverhőssé avanzsált szökött fekete rabszolga (Jamie Foxx) alkotja, akik halálmegvető bátorsággal szállnak szembe a gaz déli rabszolgatartókkal (DiCaprio), személyes indítéktól vezérelve, de végül mégis forradalmi módon. (Bővebben)

Az általában “világmegmentő” szerepben tündöklő Will Smith lesz A közellenség (Film+, 21.00) ma este –  Tony Scott ’99-es thrillerjében. A címszereplő egy ügyész, aki él, mint Marci Hevesen. Egy átlagos, szürke hivatalnok, ám egy érthetetlen pillanatban az Államok összes titkos- és kevésbé titkos szervezete az ő nyomában lohol. Ő pedig előlük…

Késő este még a Megszólít az éjszaka (Filmcafe, 23.20) is, ami egy Richard Gere főszereplésével készült thriller, a Molyember bizonyos kultúrkörökben élő mítoszának ügyes, visszafogott, ám mégis hatásos feldolgozása. (Bővebben)

Azt szokás mondani, hogy ez a A tégla (Film+, 21.00) című mozi Martin Scorsese egyik leggyengébb filmje, mégis ezért kapta meg a már oly régóta áhított és sokak szerint neki bőven ki is járó Oscar-díjat (és még 3 másikat). Nyilvánvaló, hogy messze nem rossz film ez, csupán arról van szó, hogy remake. Nem eredeti mű, hanem másolat, utánzat, vagy finomabban fogalmazva: adaptáció. Mégpedig a régebben itt is sokszor ajánlott, igen kiváló hongkongi krimi-trilógia, a Szigorúan piszkos ügyek (illetve annak első részének) amerikanizált változata, Scorsese irdatlan szakmai rutinjával elővezetve. A “téglán” valamely ellenséges szervezetbe bomlasztó, vagy éppen megfigyelő céllal beépült ügynököt értünk: itt a rendőrség épít be téglát az ír maffiába, miközben az ír maffiának is megvan az embere a rendőrségben. Erről szól a történet. Láthatjuk benne Leonardo DiCapriot, valamint egy nagy rakás egyéb kiváló színészt (például Jack Nicholsont, Matt Damont, Martin Sheent vagy éppen Vera Farmigát).

Sokat megy mostanában Joe Wright múlt századi, romantikus (és helyenként) csípős, évtizedeken átívelő családi története, a Vágy és vezeklés (Filmcafe, 21.00). Ma is láthatjuk benne a remek Vanessa Redgrave-t, a sovány Keira Kinghtley-t és még egy csomó remek színészt.

A Mike Nichols rendezte Közelebb (Viasat3, 21.00) című szerelmi négyszög például egy tipikus bulvárdarab (játszották nálunk is színpadon a Centrál Színházban), a szó jó, egyszersmind rossz értelmében; egyben óriási ziccer a látványos jutalomjátékra olyan színészeknek, mint Julia Roberts (a képen), Jude Law, Clive Owen, illetve Natalie Portman, akik élnek is az adódó lehetőséggel. (Bővebben)

A lány a vonaton (SuperTV2, 23.20) kapcsán lehetne írni a történet karaktereiről, hogy ki miben hibázott és mikor, hogy miért futott élete zsákutcába, de a képernyőn és az életben a társas kapcsolatok, az ember mentális léte sebezhető és akarva-akaratlanul tönkre is tehető. Néhány önkéntelen gesztus és oda nem figyelés, a másik kisajátítása olyan éles törést okozhat, hogy bárki élete darabokra hullhat. Talán szimbolikus jelentőségű, amikor az egyik jelenetben Emily Blunt dühében a tükörre sújt a férjével kialakuló konfliktusban. A megromlott viszonyok, a szexuális függőség, a szabad akarat korlátozása, a régi asszonyon vett sérelem megbosszulása, mint kavargó sötét és félelmetes démon üli meg a filmet. (Bővebben)

Találkozhatunk ma este azzal a bizonyos magas szőke férfival, az ő felemás cipőiben. Pierre Richard annak idején, a hetvenes évek első felében kasszarobbantó sikert ért el a Magas szőke férfi, felemás cipőben (Jocky TV, 20.00 – fogalmam sincs mi ez a csatorna, életemben nem kattintottam még rá és nem is ajánlottam soha innen semmit…) című komédiájával, én is minimum három-négyszer láttam moziban. Azóta nem láttam, de nyilván kacagtató, habkönnyű baromság lesz ma este is.

Ezalatt nézhetjük megint Johnny Deppet is, akire eléggé rájár a rúd mostanában… Olyan stádiumban van, hogy még azt sem tudja biztosan, hogy ő verte az asszonyt betépve, vagy az asszony verte őt. Mindenesetre, a Betépve (AMC, 20.00) című filmje tényleg egy élmény, Johnny fiú még képes benne színészi vénáját is megvillantani. Ted Demme remek mozija amúgy egy tökéletesen hétköznapi srác életrajza, aki egy hirtelen ötlettől vezérelve az egyik legnagyobb amerikai kokainimportőrré küzdötte fel magát, még régen, valamikor a diszkógömbös, flitteres hetvenes években.

Később izgalmas opció a Non-stop (RTL+, 21.00) című akcióthriller. Liam Neeson amolyan repülőgépeken szolgálatot teljesítő rendőrmarsallt alakít a sztoriban. Egyik alkalommal furcsa SMS-t kap, hogy utaljanak egy bizonyos bankszámlára ennyi meg ennyi pénzt, különben húsz percenként meghal valaki. New York és London között igen sok húsz perc adódik, azonban a fenyegetést senki nem veszi komolyan, a rendőrmarsallon kívül, mígnem eltelik az elő húsz perc és egy utas meghal.

A meglehetősen jellegtelen című Kísérleti gyilkosság (Viasat6, 21.00) című krimi-thrillert a jobb sorsra érdemes Barbet Schroeder rendezte.  Annak ellenére, hogy Sandra Bullock játssza benne a címbeli ügyben nyomozó nyomozót, ez egy kevéssé nevetséges, ám kifejezetten izgalmas történet, remek mellékkarakterekkel, akik közül természetesen senki sem az, akinek kezdetben látszik (még Ryan Gosling sem).

Nyilván valami hasonló dologba kívánt belekapni az Őrült szív szétcsúszott countryzenész-sztorijával magának igen komoly nevet szerzett Scott Cooper 2013-as filmjében, mint amivel Michael Cimino is beírta magát a filmtörténelem nagykönyvébe. A harag tüze (Filmcafe, 21.00) azonban messze van A szarvasvadásztól, még ha több motívuma alapján lehetne akár annak második része is. Fontos elem itt is a háborús trauma feldolgozhatatlansága, a vadászat, sőt, a szarvasvadászat motívuma, a markáns társadalomrajz és környezetábrázolás, komoly színészeket (Christian Bale – a képen Zoe Saldanával, Willem Dafoe, Casey Affleck, Woody Harrelson, Forest Whitaker…) láthatunk a különböző szerepekben; maga a cselekmény azonban már sokban eltér és a végkifejlet sem annyira összetett. (Bővebben)

Nyitva van az aranykapu, hadd bújjak be rajta! – de feledjük a nyilvánvalóan pajzán utaláshalmazt, amit e (magyar) gyermekjáték sugall, gondoljunk most csupán arra, hogy szűzlelkű gyermekek vagyunk, s ha átbújunk azon az aranykapun, akkor minden jó lesz. Az Aranykapu (Filmbox Family, 21.00) című film szereplői (pl. Charlotte Gainsbourg) persze nem bújnak át semmin, ám végül is megérkeznek a vágyott Új világba (Nouvomondo), ahogy e film címe eredetileg jelzi. A költői címmagyarítást nyilvánvalóan a film hangulata igazolja, amely ugyan álomjelenetekkel zsúfolt, lírikus, de semmiképpen nem erotikus. Emanuele Crialese filmje ettől függetlenül nagyszerű alkotás, méltán jutalmazták annak idején Velencében Arany Oroszlánnal. Sajátos hangulatú, egyedi hangon beszélő mozi, olykor döbbenetesen erős hatású, expresszív képekkel, hitelesen játszó szereplőkkel, és igen, kitűnő zenével. (Bővebben)

Az Amerikai szépség (Prime, 21.00) is remek film. Sam Mendes méltán Oscar-esőben részesített, erősen savas, provokatív kertvárosi szociográfiája ugyan nem mai darab, de az egyik nagy kedvencem, evör. Tök mindegy, hányszor láttam, akárhányszor újra tudom nézni. Kevin Spacey egy unalmas, lottyadt középkorú fószer, biztos állással, fix családdal, kerttel, kiskapuval, házimamusszal. Egy született lúzer, a kisember. Egy nap kirúgják tutinak hitt állásából, és ugyanaznap a gyerek focimeccsen meglátja élete nőjét is – saját gimnazista lányának egyik barátnőjében. A végzet ezúttal azonban valaminek a kezdete is.

Az idén 91 (!) éves Clint Eastwood egyik (!) 2018-as rendezése A párizsi vonat (Viasat6, 21.00), mely már önmagában ezért is ajánlandó, érdekes darab. Egy 2015-ben megtörtént eseményt mesél el a film, ráadásul az akkori, igazi főszereplők részvételével: egy állig felfegyverzett terrorista szeretett volna véres öldöklést végrehajtani a Párizsból Brüsszelbe tartó expresszen, ám “szerencsétlenségére” azon a vonaton utazott három szabadságát civilben, európai csavargással töltő amerikai katona is… Természetesen az amerikai átlagemberekből hőssé váló mesét látjuk ezúttal is, Eastwood bácsi precíz, kiforrott, türelmes rendezésében – a klisét azonban ezúttal a valóság húzza alá vastag vonallal. Spencer Stone, Skarlatos Alek és Anthony Sadler önmagukat alakítják a filmben.

A bombasztikus trailerek fogvacogtatón feszült katasztrófafilmet ígérnek a svéd Ruben Östlund negyedik nagyjátékfilmje, a Lavina (Duna, 21.30) kapcsán. Ápolt, jóllakott, boldognak tűnő svéd középosztálybeli család (apuka, anyuka, két gyerek) telel egy svájci sírparadicsomban, hiszen az apu mostanában sokat dolgozott és most végre van öt napja, hogy együtt lehessen a család. A lélegzetelállító kilátást nyújtó panorámateraszon fogyasztják éppen ebédjüket, amikor egy mesterségesen elindított lavinagörgeteg közelít feléjük, egyre nagyobb robajjal és egyre nyilvánvalóbban túl a még elfogadhatóan biztonságos méreten (lásd a képen). A lavina azonban, hogy most jól belespoilerezzek a filmbe, végül elkerüli az éttermet, még jóval a lakott részek előtt elhal. Csak az általa keltett porhófelhő takarja be rövid időre a teraszt – ez azonban éppen elég ahhoz, hogy egy valódi katasztrófa robbanjon ki… (Bővebben)

Charles Bronson Bosszúvágy-filmjei jutnak eszembe a késő esti Harry Brown (Filmcafe, 23.15) című moziról. A címszereplő (Michael Caine kvázi jutalomjátékában) épp olyan egyszerű civilből válik kérlelhetetlen igazságosztóvá, mint Bronsonból lett anno, de a film is pont olyan demagóg: azt sugallja, ha a töketlen rendőrség helyett mi magunk, tökös civilek vesszük kezünkbe a bűn üldözését, akkor sikerrel járhatunk és a rossz elnyeri méltó büntetését. (Persze, ha a rendőrség valóban töketlen, korrupt, feladatára alkalmatlan, akkor…) (Bővebben)

A Vágy és vezeklés (Duna, 20.35) rendezője, Joe Wright érdekes fazon. Nem mondom, hogy feltétlenül tetszik mindig, amit csinál, de tagadhatatlan, hogy olykor kifejezetten meglepő ötletekkel rázza fel az általában igen konzervatív szemléletű romantikus dráma műfaját. E múlt század harmincas éveiben játszódó filmjének narrációját például erősen ritmizált, zenei hatású képszekvenciákkal pörgeti fel, melyek aztán a filmben a késő viktoriánus enteriőrök lebbenő fátylas romantikájával vegyülve erősen sejtelmes, érzéki és izgató világot eredményeznek, még akkor is, ha Keira Knightley csontkollekciója alig erotikusabb, mint egy vállfákkal teli, üres szekrény. Vanessa Redgrave viszont hatalmas színésznő. Pont.

Talán ma lesz az az este, amikor megnézzük a Szárnyas fejvadász 2049-et (Viasat3, 21.00), a legendás sci-fi lenyűgöző képekben tobzódó, de kissé közepes folytatását. A filmet teljes egészében Magyarországon forgatta -az amúgy rendkívül tehetséges- Dennis Villeneuve. (Bővebben)

A hajdan híres Fojtogatók nevű zenekar Nincsenek hősök többé című slágere, vagyis inkább e slágert tartalmazó lemez borítója járt az eszemben, miközben néztem ezt a Piszkos pénz (SuperTV2, 22.40) című -igen remek- mozit. A borítóképen egy gyönyörű, égővörös rózsacsokor közepében egy randa patkány terpeszkedett, valahogy úgy, ahogy e film (ritka szövetű) cselekményének vezérfonalát amolyan búvópatakként jelképező kiskutya is csücsült abban a külvárosi kukában, ahol Bob Saginowski (Tom Hardy – a képen) megtalálta. (Bővebben)

Lassú ritmusú, méltóságteljes western az Ellenségek (Sony Movie Channel, 21.00), melyet nyugodtan nézhetünk történelmi tablóként is. Valós eseményeket mesél el a film ugyanis: az 1890-es évek végén egy veterán lovassági százados azt a parancsot kapja, hogy kísérjen el majdani nyugvóhelyére egy haldokló, idős indiánfőnököt, ráadásul annak családjával együtt. Az ügyletet azonban bonyolítja, hogy a főnök régi ellensége a századosnak, és az út, melyen végig kell haladniuk, szintén halálos veszélyeket rejt barátságtalan indiánok és telepesek személyében. Sokan a Farkasokkal táncoló realista verzióját látják ebben a filmben, melyben Christian Bale, Rosamunde Pike, Ben Foster, Peter Mullan és Wes Studi adják a fő karaktereket. (A képen Wes Studi, Christian Bale és Rosamunde Pike.)

Tehetünk azonban egy kirándulást Indokínába (m5, 21.00) is, mellyel Régis Wargnier (valamint Catherine Deneuve) alkotott igen emlékezeteset. E nagyívű, romantikus és egzotikus tabló a múlt század harmincas éveiben játszódik Távol-Keleten – talán ma sikerül végig is nézni a közel háromórás darabot. (Kétszer már próbálkoztunk ezzel, de mindig bealudtunk… Nem mintha olyan rossz lett volna, inkább csak olyan későn adták…)

Ha valaki az Üldözési mánia (Filmcafe, 21.00) címe alapján valami nagyon okos mélylélektani drámát vár, alaposan melléfog. Ha azonban tudja, hogy a rendező Jerry Zucker az a Jerry Zucker, aki elkövette például a Top Secret, Airplane, vagy a Csupasz pisztoly-sorozatot, biztos sejtése lehet afelől, mi vár rá a mozijegy megváltása után. Ahogyan az előzményekben tapasztalható volt, most sem lesz hiány az eszeveszett tempóban elővezetett eszét vesztett poénokban, agyon- és kifacsart komikus szituációkban, lehet ráedzeni a rekeszizmokra. John Cleese mellett feltűnik a filmben például Rowan “Mr.Bean” Atkinson, Whoopi Goldberg, Cuba Gooding Jr., illetve a tévé-showkból ismert Jon Lovitz is és akkor még nem szóltam még az epizódszerepekben feltűnő leszbikus motorosbandáról, egy hőlégballonozni kényszerülő tehénről, és egy csapat sipítozó Lucy-hasonmásról… (Bővebben)

A késő esti Eastern Promises – Gyilkos ígéretek (Filmcafe, 23.15) viszont David Cronenberg igen jó kis krimije, melyben egy csúnyán összevert kamaszlány naplójában talált homályos információk alapján folyik a nyomozás az elkövetők után, egyenesen a legkegyetlenebb angliai orosz maffia bugyraiba. Főbb szerepekben Naomi Watts, Vincent Cassell és Viggo Mortensen.

Hollywood mosolyog önmagára a Hollywoodi őrjáratban (Film Mánia, 21.00): két tökös, külvárosi zsarut helyeznek büntetésből a nyugisnak gondolt álomgyári szolgálatra, ahol azok a “hely szelleméhez” igazodva próbálnak tovább érvényesülni. Egy véres mészárlás azonban visszazökkenti őket az álomból a valóságba… A film azonban ennyire nem szörnyű, illetve, másképpen az: a tökös zsarukat Harrison Ford és Josh Hartnett alakítja, a műfaj pedig alapvetően krimivígjáték.

Egy valóságos eseményeken alapuló, izgalmas akciófilm a Túszharc (Viasat3, 21.00) Meg Ryannel, Russel Crowe-val és David Morse-zal. Egy amerikai cég olajmérnökét gerillák ejtenek túszul egy dél-amerikai országban. A cég hivatásos tárgyalót küld, aki profi módon el is kezdi a dolgát végezni, közben azonban a megbízó cég csődbe megy…

A második világháború csatazajában Shakespeare Lear királyának előadására készül a Nagy Színész. Ahogy közeledik a színpadra lépés pillanata, úgy törnek fel belőle félelmei és szorongásai. Az öltöztető az egyetlen társa ebben, rajta csapódik le minden, de csakis ő tudja ezen átsegíteni. Én színpadon a Játékszínben láttam Ronald Harwood darabját, ott Epres Attila alakította a címszerepet, Haumann volt az öreg színész. Remek volt filmben Peter Yates 1983-as rendezése, melyben Albert Finney alakította a 227-ik Learjére készülő idős színész, míg Tom Courtenay volt az öltöztetője. Kétség sem férhetett ahhoz, hogy Ian McKellen és Anthony Hopkins, két valódi Sir, egyben a jelenkori brit színjátszás két megfellebbezhetetlen gigásza (a képen) is remek lesz Az öltöztetőben (Duna, 21.55) – és azok is. (Bővebben)

A Sleepers – Pokoli lecke (Filmcafe, 23.00) pedig egy kifejezetten komoly, a bűn és bűnhődés témájában komoly morális dilemmát felvető és megtárgyaló krimidráma késő estére, impozáns szereplőgárdával (Robert de Niro, Kevin Bacon, Dustin Hoffman, Vittorio Gassman, Brad Pitt). Nekem ugyan voltak fenntartásaim e filmmel kapcsolatban, de én sem lehetek mindig tévedhetetlen.