Mit nézzünk ma a tévében?

A bajvívós, lovagi tornás, lobogó inges Lovagregényben (Viasat3, 21.00) a fiatalon elhunyt Heath Ledgert láthatjuk nagypofájú heccmesterként, aki azért a páston is megállja a helyét. Rangban azonban nem ér fel szíve hölgyéhez, minek következtében végzetes heccre szánja el magát…

Még mindig nem merszem megnézni az Equilibrium – Gyilkos nyugalom (Film Mánia, 21.00) című filmet, talán éppen a hangzatos, bőven gagyi-kategóriás címe miatt. Állítólag egy afféle utópikus sci-fi, egy post-war-dream lesz ez, láttunk már ilyet, ám ettől még lehet érdekes is: például az Emily Watson – Christian Bale páros a főszerepben már kifejezetten izgalmasan hangzik. (…) A téma a következő: a harmadik világ után egy bizonyos Atya vezeti az emberiség megmaradt részét. Betiltja a művészeteket, az érzelmek átélését. Mindennapos az erőszakos agymosás… Ilyenek. Főmérnök elvtárs kedvenc filmje lesz ez, már látom, de talán nekem sem fog fájni.

A 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadás valódi hősei, a mentésben résztvevő rendőrök, tűzoltók és mentősök a főszereplői a World Trade Center (Paramount Network, 21.00) című elnagyolt, kiszámítható, sablonos és leegyszerűsített cselekményű filmnek, amivel e szörnyű napra emlékeztet minket Hollywood. Ők ennél jóval többet, szebbet érdemeltek volna – bár lehet, hogy nekik így is tetszik, hiszen hömpölyögve árad a pátosz, a csillagsávos lobogó végül magasan lobog, a keményen összeszorított ajkak felett pedig könnycsepp lágyítja a sötét tekinteteket… Oliver Stone-tól azonban kifejezetten csalódás egy ilyen film (miközben például Michael Bay-től vagy Roland Emmerichtől egyáltalán nem lenne az).

Jeff Bridges (a képen) egyszerű, szolid tanárember A szomszéd (Film4, 21.45) című thrillerben, akinek a felesége volt a “férfi” a családban: FBI ügynökként tragikusan hunyt el egy bevetésben, melynek alkalmával egy szélsőséges terrorista-sejtet próbáltak meg felszámolni. Feleségének elvesztése azonban a lehető legrosszabb énjét hozza elő a Bridges által alakított figurából, aki szinte paranoid mániával kezdi szemlélni a külvilágot, és összeesküvések erdejét fedezi fel még a békés szomszédjában (Tim Robbins) is, aki éppen a füvet nyírja… Ismerős, átélhető szituáció ez napjainkban is, ugye?

Nicole Kidman figyelemre méltó projektje az Engedd el! (Film4, 20.00), ő a főszereplője (kapott is érte Oscar-jelölést) és ő a producere is a filmnek. Egyszülött fiuk tragikus elvesztését próbálja a két szülő (Kidman és Aaron Eckhart) különböző utakon feldolgozni, ám ezek az utak meghökkentő kanyarokat vesznek. A helyenként bizarr gondolatokat is felvető, igen érdekes film tabukat döntő módon beszél a gyászról és a halál feldolgozásáról.

Egy íróról szól Roman Polanski thrillerje, a Szellemíró (Filmbox Extra HD, 21.00). Ebben a történetben a Ewan McGregor által alakított író (lásd a képen) más, nála jobban menedzselt, jobb kapcsolatokkal rendelkező, avagy csupán szerencsésebb írók nevében írja meg azok sikerkönyveit. Afféle stróman. Ez alkalommal azonban megkapja ő is a “nagy ajánlatot”: az ex-miniszterelnök (Pierce Brosnan) életrajzát kell megírnia, idő előtt, furcsa körülmények között elhalálozott elődje helyett… (Bővebben)

Egy remekbe szabott, kőkemény filmdráma a Tolvajok városa (Film+, 21.00), mely tulajdonképpen Boston “nyóckerérő’”, s benne a sok-sok szomorú, számítását csak a bűnben megtaláló emberről szól. Ben Afflecket a hajlamosak vagyunk inkább színésznek, általában afféle tejfelesszájú bájgúnárnak letudni, pedig ez az ábra is azt mutatja, hogy amellett, hogy valójában jó színész, igen jó forgatókönyvíró és rendező is. (Bővebben)

Egy jó erős közepes, gengszteres, dobtáras Thomson-géppuskával lövöldözős, nagyobb csipetnyi romantikával fűszerezett életrajzi film a Közellenségek (AMC, 20.00). A történet a hírhedt gengszterről, John Dillingerről szól. Rendezte Michael Mann, Dillinger Johnny Depp, az ügynök, aki el akarja őt kapni: Christian Bale, a gengszter csaja pedig Marion Cotillard (a képen Johnnyval). (Bővebben)

Amolyan “címegyesítő mérkőzés” lesz A kiütés (Viasat6, 21.00), melyet a már bőven nyugdíjaskorú Jake LaMotta (Robert De Niro) és a nála csak napokkal ifjabb Rocky Balboa (Sylvester Stallone) vív meg egymással: (Bővebben).

2018-ban két film is készült Micimackóról, pontosabban írójáról, A.A. Milne-ről, illetve fiáról, Christopher Robin Milne-ről, azaz Róbert Gidáról. A Barátom, Róbert Gida (Viasat3, 21.00) a másik (az egyik a Viszlát, Christopher Robin). Ebben is lesznek sztárok (Ewan McGregor pl.) és természetesen, Micimackó, Tigris, Füles, Nyuszi, Kanga és a többiek – a film pedig nagyon cuki. Szerettem.

Az Alul semmi (Paramount Network, 21.00) főszereplőjét (Robert Carlyle) kirúgják a gyárból, miközben munkahely sehol. Munkanélküliség, pénztelenség, kilátástalanság – helyett a haverokkal megdöbbentő tervet eszelnek ki: a helyi kocsmában kezdenek el csippendélezni, pénzért. A szolid sörhasak, a kemény fizikai munkában meggyötört végtagok és egyéb hétköznapi férfibájak azonban nem várt sikert okoznak (a filmbeli történetben és a valóságban egyaránt)… Peter Cattaneo drámai komédiáját nem véletlenül jelölték egy rakás díjra (amiből sokat meg is nyert), hiszen az egyszerű, átlagos kisember hétköznapi hősiessége, a bajokon való felülemelkedés az egyik legnagyszerűbb toposz a filmművészetben. Üzenete példaértékű, hatása pedig katartikus.

Több mint egy évtizeddel ezelőtt a magyar mozikban is futott a nyomokban Holt költők társaságát és más efféle fiúiskolás-jó tanáros-rossz gyerekes filmek jegyeit is megidéző, igen helyes és igazságos francia film, a Kóristák (m2, 21.10). A történet egy fiúnevelő intézet falai között játszódik, ahol nehezen kezelhető gyerekeket próbál rendre szoktatni a vaskalapos, brutális pedagógiai eszközöket preferáló igazgató. A legrosszabb fiúról azonban kiderül, hogy istenáldotta tehetségű szoprán… (Bővebben)

A hajdan híres Fojtogatók nevű zenekar Nincsenek hősök többé című slágere, vagyis inkább e slágert tartalmazó lemez borítója járt az eszemben, miközben néztem ezt a Piszkos pénz (SuperTV2, 23.10) című -igen remek- mozit. A borítóképen egy gyönyörű, égővörös rózsacsokor közepében egy randa patkány terpeszkedett, valahogy úgy, ahogy e film (ritka szövetű) cselekményének vezérfonalát amolyan búvópatakként jelképező kiskutya is csücsült abban a külvárosi kukában, ahol Tom Hardy, vagyis az általa alakított karakter (Bob Saginowski) megtalálta. (Bővebben)

Jennifer Aniston (a képen) ma este Clive Owennel szűri össze a levet, holott mindkettejüknek biztos és takaros családi háttér duruzsol a háttérben. Csak azok a hűvös, huzatos metróperonok, minden áldott kora reggel… Brrr. A Kisiklottak (Filmcafe, 21.00) azonban nem a műfaji közhelyeknek megfelelően sejthető romantikus vizek felé, hanem épp az ellenkező irányba evez tovább. A borzongató reggeleket felmelengető, édes együttlétek lassan vérfagyasztó rémálomba fordulnak, amihez sok köze lesz az időközben felbukkanó Vincent Casselnek is… Mikael Hafström filmje feszült, izgalmas, drámai thriller lesz.

Izgalmas mozi a Mel Gibson, valamint René Russo és Gary Sinise főszereplésével készült Váltságdíj (Viasat6, 21.00) (is), mely emellett felvet még egy morális szempontból érdekes és korántsem egyszerű problémát is. Mel egy igen gazdag, cinikus és hidegfejű üzletembert alakít, aki -a kudarcba fúlt, hivatalos mentőakciók után- fiának elrablását is az üzleti életben megtanult kíméletlen módszerek szerint kívánja megoldani. Kisfia váltságdíját vérdíjként ajánlja fel a gyermekrablók fejéért cserébe… Ön dönt – a film elmesél egy történetet.

Ugyanekkor Családi üzelmekkel (Cool, 21.00) is tölthetjük az estét. A többszörös szereptévesztésekkel operáló, igen rázós, de azért éppen eléggé szórakoztató történet egy bűnös üzelmek bonyolítására alakult kamucsalád körül zajlik, szolidan elrajzolt karakterekkel. Jason Sudeikis és Jennifer Aniston (ma esti második jelenésében), a két hajdani sorozatsztár simán elviszik a balhét a hátukon, ráadásul még saját, hajdani karakterüket is megmosolyogják.

A ma már élemedett korú Kelly hőseiben (RTL Klub, 23.40) a háború vicces oldala domborodik ki, avagy mixeljünk össze egy klasszikus szajréfilmet egy háborús kalandkomédiával.

“Csodabogár: Te jobbra mész, te meg balra, középen pedig én vagyok a csúúúcs!”.

Vagy: “Vaskalap: Te Csodabogár! Üt a dicsõséged órája és te gyáván hallgatsz?
Csodabogár: Egy new york-i mint te, azt hiszi, hogy a hõs nem egyéb, mint egy extra szendvics egy Sherman és két Tigris között!
Kelly: Senki sem kívánja tõle, hogy hõs legyél.
Csodabogár: Nem? Akkor egyszer ülj be te a tankba.
Kelly: Nem ülök, mert abban te fogsz ülni. Én pedig elõtte gyalogolok és mutatom az utat.
Csodabogár: Igen?
Kelly: Igen.
Csodabogár: Kész õrület. Ekkora pozitív kisugárzással nem veszthetünk. Te jössz.” Ez a film például bizonyíték lehet arra, hogy egy jó filmet akármennyiszer meg lehet nézni.

A hajdan kitűnő tévésként megismert M. Kiss Csaba (Rohonyi Gábor rendezői segédletével készült) Brazilok (Viasat3, 21.00) című mozija gyökeresen szakít mindazzal, amit a magyar film cigánysággal foglalkozó darabjaiban eddig megszokhattunk. Természetesen akadtak korábban olyan filmek, melyek hitelesebben, a nyilvánvaló problémák gyökereire pontosabban tapintottak a lényegre (pl. Koportos, Cséplő Gyuri), voltak olyanok is, melyek megcsúsztak a témán (pl. Dallas Pashamende, Vespa), viszont olyan szórakoztató, mint amilyen ez az acsai putrisor csodacsapatának meséjét elénk táró film, még nálunk nem készült. A Brazilok hangvételét legjobban talán Kusturica két roma-filmjéhez tudnám hasonlítani, bár kevésbé elrajzolt és bombasztikus, mint a Macska-jaj, viszont a Találkoztam boldog cigányokkal is-hoz igen közel áll – de talán a Mi kis falunk és a Drága örökösök nézői is meg fogják találni benne számításukat. (Bővebben)

Móricz Zsigmond talán legmaradandóbb regénye a Rokonok, ami irodalmi értékei mellett azt jelenti, hogy Magyarországon az égadta világon semmi nem változott az elmúlt száz évben. Ugyanaz a kisstílű felfelé törleszkedés és lefelé taposás, az a korrupcióban tocsogó urambátyámvilág van ma is, mint volt a múlt századelőn, és még annak előtte és lesz is még jövőre is. Szabó István 2005-ben bemutatott filmváltozata (m5, 21.05) ugyan nem aktualizál, marad a múlt századelő magyar ugarának szociografikusan pontos rajzolatánál, kínosan pedáns, szinte betűhű olvasat, ami által talán porosnak és unalmasnak is hat – azonban amit elmond, az bizony akkor is brutálisan valós és aktuális, ha ha azt kesztyűbábokkal mutogatja el.

Habkönnyű, vicces, kalandos kis litty-lötty a Bolondok aranya (RTL Klub, 21.35). Matthew Mconaughey és Kate Hudson azonban igen sokat dolgozhatott azért, hogy úgy nézzenek ki fürdőruciban, mint ahogyan itt, a Karib-tenger paradicsomi szigetei között, kincsvadászás közben jól kinéznek.

Kissé melankolikus, lírai hangú romantikus történet a Szeretlek benneteket (Duna, 22.00). Az 1980-ban készült filmben a francia film (egyik) nagyasszonya, Catherine Deneuve alakítja a főszerepet, aki -amolyan női Szindbádként- egy hangulatos vidéki villában révedezve emlékszik vissza szerelmeire (akiket többek között az ekkor még bombaformát mutató Gerald Depardieu, a legendás sanzonénekes Serge Gainsbourg és a legendás színész Jean-Louis Trintignant alakít), akiket ugyanúgy szeretett és szeret a mai napig. (A képen Catherine Deneuve és Jean-Louis Trintignant.)

Nathaniel Hawthorne klasszikusának, A skarlát betűnek (m5, 21.00) hagyományos, veretes adaptációját Roland Joffé rendezte mesterien, 1995-ben. A gyönyörű, a kor erkölcsein bátran átlépő Hestert az akkor még tán természetes szépségében tündöklő Demi Moore (a képen középen), míg szerelmét, Dinsdale tiszteletest Gary Oldman alakítja, miközben a megcsalt férj (Robert Duvall) csak néz, mint mi a róluk szóló filmet.

A közelmúlt nagy “Watergate-botránya” volt a Julian Assange nevű számítógépes hacker által életre hívott WikiLeaks nevű oldalon közzétett szupertitkos információk özöne, melyekben lehullt a lepel egy csomó amerikai kormányzati titokról, illetve egyéb más (pl. a szcientológusokat érintő) botrányosnak bizonyuló dologról. Az információ szabad áramlása létünk, s egyben a szabad világ alapfeltétele, még akkor is, ha azok tartalma nem tetszik. A WikiLeaks-botrány (Filmbox Prémium, 21.00) című mozi természetesen elmeséli az inkriminált oldal megszületésének körülményeit is, de elsősorban Assange (Benedict Cumberbatch) és a másik alapító, Daniel Domscheit-Berg (Daniel Brühl) közti barátságra, majd az azt követő konfliktusra koncentrál. Emellett, persze, azért is érdekes ez a történet, mert fény derülhet általa arra a gondolati “tőkére”, vagy szellemi információhalmazra is, mely termékeny táptalajául szolgál a manapság világszerte tapasztalható populista, a tudomány és a hivatásos politika eredményeit, eredményességét sokszor megkérdőjelező, szélsőséges politikai irányzatok sikereihez is.

Egy igen tökös mai, modern western A préri urai (Filmbox Extra HD, 21.00), melyben egy elvált apa (Chris Pine – a műfajban kötelező “jó cowboy”) rabolja végig börtönviselt bátyja (Ben Foster) segítségével a nyugat-texasi Midland Bank (itt most a bank játssza a “rossz cowboy” szerepét) összes kisvárosi fiókját, hogy így fizesse vissza azt a jelzálogot, amit éppen ez a bank jegyzett be a testvérpár elhalálozott édesanyjának farmjára (melyen nemrégiben olajat találtak, hahaha). Az írott törvénynek, természetesen, közbe kell szólnia két, komótosan dolgát végző ranger (rendőrbíró) személyében, akik közül az egyik kaukázusi (Jeff Bridges), nyugdíj előtt áll és ízig-vérig texasi, a másik indián (Gil Birmingham), és még nála is inkább texasi. Jelen esetben ők lesznek a “rossz cowboy” pisztolyai. Lesz piff-puff, izgalom és egy remek film. (Bővebben)

Az ördög maga (Film4, 21.55) tulajdonképpen Brad Pitt ma este is. Egy veszélyes IRA terroristát alakít, aki magát csendes, szerény és igyekvő ír vendégmunkásnak kiadva húzza meg magát a kissé tutyimutyi New York-i zsaru (Harrison Ford) családjánál, aki sokáig nem fog gyanút… Jó kis film ez, ha nem láttuk volna már egy csomószor.

A New York-i metróban tehetünk egy kirándulást a Hajsza a föld alatt (Viasat3, 21.00) című izgalmas túszdrámában, hogy ezúttal a helyi “BKV” tökös forgalomirányítója szerepében köszönthessük Denzel Washingtont, aki gonosz fegyveresek (John Travolta adja a na-gyon-na-gyon negatív hőst) által elfoglalt, utasokkal teli szerelvényt szabadít fel/ki/meg – a film végére.

Az Álmomban már láttalak (Filmcafe, 21.00) eközben amolyan Hamupipőke-sztori, tündérmese lusta felnőtteknek. Jennifer Lopez szobalány egy decens szállodában, ahol véletlenül egy jóképű politikus (Ralph Fiennes) összetéveszti őt egy helyi menő csajjal – és beleszeret. A szegény J-Lo kapva kap az alkalmon, és belemegy a játékba, azonban retteg attól, hogy kiderül, kicsoda is valójában. A hazugságerdő aztán egészen odáig gyűrűzik, hogy még mi, nézők is azt hisszük, ez egy jó film…

Ma este a ravaszdi Shakespeare William szerep- és nadrágcserés meséjét, a Vízkeresztet (Duna, 21.50) Trevor Nunn 1996-os filmváltozatában nézhetjük meg, egy rakás neves angol Shakespeare-színésszel (a képen Imogen Stubbs és Helena Bonham-Carter) – érdemes hát ezúttal mindenképpen eredeti nyelven nézni a filmet. A történetet az amúgy színházi berkekben is jelentős rendező a XIX. századi viktoriánus korba helyezte, ezáltal még könnyedebbé és még romantikusabbá téve az eredetileg sem “érfelvágós” sztorit.

Az Éjjeli féreg (Paramount Network, 23.00) késő este érkezik. Az utóbbi évtized egyik legjobb, legfrissebb thrillerében Jake Gyllenhaal ámokfutását élvezhetjük. Az izgalmas történet egy olyan híradó-operatőrről szól, aki tényleg mindent megtesz annak érdekében, hogy minden reggel használható anyagot tegyen le szerkesztője asztalára… (Bővebben)

Létezik, hogy én még nem láttam Steven Soderbergh Oscar-, Golden Globe-, BAFTA, Ezüst Oroszlán- és sok egyéb díjakkal kitüntetett, 2000-ben bemutatott alkotását, a Trafficot (Filmcafe, 23.05)? Nos, lehet, de ebben az időpontban ma sem fogom látni. Pedig jó film lehet… Egy több szálon futó sztori ez a narkóról és az ellene való harcról, egy csomó jó színész (pl. Benicio del Toro, Catherine Zeta-Jones, Michael Douglas és mások) részvételével. 

Nagyon meg lennék lepődve, ha ma este valóban Zsámbéki Gábor 1990-es Katona József Színház-beli Vízkereszt, vagy amit akartok (m5, 21.00) rendezését adnák le ezen a csatornán. Pedig, minden általam hozzáférhető “jel” erre mutat… Klasszikus átöltözéses, összetévesztős, megviccelős, szerelmes Shakespeare-komédia lesz, pazar szereposztásban – az biztos.

Az Egek ura (Paramount Network, 21.00) ma este is maga George“Miszter Szexisen Ősz Halánték” Clooney. Pöpec öltönyben sármőrködik, szabad jeggyel, első osztályon repked ide-oda az Államokban, miközben női szívek facsarodnak utána (pl. Vera Farmiga és Anna Kendrick). Ryan, a Clooney által alakított figura azonban sötét alak: az a dolga, hogy kirúgja a kirúgásra ítélt munkavállalókat a munkahelyükről. Gazdasági válság idején hiányszakma a munkaügyi hóhér… A film viszont inkább romantikus. (Bővebben)

A Sully – Csoda a Hudson folyón (Viasat3, 21.00) című filmben Clint Eastwood ismét a repülőgépét 155 utassal vészhelyzetben a jeges Hudson-folyóra leszálló Chesley Sullenberger kapitány legendáját meséli el. Perfekt, tulajdonképpen hibátlan film, mely elegánsan reprodukálja a szerencsés végű repülőgép-szerencsétlenség körülményeit, Tom Hanks (és Eastwood) pedig sikerrel teremti meg a hőst Sully alakjában – aki itt is, és a valóságban is szerény, de szakmáját magas szinten űző átlagember. Rengetegszer ment mostanában.

A dán Jussi Adler-Olsen Q-ügyosztályról szóló történeteinek talán legerősebb filmverziója A 64-es betegnapló (SuperTV2, 22.40), pedig a korábbi darabok (Nyomtalanul, Fácángyilkosok, Palackposta) sem gyengék. Mondanám, hogyha elfogadjuk a skandináv krimit afféle alműfajnak, akkor ez annak egyik csúcsa. Perfekt, fordulatos, mindvégig izgalmas, emellett olykor még kifejezetten érzelmes krimi ez, stabil lábakon állva a valóság erkölcsi és etikai értelemben ingoványos talaján. Mörk nyomozó (Nikolaj Lie Kaas) magának valóbb, Assad (Fares Fares) pedig szimpatikusabb, mint valaha (a képen ők). Van kiért szorítani.

Az ördög bújt ebbe a Johnny Depp-be! – gondolhatta Roman Polanski, amikor vele (lásd a képen) képzelte el A kilencedik kapu (Filmcafe, 21.00) című misztikus és egy kicsit horrorisztikus történetét, melyben nagy szerepe lesz még az ódon könyvesboltoknak és a bennük olykor még található, titkos tudományokat rejtő könyveknek is. Maga a film nem mérhető Polanskinak az emberi lélek mélyébe ásó korábbi munkáihoz: kicsit poros, kicsit zagyva, kicsit izé – de egy ilyen ingerszegény, ünnepek utáni uborkaszezonban talán elég ennyi is, röpke 134 percben (+reklámok). Valahol a Da Vinci-kód és A titkok könyvtára között vagyunk félúton…

Frank Capra 1936-ban Oscar-díjat kapott annak a történetnek megrendezéséért, amit 66 évvel később A kismenő (Sony Movie Channel, 21.00) címmel újra érvényesnek tartott Hollywood. Gary Cooper helyett azonban Adam Sandler lett az a naiv, de azért az eszét a helyén tartó kisember, aki váratlanul ráesett, gigantikus örökségét véletlenül éppen jó és erkölcsös célokra óhajtja áldozni, a pénzéhes, irigy és kapzsi környezetének legteljesebb megrökönyödésére. Bájos, szentimentális mesefilm lesz ez, a gatyapoénokkal ezúttal csínján bánó Sandler mellett például Winona Ryderrel és John Turturróval.

Nem mostanában van Anyák napja (Viasat3, 21.00), azonban ma este Jennifer Aniston, Julia Roberts és Kate Hudson mutat be három különböző sorsú anyát, akiknek látszólag gondtalan élet adatott meg – de csak látszólag. Persze, éhezniük azért még a legnagyobb córeszben sem kell, csupán érzelmileg vannak kissé lezúzva. Romantikus komédia lesz, semmi dráma.

A Sherlock és én (Duna, 18.45) az a fajta Sherlock Holmes-sztori, melyben a híres nyomozó valójában egy részeges pojáca, miközben barátja, a szürke öltönyös szürke Dr. Watson az, aki zseniális logikával megoldja az adott bűneseteket. Ennek az 1988-as krimi-komédiának ezen felül fő vonzereje az, hogy Michael Caine adja Sherlockot, Sir Ben Kingsley pedig Dr. Watsont. Jó lesz.

A John Patrick Shanley által írt és rendezett Kétely (Film4, 20.00) remek film. A méltán sok Oscar-díjra jelölt történetben egy furcsa pap-tanár (Philip Seymour Hoffman) érkezik a mélyen vallásos szellemiségű, egyházi tanintézetbe. Az új tanár azonban gyorsan az iskola tanulóinak kedvencévé válik felvilágosult, humánus pedagógiai módszereinek köszönhetően, viszont az intézet vaskalapos főnővére (Meryl Streep) azonban magát, a sátánt látja a férfiban és kíméletlen háborút indít ellene… Erősen ajánlott e bölcs és okos film megtekintése, ha eddig még nem volt hozzá szerencsénk. (Bővebben)

Clint Eastwood idegengyűlölet témájában készített, szerencsére sokat is játszott filmje, a Gran Torino (Sony Movie Channel, 21.00) is remekmű. Még nekünk, magyaroknak is tud újat mutatni, pedig -úgy hisszük- “migráncstémában” is mi oktatjuk a világot. (Bővebben)

Eközben a Hideg nyomon (Filmbox, 21.00) sem rossz… Ben Affleck komoly problémákat felvető sztorija masszív lábakon áll a valóság talaján, emellett egy izgalmas műfaji kísérlet is a film noir egyfajta aktualizálására, méghozzá erősen realista szemléletű, kritikai attitűddel. Messze vagyunk az álomgyártól, amit itt látunk, az Amerika nagyobbik, meglehetősen fekélyes fele. Gyermekrablás, drog, korrupció, maffia, simlis rendőrök a téma, melybe Ben keményen és egyenesen bele is száll. Ötletes profizmussal görgeti a cselekményt, mely egészen a végéig tartogat meglepő fordulatokat, miközben mindvégig erős gondolati tartalommal is párosul: komolyabb elemzést, esszét is megérne a Casey Affleck (az öcsi) által alakított, elsőre meglehetősen nyeglének tűnő magánhekus által elkövetett tettek logikájának, jogosságának, erkölcsi és etikai értelemben vett helyességének vizsgálata. Casey eszköztelenül is igen jó színészi teljesítményt nyújt, csakúgy mint a már sokszor atombiztosan bizonyított Ed Harris, illetve, tulajdonképpen mindenki más is a filmben.

Az igaz, hogy a kitűnő Robert Zemeckis nem igazán csinált többet, minthogy megcsinálta Philippe Petit WTC-táncának (a pali anno kötélen sétált át az éppen átadás előtt álló WTC tornyok között, engedélyek és ami a fő, biztosítás nélkül), illetve az azt elmesélő, Oscar-díjas Ember a magasban című dokumentumfilmnek a látványfilmes, hollywoodi verzióját a Kötéltánc (Viasat6, 21.00) című produkcióban, de valahogyan én már megint más filmet láttam, mint a honi kritika nagy része. Hányni ugyan nem hánytam, bár nem is IMAX-ban néztem a filmet, de véleményem szerint azért minden benne van, ami egy ilyen filmbe kell. Látvány (a kitűnő Dariusz Wolski) valóban lélegzetelállító, a cselekmény szépen ível fel a hosszú, és a szó szoros értelmében is elemelkedett fináléig, ami végén még fújhatunk is egyet, valamint az emberfeletti teljesítmény iránt érzett meghatottság könnyeit is nyugodtan kitörölhetjük szemünkből, hogy más meg ne lássa gyengeségünk. Nehéz lenne ezt a történetet úgy megcsinálni, hogy a tényeket figyelmen kívül hagyjuk, azok pediglen ott vannak a filmben. A kitűnő Joseph Gordon-Lewittnek pedig van olyan fura kisugárzása, hogy simán elhiszem neki Petit figuráját.

Az idei szilveszter depressziós hangulatához mintha passzolna a Nick Hornby regényéből készült Hosszú út lefelé (m2, 21.10) című romantikus dráma, melyben négy mellékvágányra kapcsolt sors, kisiklott élet próbál ezen a vidámnak szánt napon véget vetni a továbbiaknak. A Pierce Brosnan, Toni Collette, Aaron Paul, Imogen Poots és Sam Neill főszereplésével zajló történetben azonban e négy figura szerencséjükre ugyanott, ugyanabban a pillanatban gondolják végrehajtani a visszafordíthatatlant – e sorszerű találkozás következtében egy új élet kezdődik el számukra. Szóval, így…

Szedett-vedett népség ricsajozik azokban a terekben, ahol hajdan valódi nagy szellemek alkottak maradandót, tehetségtelen művészek öncélú önmegvalósításaiért tudatlan és ízlés nélküli gazdagok fizetnek milliókat, miközben az igazi értékek, a valódi, nagy szépség ott fekszik előttük, a lábaik alatt. Rengeteg szép kép, ötlet és hangulat, elejtett párbeszédfoszlányokban megbúvó, ám figyelemreméltóan bölcs gondolat, néhány igen vicces fricska a vak és elvtelen tekintélytiszteletnek, csodaszép, szinte éteri kísérőzene, megannyi örök pillanat folyik egymásba szakadatlanul Paolo Sorrentino Oscar-, és minden más díjas filmjében, A nagy szépségben (Duna, 22.30). Nagy film ez, tényleg nagyon nagy film (a képen a fantasztikus, zseniális, lenyűgöző és elbűvölő Toni Servillo, a film főszerepében). (Bővebben)