Péntek, február 5.

“Jönnek a csehszlovákok!” – mondhatnánk Szepesi Gyuri bácsival, ha ’69-et írnánk, alig több mint egy évvel ’68 dicstelen augusztusa után, több okból is kiérezhető félelemmel hangunkban. Ma már azonban csak szlovákok jönnek, vagy csehek, mint az utóbbiak például ma este is. Jan Sverák filmje, a Kolja (Duna, 20.35) 1997-ben elnyerte a legjobb nem angol nyelvű filmnek járó Golden Gloeb-ot és ugyanezért az Oscar-díjat is, teljesen megérdemelten – mondhatjuk anélkül, hogy utánanéznénk, milyen filmek voltak a versenytársak. A film szinte túlcsordul attól a barátságos, joviális, pozitív életszemlélettől, a toleranciától és a feltétlen humánumtól, melyből oly kevés szorul manapság (és tán már akkoriban is) az emberekbe. A magának való, nőcsábász agglegény (Zdenek Sverák, a rendező apja adja – a képen az öreg) és az itt, Közép-Európában igencsak érthetően abszurd körülmények között hozzá kerülő orosz kisfiú története a világ egyik legkedvesebb, legszerethetőbb, legtermészetesebb és leg-magától-értetődőbb filmjében mesélődik el, a folyamatos mosolygásba néha apró könnycseppeket csempészve – miközben a háttérben lezajlik a (cseh) rendszerváltás.

Szerintem baromi érdekes lesz a Holt földeken (Film Mánia, 21.00) is, ami egy maori akciófilm. Egy kőbalta-egyszerűségű, ám éppen ezért nagyon erős és kemény bosszú-történetet mesél el a film, autentikus szereplőkkel, autentikus környezetben és autentikus előadásban. Az új-zélandi rögbiválogatott rajongóinak kötelező. Ka mate, ka mate! ka ora! ka ora!
Ka mate! ka mate! ka ora! ka ora!
Tēnei te tangata pūhuruhuru
Nāna nei i tiki mai whakawhiti te rā
Ā, upane! ka upane!
Ā, upane, ka upane, whiti te ra!

Érdekes, amúgy igen ritkán látható film lehet ma estére a Sortűz egy fekete bivalyért (m5, 21.05). A Gion Nándor regényéből készült film egyfajta karcos társadalmi kaleidoszkóp a második világháború traumáját feledni próbáló vidéki magyar valóságról, amikor a “lángszavú párt” még nem tudott beleavatkozni az életbe. A főbb szerepeket Kállai Ferenc, Bujtor István és mások mellett olyan nemzetközi hangzású (akkoriban világhírű) nevek alakítják, mint Jean-Louis Trintignant vagy Jean Rochefort, ami elsősorban a film rendezőjének, az annak idején Franciaországba disszidált Szabó Lászlónak köszönhető. Szabó pályája kvázi egy EKG-görbét ír le, színésze volt például Godardnak, Polanskinak, Rohmernek, de Jancsónak vagy Gyarmathy Líviának is, ám rendezett gyakorlatilag nézhetetlen filmet is – ez a mai nem feltétlenül lesz az.

Lesz a Ponyvaregény (Moziverzum, 21.00) is. Örülünk, Vincent?

Cseh filmmel kezdtem, cseh filmmel zárom a ma esti ajánlómat. Az Amerikai levelek (Duna, 22.25) című filmet még nem láttam, a híres cseh zeneszerző, Antonín Dvorák életrajza, ahogy nézem… Nyert egy csomó díjat.