Mit nézzünk ma a tévében?

Kedves Olvasóim!

Úgy döntöttem, nem írom tovább ezt a blogot. Ennek oka elsősorban a tévéműsorok kínálatának erodálódása: nincs már mit ajánlgatni. Úgy veszem észre, a kereskedelmi tévécsatornák teljesen letettek arról, hogy filmekkel, minőségi filmsorozatokkal szórakoztassák a nézőket, vagy ha adnak is valamit, csak töltelékként használják a filmeket, hogy legyen valami a két reklámblokk között. Én meg eközben egész egyszerűen beleuntam abba, hogy ezerszer ismételt, agyonjátszott filmeket ajánlgassak, miközben túlnyomó részüket már én sem nézem, elsősorban azért, mert utálom, hogy reklámblokkokkal zilálják szét a filmnézés élményét. Másrészt rengeteg egyéb mód kínálkozik az otthoni filmezésre: ott a Netflix, az HBO GO, az Amazon Prime, mind elérhető egy-két mozijegy áráért, reklámok és minden képmezőbe beszúrt, a képet kitakaró logó nélkül. Ott vannak aztán az egyéb internetes csoportok, filmklubok, ahol online lehet filmet nézni, hogy a teljesen illegális formulákról ne szóljak. Marad alkalomadtán a Duna, meg néha az m5, vasárnaponként az m2… 

Ha azonban mégis akad valami értelmes néznivaló film a tévében, arról a továbbiakban is fogok szólni az Asanisimasa nevű blogom Facebook-oldalán, ahol eddig is megjelentek e blog posztjai – kövessetek ezután is bizalommal és hozzatok magatokkal még egy embert. 🙂 (Az Asanisimasa blog természetesen él és virul továbbra is, ráadásul reklámmentesen!) A Facebook-oldalon szívesen fogadok javaslatokat is, hiszen bár minden filmet láttam már, azért vannak jócskán, amiket még én sem… 🙂

Köszönöm a Nők Lapja Café blogszolgáltató stábjának az eddigieket, a kiemelt VIP státuszt és a technikai támogatást!

Az első tévéajánló poszt 2012. október 21-én jelent meg. Azóta 7 497 218 alkalommal kattintottatok az oldalra, összesen 3025 posztra (ez átlagban napi 2478,42 oldalmegtekintés). Legtöbbször 2018. március 11-én, amikor 87 639 olvasónak nyújthattam filmajánlatot aznap estére.

Köszönöm és viszlát!

Nem kanyarog a vonat Hegyek között (Prime, 21.00), völgyek között a mai első ajánlatban, egy romantikus túlélődrámában, melyben egy repülőgép-szerencsétlenség két túlélője (Kate Winslet és Idris Elba – a képen) próbálja túlélni a rendelkezésére szánt jó két órát. Sok hó, a két, egymásra utalt idegen közötti bonyolult kapcsolat dinamikája, valamint egy velük túlélő kutya a biztosíték arra, hogy megéri velük tölteni az időt. 

Lino Venturát, a francia film mára kissé elfeledett hajdani nagyságát nézhetjük a Lepke a vállon (Duna, 21.15) című 1978-as pszicho-thrillerben. “Roland Fériaud, a francia üzletember (Ventura) megérkezik Barcelonába. A szomszédos szobából nyögéseket hall. Amikor belép, egy haldokló férfit pillant meg, majd őt is leütik. Egy szinte teljesen lakatlan pszichiátriai intézetben tér magához, ahol egy orvos kitartóan egy aktatáskáról faggatja, amiről neki fogalma sincs. Még különösebb, hogy az orvos azt bizonygatja, semmilyen gyilkosság nem történt a szállodában. A folyosón sétálgatva egy zavart elméjű férfira bukkan, aki a vállán lévő, képzeletbeli lepkével társalog….” 🙂 

Nézhetjük még Rachel Weiszt az Örvényben (Duna, 23.00), ha el nem alszunk közben. Boldogtalan házasság, elnyomó, domináns férj, stb. Én azt hiszem, lassan befejezem ezeknek a tévéajánlóknak írását, ugyanis alig van már mit ajánlani…

Ízlésesen szép, szikár, karakán és férfias film A régi város (Sony Max, 20.55). A legjobb férfialakítás Oscar-díját nyerte 2016-ban ezzel a filmmel Casey Affleck (lásd a képen), egy olyan alakítással, amit általában észre sem szoktak venni Hollywoodban. Nem arról van szó, hogy rossz lett volna ebben a szerepben, csak éppen Oscart általában valami nagy, látványos alakításért szoktak adni (lásd Leo DiCaprio is mit össze nem szenvedett azért a rohadt szoborért, holott eddig szinte mindegyik alakításáért jobban megérdemelte a díjat, mint A visszatérőért…). Casey Affleck tulajdonképpen fád pofával végigmotyogja ezt a visszafogott, mindvégig eltitkolt, elrejtett érzelmekben tobzódó, csendes és mélyen emberi történetet, és jól teszi, mert ez a figura, akit játszik, ilyen. Egy szélesebb gesztussal, egy látványos kiborulással hiteltelenné, olcsó melodrámává tette volna az önhibájából, illetve saját szerencsétlenségéből bekövetkezett szörnyű tragédiáért vezeklő férfi történetét – így viszont igaz az egész, az elejétől a végéig. Kenneth Lonergan (pl. Margaret) elegánsan alkalmazott flashbackes történetmesélésében feltáruló, valahol banális, de ezzel mégis egyetemes érvényű filmje arra tanít, hogy mindannyiunknak megvan a maga személyes története és soha, semmikor nem szabad megítélni senkit első ránézésre, mert soha nem tudhatjuk, milyen történet miatt olyan és miért éppen azt csinálja akkor, amit.

A Mamma Mia! (SuperTV2, 21.00) három dologgal lepett meg annak idején. A legfontosabb az, hogy milyen jól működnek az ABBA-dalok dramaturgiailag összefűzve, egy musical cselekményébe szervesen illeszkedve, a másik, hogy Meryl Streep -képletesen szólva- ezúttal egy állat, a harmadik pedig az, hogy ez az Amanda Seyfried milyen édes kis csaj (ezt megelőzően én csak thrillerekben láttam). A film helyszínéül szolgáló kis sziget lakóinak azóta egészen biztosan nem kell aggódniuk, hogy nyáron nem tudják kiadni szobácskáikat…

Ugyanekkor átkapcsolhatunk egy Kalandtúrára (Film Mánia, 21.00) is, ami egy jó közepes thriller. A címből tán sejthetően, végig gyönyörű tájakon játszódik a film, amit Dante Spinotti le is tudott fényképezni. Sokat dob még a mozin a két remek főszereplő is: John Cusack és Morgan Freeman. Lúzer tornatanár és hülye fia véletlenül egy veszélyes bűnözőbe botlik a dzsungeltúrán – a tét így fokozottan a túlélés.

A Júlia és a szellemek (Duna, 21.55) viszont Federico Fellini egyik legzavarbaejtőbb filmje. A téma a nő, a főszereplő pedig ki lenne más, mint Giulietta Masina, a zene Nino Rota, és a többi, és a többi… “Azért kell a nőről beszélnünk, hogy megszabadítsuk attól a hamis képtől, melyet a férfi alkotott magának róla, hogy megadjuk neki a lehetőséget az intellektuális fejlődésre. Ahhoz, hogy a férfi szabad maradjon, szabad nőre van szüksége…” – nyilatkozta Fellini a nőkről általában és Júlia ezt nagyjából meg is fogadja a filmben.

Egyrészt, van ez az Adam Sandler, akiből -végzett bölcsész léte ellenére- legtöbbször egy is sok. A Ki nevel a végén? (Filmcafe, 21.00) a félig tele-félig üres pohár tipikus esete. Vagy Jack Nicholson süllyedt le Sandler ótvar-gagyi, kaki-puki szintjére, vagy Jack emelte magához Ádit. Mondjuk azt, hogy félig tele van az a pohár, hiszen e film még bőven a nézhető vígjátékok sorában van. Nicholson tolja ezerrel, ahogy szokta ebben a műfajban, Sandler pedig séróból asszisztál hozzá (lásd a képen). Amúgy a megöntözött öntöző, illetve, amikor a fagyi visszanyal klasszikus sémáinak egyfajta variációját látjuk ismét e műben: amikor az orvos talán betegebb, mint a betege. Indulatkezelés, mint napjaink egyik fő civilizációs mifenéje. (Bővebben)

Szabó István -digitálisan felújított- Redl ezredese (Duna, 22.25) az ún. “német trilógia” középső darabja (első darab a Mefisztó és utolsó a Hanussen), rengeteg komoly elismeréssel, Cannes-i különdíjjal, Oscar-jelöléssel, stb. A film egy igen alulról indult, majd magasra ívelő, onnan pedig a mélybe zuhanó (a címszerepben ismét Klaus Maria Brandauer) katona-karriert mutat be, különös tekintettel annak lelki, szexuális és pszichológiai vonatkozásaira. Amúgy KuK, hapták, Radetzky-marsch, ezrssúr, méltóztassék. (Bővebben)

Egy nem egészen sima (több halálesettel járó, veszett menekülésbe forduló) rablás történetét dolgozza fel a Kelepce (Film Mánia, 21.00) című thriller, melyben a bűntettet elkövető testvérpár (Olivia Wilde és Eric Bana) olyan helyzetbe (egy ismeretlen család –Sissy Spacek, Kris Kristofferson és Charlie Hunnam– hálaadásnapi vacsorájának kellős közepébe) kerül, melyben a kiutat egymás elárulása jelenti. Izgalmas kis (tehát nem olyan “nagy”) mozi.

Egyenes, szép sportdráma a svéd Janus Metz filmje, a Borg/McEnroe (Duna, 21.30), mely Björn Borg figuráját állítja a minden idők egyik legizgalmasabb wimbledoni teniszdöntőjét felelevenítő történet középpontjába. Természetesen, a -számomra- jóval izgalmasabb személyiségű John McEnroe-t sem tudja megkerülni, ő azonban csak másodhegedűs a filmben. A döntőben is az volt, bár ha az egy évvel későbbi, 1981-es döntőt helyezzük a történet csúcspontjába, akkor pont fordított lenne a felállás. De hát egy svédnek ne vessük szemére, ha egy svédet sztárol – aki ráadásul ezért mindent meg is tett nagyszerű pályája során. Érdekes adalékokat tudhatunk meg e filmből Borgról (Sverrir Gudnason perfekt alakításában), akinek edzőjével (Stellan Skarsgård) való kapcsolata is van olyan izgalmas, mint maga, a drámai döntő (aminek korrekt, a maratoni teniszmeccs kulcspillanatait kiemelő, illúziókeltően reprodukált jeleneteivel Metz azért szépen elviteti filmjének drámai súlyát), McEnroe (Shia LaBeouf szintén lenyűgöző) így csak asszisztál, de azért kellő súllyal: egy említésre sem méltó ellenfelet legyőzni nem nagy cucc, még ha tudjuk is jól, hogy McEnroe azért nem akármilyen teniszező volt. Egyszóval, mint film, semmi extra ez a mozi, de amit kell, azt biztosan és ízléssel tudja – a végső “poén” pedig tényleg szép, és főleg igaz. (A képen Shia LaBeouf és Sverrir Gudnason.)

Kicsit korai még a Kellemes húsvéti ünnepeket! (Filmcafe, 21.00) című francia bohóság, mi tagadás, kissé anakronisztikusan hat a dörgő mínuszok közepette, de hát a nagy Belmondo és a kis (?) Sophie Marceau… Maxicukiság. Nincs is más mára. (A képen Sophie.)

Nem fért be a tegnapi műsorba a Holiday (Viasat3, 21.00), ami nem is baj, hiszen mára nem is nagyon van más… Persze, ezt is láttuk már. Na, mindegy. Ebben a romantikus komédiában két harmincas szingli, a napfényes Los Angelesben élő Amanda (Cameron Diaz) és a ködös, esős londoni Iris (Kate Winslet – a képen) cserél lakóhelyet egy röpke vakáció idejére, hátha jobb lesz nekik akkor – merthogy amúgy nem az, pillanatnyilag. Hogy mennyire lesz jó, arra ad némi támpontot a stáblista, melyből következően, Jude Law a romantikus, míg Jack Black a komikus irányba mozdíthatja a mérleg nyelvét. Az egyensúlyról a csajfilmek specialistája, Nancy Meyers rendezőnő gondoskodik 138 (!) hosszú, avagy éppenséggel túl rövid percben.

1995-öt írunk. Egy Budapestről Bécsbe tartó vonaton ebben az évben ismerkedik meg egymással Céline (Julie Delpy), a francia egyetemistalány és Jesse (Ethan Hawke), az amerikai srác. Végigdumálják az utat, sebtiben egymásba szeretnek, ám mindketten tudják, hogy boldogságuk hamarosan véget is ér, Mielőtt felkel a nap (Sony Max, 20.45). Így kezdődik Richard Linklater évtizedeken átívelő, elbűvölően romantikus története.

Sandra Bullock egy bájos, de magányos metrókalauzt alakít az Aludj csak, én álmodom (Cool, 20.55) című romantikus komédiában, aki egy nap megmenti egy metró elé eső fiú (Peter Gallagher) életét, aki ezért ennek ellenére bekómál. Szandi azonban ápolgatja, látogatgatja, és lassan beleesik – a fiú bátyjába (Bill Pulmann)… Kimeríthetetlennek tűnik az idei Valentin-napi kínálat.

Bár a rózsaszín szívecskék özönére mindig akad vevő, a Valentin nap (Viasat3, 21.00) című filmecske ma a helyén van. A sok-sok kis egymásba kapcsolódó, vagy éppen egymás mellett elsikló -hullámzó színvonalú- történetből álló filmszkeccs szereplői szerelmesek, szerelmesek voltak, vagy éppen szerelmesek lettek a címbeli napon. Sztárerdő, Alba és Biel Jessicától Hathaway Anniig és Roberts Juliig, és Kutcher Ashtontól Lautner Tayloron át Cooper Bradley-ig. (A képen Jessica Biel.)

A cirkusz rajongóinak is jó napja van ma, ugyanis láthatják A legnagyobb showmant (Prime, 21.00), ami egy rendkívül látványos musical-életrajz a cirkuszművészet legnagyobb alakjáról, P.T. Barnumról, a világhíres Barnum Cirkusz alapítójáról. Címszerepben Hugh Jackman.

Julie Taymor filmjében, a Fridában (Filmbox, 21.00) Salma Hayek kelti életre Frida Kahlót, a híres-hírhedt mexikói festőművésznőt. A film tökéletesen idézi meg a festőnő alakját, művészetét, de az adott kor és ország társadalmi, politikai körülményeit is, Hayek pedig e filmmel lett igazi színésznő (legalábbis a szememben). De ami még fontosabb, hogy a film képi világa is Frida Kahlo látásmódján alapszik, méghozzá szinte kockáról kockára. Elliot Goldenthal pedig minden idők egyik legerősebb, legszuggesztívebb filmzenéjét követte el itt…

Újfent romantikus történet lesz Az a nap a tengerparton (m2, 21.10), melyben két fiatal (Saoirse Ronan és Billy Howle) nászéjszakája fúl zajos kudarcba, egyikük gyermekkori traumája okán. 1962 nyarát írjuk, eltérő társadalmi rétegek, neveltetés, stb. (Nem láttam.)

Két nagyszerű színész jutalomjátékát láthatjuk Az aranytó (Duna, 21.15) című megkapó, csodás kis filmben (is). Katharine Hepburn és Henry Fonda egyaránt Oscar-díjat kapott Ernest Thompson szintén Oscar-díjas történetében nyújtott alakításért: egy szeretetben és megértésben megőszült, idős házaspárhoz öntörvényű, szabados lányuk (Jane Fonda!) lepasszolja mellékesen szült fiát, mialatt ő Európában nászutazik. Az unalmasnak, régimódinak tartott nagyiék és a kezelhetetlen, vad városi srác között lassan szoros kapcsolat alakul ki az idilli környezetben.

Újra aktuális Zsombolyai János generációs kultuszfilmje, A kenguru (Duna, 23.15), hiszen lesz új atomerőművünk, ahová majd sok-sok, szorgos tehergépkocsi fogja szállítani az építőanyagokat és mivel pénzünk sincs már, talán újra divatba jön az autóstopp is, ahogyan e filmben is látjuk. A barátságos nap alatt foltos farmerek táncolnak az út szélén, szerelmet mosolyognak a napraforgók és kamionfülkékben szökken szárba a barátság: újra az országúton levés fogja jelenteni újra a szabadságot. Nosztalgiát, igen nosztalgiát fúj a városba a radioaktív szél.

Theodore Melfi 3 Oscar-díjra is jelölt tripla-életrajzi drámája, A számolás joga (TV2, 20.00), mondhatni, három legyet üt egy csapásra. Egyrészt emléket állít három remek, rendkívül tehetséges nőnek, akik többszörös hendikepjük (afro-amerikaiak, ráadásul nők) ellenére nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az USA felvegye, és tulajdonképpen meg is nyerje a Szovjetunióval folytatott hidegháborús űrversenyt (legalábbis annak kezdeti szakaszát); másrészt, úgy jó amerikai módjára, hozzájáruljon az ún. “amerikai álom” mítoszának fenntartásához. Harmadrészt sikerül elérnie azt is, hogy közben ne unjuk magunkat halálra, de ne is hányjuk tele a WC-t a gyomorforgató pátosztól, ahogyan azt sok más efféle tárgyú dolgozat esetében nem mindig tudjuk megúszni. Ízléses darab ez, mely ugyan nem tartózkodik az érzelmektől, az igazság érvényre jutásának katarzisától, ahogyan a kissé didaktikus narrációtól, valamint a jól bevált hollywoodi sablonok használatától sem – mégis működő, tanulságos mozi. Persze, éppen az előbbiekből fakadóan talán picit jellegtelen, középszerű is, de egyáltalán nem rossz nézni.

Meg Ryan és Tom Hanks (a képen) két könyvesboltos, egymás konkurenciái, hiszen boltjaik egymással szemben vannak az utcában. Ennek megfelelően “véres” háború is dúl kettőjük között, azonban éjszaka, álnéven, a másik valódi személyiségéről mit sem sejtve, egymásra találnak A szerelem hálójában (Sony Max, 20.55), egy internetes randivonalon. Ó je. 1998-at írunk ekkor… 😀

Jane Austen egyik közismert története, a Büszkeség és balítélet (Filmcafe, 21.00) ezúttal az igen ritmikus, lendületes megoldásokkal, szolidan formabontó megközelítésekkel operáló Joe Wright (pl. Vágy és vezeklés, Anna Karenina) 2005-ös olvasatában kerül terítékre. Lizzy Bennet szerepében természetesen Wright mindenkori múzsája, Keira Knightley látható, Darcy kulcsszerepében Matthew MacFadyen, a Bennet-szülők pedig Brenda Blethyn és Donald Sutherland. A filmet a rajongók általában utálják – szerintem viszont jó ez. 

Amolyan “Jack Baueres“, terroristás thriller lesz Az áruló (Moziverzum, 21.00), tehát nem biztos, hogy másfél óráig elengeded a fotel karfáját… Az FBI köreiben megbúvó, címbeli tulajdonságokkal bíró figuráról, valamint Amerikában buszokat robbantani készülő arab terroristákról szól a történet, főszerepben Guy Pearce, Don Cheadle és Jeff Daniels.