<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Mit nézzünk ma a tévében?</provider_name><provider_url>https://asanisimasa.cafeblog.hu</provider_url><author_name>efes</author_name><author_url>https://asanisimasa.cafeblog.hu/author/efes/</author_url><title>Kedd, december 11.</title><html>Mára a szokásos keddi&lt;strong&gt; Castle&lt;/strong&gt;, illetve “&lt;a href=&quot;http://port.hu/egy_gyilkos_ugy_forbrydelsen/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=19981600&amp;i_topic_id=1&quot;&gt;az a svéd krimi&lt;/a&gt;” az AXN-en, vagy két kitűnő film:

A mostanában leginkább “nu-western”-ként is emlegetett irányzat egyik kulcsdarabja a szinte végtelenül hosszú című &lt;a href=&quot;http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=20005905&amp;i_topic_id=1&quot;&gt;&lt;strong&gt;Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford&lt;/strong&gt;&lt;/a&gt; (&lt;em&gt;Duna, 21.00&lt;/em&gt;). Majdnem ilyen hosszú maga a &lt;a href=&quot;https://asanisimasa.cafeblog.hu/files/2012/12/Jesse-James-meggyilkolása-a-tettes-a-gyáva-Robert-Ford-Casey-Affleck.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignleft size-full wp-image-267&quot; src=&quot;https://asanisimasa.cafeblog.hu/files/2012/12/Jesse-James-meggyilkolása-a-tettes-a-gyáva-Robert-Ford-Casey-Affleck.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;266&quot; height=&quot;400&quot; /&gt;&lt;/a&gt;film is: 153 perc. Nem az első nu-western ez a mozi, de igen fontos darab. Az új-zélandi &lt;strong&gt;Andrew Dominik&lt;/strong&gt; hosszú, elnyújtott snittjeit &lt;em&gt;Sergio Leone&lt;/em&gt;-től vette át (vö.: &lt;em&gt;Jancsó&lt;/em&gt; és &lt;em&gt;Antonioni&lt;/em&gt;), s a filmen végighúzódó, pszichologizáló elbeszélőmód is európai művészfilmes gyökerekig vezethető vissza. A régi westernekre jellemző heroizáló attitűd itt már markánsan deheroizálóba csap át. Nincs már “a végén belelovagol a hős a lenyugvó napba” giccses közhelye, sőt, happy end sincs legtöbbször. Majdnem lírai a film, nem könnyű nézni, de megéri. Hasonlóan, mint pl. &lt;em&gt;Tarr Bélá&lt;/em&gt;nál, ha felvesszük a belassult ritmusát, magunkkal fog sodorni, mint egy folyam. Nincs fordulat, nem lényeges a végkifejlet (hiszen benne van a címben is), a lényeg az út, ahogy odáig eljutnak a film szereplői, illetve az a 153 perc, amit mi, nézők eltöltünk közben, s ami történik ezalatt bennünk. &lt;strong&gt;Roger Deakins&lt;/strong&gt; az egyik legjobb kortárs operatőre, atmoszférateremtő ereje párját ritkítja. Képeihez tökéletesen passzol &lt;strong&gt;Nick Cave&lt;/strong&gt; és &lt;strong&gt;Warren Ellis&lt;/strong&gt; delejes hatású kísérőzenéje. &lt;strong&gt;Brad Pitt&lt;/strong&gt; vagy &lt;strong&gt;Sam Rockwell&lt;/strong&gt; jó színész, ebben a filmben rádöbbenhetünk, de &lt;strong&gt;Casey Affleck&lt;/strong&gt; (a képen) jobb náluk.

Ha egy film csak annyit nyújt, hogy általa szembe merjük kacagni az emberi lét legkiszolgáltatottabb, legnyomorultabb és legrettegettebb megnyilvánulásait, sőt, akár magát, a kérlelhetetlen halált is, akkor az a film teljesíti a maximumot. A belga &lt;strong&gt;Geoffrey Enthoven &lt;a href=&quot;http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=20009581&amp;i_topic_id=1&quot;&gt;Hasta la Vista!&lt;/a&gt;&lt;/strong&gt; című tragikomédiája (&lt;em&gt;Cinemax, 21.45&lt;/em&gt;) lazán hozza ezt a szintet. 10/10-es, sírva röhögős, szuperpozitív, kihagyhatatlan mozi! (&lt;a href=&quot;http://efesasanisimasa.wordpress.com/2012/05/02/hasta-la-vista-come-as-you-are-2011/&quot;&gt;Bővebben&lt;/a&gt;)</html><type>rich</type></oembed>