<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Mit nézzünk ma a tévében?</provider_name><provider_url>https://asanisimasa.cafeblog.hu</provider_url><author_name>efes</author_name><author_url>https://asanisimasa.cafeblog.hu/author/efes/</author_url><title>Csütörtök, június 20.</title><html>&lt;strong&gt;Zsombolyai János&lt;/strong&gt; 1980-as &lt;a href=&quot;http://port.hu/vammentes_hazassag/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=21589563&amp;i_topic_id=1&quot;&gt;&lt;strong&gt;Vámmentes házasság&lt;/strong&gt;&lt;/a&gt; (&lt;em&gt;Duna, 21.15&lt;/em&gt;) című filmjét nem feltétlenül azért ajánlom, mert a magyar filmművészet amolyan megkerülhetetlen mérföldkövét képezi, hanem inkább a (ma már) pikáns &lt;a href=&quot;https://asanisimasa.cafeblog.hu/files/2013/06/Aglaja-Ónodi-Eszter.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignleft size-full wp-image-966&quot; alt=&quot;Aglaja - Ónodi Eszter&quot; src=&quot;https://asanisimasa.cafeblog.hu/files/2013/06/Aglaja-Ónodi-Eszter.jpg&quot; width=&quot;400&quot; height=&quot;216&quot; /&gt;&lt;/a&gt;stáblistája miatt: forgatókönyvírói között ugyanis egymás mellett találhatjuk &lt;strong&gt;Fábry Sándor&lt;/strong&gt;t, akit ma a piros, valamint &lt;strong&gt;Kertész Ákos&lt;/strong&gt;t, akit a kék sarokban legyeznek segítői. A film ezenkívül szép betekintést enged a rendszerváltást megelőző évek közhangulatába, amikor még a Nyugatra utazás sokaknak a disszidálást, amikor Európa a mennyországot, a Kánaánt jelentette. Még Fábry elvtársnak is.

Alternatíva a &lt;a href=&quot;http://port.hu/peacemaker_the_peacemaker/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=21608103&amp;i_topic_id=1&quot;&gt;&lt;strong&gt;Peacemaker&lt;/strong&gt;&lt;/a&gt; (&lt;em&gt;tv2, 21.40&lt;/em&gt;) című atombomba-rablásos piff-puff, amiben &lt;strong&gt;Nicole Kidman&lt;/strong&gt; alakítja az atommaghasadáshoz értő tudóst, &lt;strong&gt;George Clooney&lt;/strong&gt; pedig a szuperkommandóst. Nem tudom, nekem ez annyira rosszul hangzik, hogy a film lehet, hogy pont ezért lesz vicces… (Állítólag láttam, mert lepontoztam 5/10-re, de nem emlékszem belőle az égadta világon semmire.)

&lt;a href=&quot;http://hvg.hu/kultura/20130614_Negy_dijat_nyert_az_Aglaja_a_montecarloi&quot;&gt;Tele van&lt;/a&gt; mostanában a sajtó, méghozzá méltán, &lt;strong&gt;Ónodi Eszter&lt;/strong&gt; (a képen) és &lt;strong&gt;Deák Krisztina&lt;/strong&gt; nevével, bár őket nem hívta meg valamiért a Sándor-palota fura ura vacsizni… Pedig a Monte Carlói díjak is érnének annyit, mint egy giccses árnyjáték. Az &lt;a href=&quot;http://port.hu/aglaja/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=21612624&amp;i_topic_id=1&quot;&gt;&lt;strong&gt;Aglaja&lt;/strong&gt;&lt;/a&gt; (&lt;em&gt;HBO, 21.00&lt;/em&gt;) ma ismét a tévében. (&lt;a href=&quot;http://efesasanisimasa.wordpress.com/2012/10/17/aglaja-2012/&quot;&gt;Bővebben&lt;/a&gt;)

Ha egy film csak annyit nyújt, hogy általa szembe merjük kacagni az emberi lét legkiszolgáltatottabb, legnyomorultabb és legrettegettebb megnyilvánulásait, sőt, akár magát, a kérlelhetetlen halált is, akkor az a film mindenképpen hozza a maximumot. A belga &lt;strong&gt;Geoffrey Enthoven &lt;a href=&quot;http://port.hu/hasta_la_vista%21_hasta_la_vista/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=21622054&amp;i_topic_id=1&quot;&gt;Hasta la Vista!&lt;/a&gt;&lt;/strong&gt; (&lt;em&gt;Cinemax, 20.00&lt;/em&gt;) című tragikomédiája&lt;em&gt;&lt;/em&gt; lazán megüti ezt a szintet. 10/10-es, sírva röhögős, felszabadító erejű, kihagyhatatlan mozi! (&lt;a href=&quot;http://efesasanisimasa.wordpress.com/2012/05/02/hasta-la-vista-come-as-you-are-2011/&quot;&gt;Bővebben&lt;/a&gt;)</html><type>rich</type></oembed>