Péntek, július 12.

Délután a Tour de France-ot. A mai a 13. szakasz, Toursból Saint Amand Montrondba (Eurosport, 14.00). Itt szólnék, hogy esetleg az ebédrevaló is összejöhet, ugyanis négy kiváló gasztroblogger idén is belecsap a ratatouille-ba, és Lorien, Mamma, Égigérő paszuly és Chilii & csoki ismét végigfőzi a versenyt, igyekezvén olyan menüt tálalni az adott versenynapokra, melyek passzolnak az érintett régióhoz. Így kerek a világ (és még kerekebb lenne, ha ezt a droid Froome-ot kigolyóznák végre valahogyan, mielőtt teljesen tönkretenné a versenyt…).

Este aztán, csak ha nagyon muszáj. Sose halunk meg! (m1, 20.15) – aztán a francokat. Koltai Róbert hajdani nagy mozisikerében egy karakteres kisember döglik bele katartikusan saját kisszerűségébe. Az egyszerű, közérthető történet úgy tanít, mint egy középszerű hollywoodi giccs, azonban mégis szerethető. Ismerős arcok és egy világlágergyanús betétdal.

Sokkal jobb film ennél azonban a Német Demokratikus Köztársaság felbomlásának katartikus pillanatait megejtő bájjal, drámaisággal és őszinteséggel feldolgozó Goodbye, Lenin! (m2, 22.30) című német film, ami nem véletlenül lett agyondíjazva 2003-2004-ben. A történetben egy becsületes endékás elvtárnő kap szívrohamot az utcán, közvetlenül a Fal lerombolása előtti időben és a kórházban átalussza az ország felbomlását. Már egy másik rendszerben tér magához, amit nem értene meg – legalábbis ezt hiszi fia (Daniel Brühl – a képen), aki mindent elkövet annak érdekében, hogy édesanyja semmit meg ne tudjon a változásokról, hiszen azt már semmiképpen nem élné túl. Jó kis film, érdemes megnézni.