Kedd, május 13.

“A felcsúti termelőszövetkezet elnökének lemondatása körüli izgalmas viták fontos társadalmi kérdéseket érintenek, és tanulságul szolgálnak arra, hogy még sokat kell tenni a közéleti demokrácia, az egyszemélyi vezetés felelőssége és a nyereséges gazdálkodás lényeges szempontjainak összehangolása érdekében.“ Ez az önmagában tulajdonképpen tárgyilagos, száraz mondat valahol legalább olyan apokaliptikus víziót sejtet, mint például: “Egy meleg, tavaszi estén, az alkonyat órájában, a Patriarsije Prudin két férfiú jelent meg.” Vagy: “A tavaszi Niszán hónap tizennegyedik napján, korán reggel Júdea prokurátora, Poncius Pilátus, vérvörös bélésű fehér köpenyben, katonás léptekkel megjelent a fedett csarnokban, amely Nagy Heródes palotájának két szárnya között húzódott.” Hogy átérezzük ezen mondatok mélyén rejtőző szörnyűséget, természetesen ismernünk kellene az adott szövegkörnyezetet, valamint a köré szövődő kulturális, történelmi és politikai összefüggéseket is. Nos, az első idézett mondat -a félreértések elkerülése végett- egy hetvenes évek eleji ügy karcos dokumentuma kapcsán merült fel, melyet Ember Judit és Gazdag Gyula A határozat (Duna World, 21.20) című dokumentumfilmjében örökített meg, mintegy tanulságul a tanulni nem akaró utókor számára.

Ehhez az ügyhöz képest tényleg egy nevetséges kis semmiség lehetett volna, ha valóban bekövetkezik az, amit 2006 hatodik hónapjának hatodik napjára jövendöltek, miszerint ez az a nap, amikor megszületik az Antikrisztus és vége lesz a világnak. Nos, nem lett – de ezt azt megelőzően nem lehetett egészen biztosan tudni. Az Ómen (film+2, 21.00) című film mindenesetre megtett minden tőle telhetőt, az más kérdés, hogy húsz évvel korábban már Richard Donner is megtette ugyanezt előtte…

Persze, megnézhetjük ezek helyett azt is, hogy a nemrégiben önmagát a túlvilágra átlőtt Philip Seymour Hoffmann (a képen) hogyan nyer egy Oscart magának Truman Capote megformálásáért a Capote (MGM, 20.00) című filmben.

A királyt megölni (Film Café, 21.05) azonban, nem kell félnetek, jó móka lesz. Ezt ugyan nem Cromwell Olivér mondta, mint e filmben, hanem Merániai János esztergomi érsek, méghozzá Petur és Bánk bánoknak, hogy nyugodtan vegyék vérét Gertrudisnak, II. András nejének, bizonyos összeesküvésnek nevezett hatalomféltés, és más egyebek okán. Csúnya, zűrzavaros idők voltak ezek, csakúgy, mint volt az e filmben főszereplő Cromwell kora is. 1645-öt írunk, amikor az angol polgárháború két győztese, Cromwell (Tim Roth) és Thomas Fairfax (Dougray Scott) éppen azon vitázik, amit a cím sugall.