A szárnyaló gyermeki fantázia örök témát ad az azt megfejteni próbáló, filmkészítéssel foglalkozó felnőttek számára. Vajon hogyan lehet, hogy egy kiskorú órákig el tud játszani a felnőttek számára teljességgel érdektelen dolgokkal, egy bogárral, egy kaviccsal vagy egy bottal? Mi lehet olyan érdekes abban, ha valaki órákig nézegeti a csillagokat, vagy mi okból beszél hosszan játékaihoz? Miért lehet olyan szórakoztató egyetlen papírtáblán piciny bábukat tologatni egyik ábráról a másikra? Ilyeneket tapasztalva, nem kell feltétlenül pszichológushoz szaladni csemetéinkkel, hiszen lehet, hogy csak mi, felnőttek felejtettünk el valamit az idők során… A Jumanji (RTL II, 19.00) című családi kalandfilm valahol éppen ezt fejti meg, mikor egy régi, poros, elfeledett társasjáték kapcsán mesél egy békés(nek tűnő) amerikai átlagcsaládot ért feledhetetlen élményről. Az izgalmas, minden szempontból családközpontú filmet a hasonló témában utazó Zathurát is jegyző Chris Van Alsburg írta, főbb szerepekben pedig Robin Williamst és Kirsten Dunstot láthatjuk.
A Négy esküvő, egy temetés (Story4, 21.05) ezerszer látott, és szerintem akárhányszor is lazán nézhető, atombiztos romantikus komédia, Andie MacDowell-el és Hugh Granttel, plusz Kristin Scott Thomasszal, mely nem szól másról, mint a címben olvasható öt darab eseményről.
A Halálcsapda (film+2, 21.05) viszont egy igazi, remekmívű kamarakrimi/thriller/komédia. Nem friss darab ugyan ez a film, de nem is agyonjátszott, pedig! A történet egy logikailag pontosan végigvezetett bukfencet modellez (írta Ira Levin, rendezte Sidney Lumet). Egy hajdan sikeres krimiíró (Michael Caine) darabja ótvar nagyot bukik a Broadwayn. A gép darabjaiban, az alkotó pedig bánatában iszik, mint a kefekötő. Egy nap régi tanítványától (Christopher Reeve) kap csomagot, mely egy színdarabot tartalmaz, amely első olvasatra is remekműnek tetszik. Az író gyorsan dönt, tanítványt elteszi láb alól, a darabjával pedig újra visszatérhet a rivaldafénybe. Az ötletet hamar tett is követné, azonban az író nem veszi észre, hogy tanítványa még annál is tehetségesebb, mint azt írásából sejtette…
Az Amerikai szív (FOX, 21.45) Jeff Bridges egyik nagy filmje. Egy börtönből éppen szabadult palit játszik, aki ekkor találkozik először fiával (Edward Furlong). Egyszerre kell visszaszoknia a szabad életbe és megfelelő apa szerepét is el kell játszania, méghozzá hibátlanul. Erős, tiszta dráma a felelősségről, tisztességről, szeretetről.
Marco Ferreri hírhedt A nagy zabálás (Duna, 23.45) című filmje annak idején levehetetlenül ott volt a (Tanács körúti) Filmmúzeum műsorán. A film, mely négy tekintélyes értelmiségi polgár (Ugo Tognazzi, Philippe Noiret, Michel Piccoli ésMarcello Mastroianni – a képen) zabálásban, fingásban, hányásban és baszásban tobzódó orgiáját mutatja be, a fogyasztói, jóléti társadalom mindmáig talán legsavasabban maró kritikája. Konkrétan azt látjuk a filmben, ahogyan a fogyasztói társadalom felzabálja saját magát, miközben a kutyák (a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt) meg csak gyűlnek az udvaron, és előbb-utóbb a házba is bemennek, ha az udvaron már nem találnak semmi ehetőt…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: