Ha netán a tévé előtt hűsölnénk… A mai este főszereplője a tenger lesz, mint azt később látni fogjuk. Addig is azonban a Tintaszív (RTL Klub, 19.10) például egy tipikus hollywoodi mesefilm, erős fantasy-hatásokkal. A német Cornelia Funke Tinta-trilógiájának első filmes darabja gyakorlatilag azt meséli el nézőinek, milyen fantasztikus dolog olvasni. Mondom, olvasni: amikor a fehér lapon sorakozó fekete betűkből lelki szemeink előtt megelevenedik a leírt történet, életre kelnek annak szereplői, és beindul a fantázia (vagyis a fantasy) a kobakunkban. Látvány, bűbáj, cukor, méz.
Az Egy hölgy arcképe (Galaxy, 19.50) Henry James regényének Jane Campionáltali, igen hosszas (142 perc – nincs ennyi a történetben) adaptációja, melyben Nicole Kidman alakítja a viktoriánus kor merev erkölcseit áthágó nőt, aki egy előkelő kérő házassági ajánlatát utasítja vissza, vállalva ennek beláthatatlan következményeit. Túl sok azonban a szenvedés, mely itt már inkább csak szenvelgés (mindenki szomorú, tán csak John Malkovich szokásos pojácája nem) és túl sok a szépség, mely viszont már sokszor inkább csak szépelgés… De akad azért néhány igazán remek jelenet is.
Az olasz munka (m3, 20.20) valójában Az olasz meló eredetije, mely tán még jobb is, mint az újabb, drágább és látványosabb verzió. Fasza szajréfilm ez, főszerepben az ezerarcú Michael Caine-nel, de jelentkezzen az, aki látta már Benny Hillt normális, rendes színészszerepben! Például itt őt is láthatjuk, nem mellesleg Raf Vallone vagyNoel Coward társaságában.
Igazi, rendkívül jól sikerült vitorláshajós-történelmi kalandfilm a Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (Cool, 20.25). Azt hiszem, én még nem is láttam ilyen jó árbocmászós, vihar szaggatta vitorlás és szembeágyúzásos jeleneteket mozifilmen, persze, én ifjúkoromban tengerész akartam lenni, így talán kissé más szemmel is nézem ezeket… Még tán a legendás Surcouf kapitány kalandjaiban sem volt ilyen. Van valami dráma is, Russell Crowe, mint gonosz kapitány (lásd a képen), meg effélék, de a hajók! És a tenger!
Igen szép film A selyemút árvái (film+2, 21.15) is. Roger Spottiswoode háborús drámájában egy fiatal angol újságíró (Jonathan Rhys-Meyers) menekít néhány ausztrál nővérrel egy komplett árvaházat a Kínát megszálló japán csapatok elől a biztonságot jelentő Mongólia felé. Lélegzetelállító tájak, kaland, megható humanizmus.
Csobbanhatunk egyet a hűs habokba a Cápa 2. (Story4, 21.20) című thrillerben is, bár a borzongás inkább csak a hátunkon fog jelentkezni. Ezt a második részt már nem Spielberg jegyzi (hanem a mostanában krimisorozatokban jeleskedő Jeannot Szwarz), de Roy Scheider még itt van menő Ray Ban-szemcsijében, hogy a végére azért megoldja a dolgot…
Van mára egy Római vakáció (Duna, 21.30) is, az ennivalón bájos Audrey Hepburnnel és a peckes Gregory Peckkel.
Terry Gilliam viszont egyenesen jeges higanyba mártja lelkünket 12 majom (Viasat6, 22.00) című, éjsötét disztópiájában, melyben a Bruce Willis alakította pacák utazik vissza a múltba kideríteni, honnan jön az a vírus, mely a jövőben el fogja pusztítani az emberiség 99%-át. A jövőből jött ember a múlt számára felfoghatatlan tudásával, szokásaival persze őrültnek tűnik, így be is zárják egy elmegyógyintézetbe (akkor nálunk bukta van, hiszen a Lipót már zárva…). A filmben még Brad Pittnek is van jelenése, ami Golden Globe-ot és Oscar-jelölést ért neki…
Késő estére a Bret Easton Ellis kultuszregénye alapján készült Amerikai pszicho (TV2, 22.45) jöhet szóba, ahol Patrick Bateman karakterében Christian Bale rajzolja meg a gátlástalan, erőszakos, pszichopata yuppie karakterét igen vastag kontúrral.
A királynő (Cool, 23.00) viszont az amúgy is kiváló Helen Mirrennek jelentett Oscar-díját a jelenlegi angol királynő megszemélyesítése okán. Stephen Frears angolosan fanyar, ám rendkívül színvonalas filmjének kapcsán azért említsük még meg Michael Sheen remeklését is, Tony Blair szerepében, ami szintén adja, mint a fal a másikat. (Bővebben)
Újra a tengerben találhatjuk magunkat viszont A nagy kékség (SuperTV2, 23.35) című filmben. A nyolcvanas évek végének, a kilencvenes évek elejének nagy-nagy kultusza volt ez a remek kis mozi. Elsősorban emiatt kezdtük emlegetni Luc Bessont, részben e film kapcsán kellett beszélnünk valamiféle új francia új hullámról, holott a film tulajdonképpen nincs másról szó, mint egy sportfilmről, melyben két rivális sportbúvár küzd egymással és az elemekkel az oxigénpalack nélküli szabadmerülés világcsúcsáért. A feneketlen mélység hívogató szavának dekadens romantikája, valamint a rivális búvárokat megjelentő két színész (Jean-Marc Barr és Jean Reno) emblematikus teljesítménye, a mediterrán környezet ma is hat, Besson pedig szépen rajzolja meg a küzdelem emberi vonatkozásait is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: