Szerda, október 14.

Elég gyatra felhozatal, még az átlagnál is gyengébb. Vigyázzunk azonban, mert aki nem hallgat rám, az könnyen beleszaladhat még az itt jelzetteknél jóval nagyobb átverésekbe is… Talán az Edison (Viasat3, 21.00) című thrillert tudnám ajánlani, ami ugyan nem a híres feltaláló életéről szól, hanem egy viszonylag szokványos korrupt zsaru kontra igazság bajnoka újságíró-történet lesz. Sokat dob azonban a cuccon, hogy a szereplőgárdában olyan nevek is találhatók, mint a színészként olykor igen jó teljesítményekre képes Justin Timberlake mellett Morgan Freeman vagy Kevin Spacey… (a két utóbbi a képen)

Bruce Willis koszos, szakadt trikós sorozatának harmadik része, a Die Hard 3. – Az élet mindig drága (film+, 21.00) ütős jelenettel indul: Bruce egy Gyűlölöm a niggereket! feliratú táblával a hátán sétál valahol bel-Bronxban, a legsúlyosabb feketék lakta negyed kellős közepén. A látvány annyira meghökkentő, hogy az utcán, a kapualjakban és a bejárati lépcsőkön lebzselő, gyanús tevékenységet folytató helyi erők is csak elképedve bámulnak. Amint azonban felfogják, mit látnak, Bruce nagyon veszélyes helyzetbe kerül, és ha nincs Samuel L. Jackson, akkor nincs negyedik rész, sőt ez a harmadik sem, mert vége az első öt percben. Nos, természetesen ezzel nincs vége a filmnek, a többi azonban már megy a dolgok megszokott menetében…

A mai relatíve legjobb film nézhetetlen időpontra került. Nagy baj azonban nincs, hiszen aFekete lelkek (Duna, 23.50) című spanyol krimi-dráma messze nem kihagyhatatlan mozi. Még bőven Franco alatt játszódik a történet, a második világháború után, amikor egy kissrác két holttestet talál egy erdőben – a gyilkossággal a csendőrség a srác apját gyanúsítja. A filmet rendező Augusti Villaronga célja nyilvánvalóan e szörnyű sokk útján az egész frankóista rendszer léleknyomorító hatásainak ábrázolása lett volna, azonban annyi drámát (mélyszegénység, kitaszítottság, diktatúra és elnyomás, homoszexualitás és bigott homofóbia, stb.) zsúfolt itt egybe, amennyi egy életpályára elég muníció lenne egy komoly filmrendezőnek. Villaronga becsületesen birkózik a feladattal, ami azonban elég könnyen maga alá gyűri őt: a film így inkább elnagyolt, felületes, széteső, mint jó. Mondjuk azt, hogy érdekes…