Csütörtök, október 29.

Éppen olyan ez a mai este a tévé előtt, mint amilyen az a szófordulat, amellyel ismét, a blog fennállása óta körülbelül 147-jére muszáj kezdenem az ajánlót: akár csütörtököt is mondhatnék, ha… Ha nem lenne ma este is leporolva néhány régi, ósdi filmsiker, ma este például a hetvenes évek vígjátékai feliratú kosárból. Abban az átkosban azért láthattunk nyugati filmeket is a moziban, nemcsak Nágya és Szerjózsa szerelmét az aranyló búzamezőkben pihenő T-34-es tank előremeredő ágyúcsövén, ahogyan azt ma sokan hajlamasak már elhinni és elhitetni azokkal, akik korukból fakadóan nem éltek még ekkor. Voltak például remek (és kevésbé remek) olasz komédiák is, a nemzeti sztereotípiáknak megfelelve heves temperamentummal, széles gesztusokkal és emelt hangerővel előadva. Imádtuk Ugo Tognazzit például, imádtuk Monica Vittit, akiket ma a Narancsos kacsasült (Duna, 21.55) című bohóságban imádhatunk újra. Ugót (ezúttal Liviót) éppen elhagyni készül felesége (Monica). A féltékeny férj cselet vetve meghívja hétvégére a gaz hódító vetélytársat, aki viszont egy gyönyörű titkárnővel érkezik a bulira… (A képen Tognazzi és Vitti)

Ha ez nem jó, akkor Fennakadhatunk a fán (Story4, 21.00) is Funes Lajos bácsival, ezt azonban mostanában már sokszor láthattuk. Lajos bácsi gazdag, s ennek megfelelően igen arrogáns üzletembert alakít, aki egy kanyargós hegyi útszakaszról kisodródva zuhan az alant tátongó szakadékba – és lásd a címet. A film nagy része itt játszódik, a szakadék pereme alatt, a sziklafalból kinőtt, magányos a fán, a Funes által alakított üzletember, és két stoppos (Geraldine Chaplin és Olivier De Funes – az utóbbi Funes fia) között zajló tragikomikus, helyenként abszurd drámában, melyet egy idő után folyamatosan közvetít a szakadék széléről egy tévéstáb is.

Ha ez se jó, akkor nézzétek a Godzillát (SuperTV2, 21.00), amelyben a méret a lényeg, annyira, hogy az alkotóknak már nem is maradt arra ideje, hogy egy normális filmet kerekítsenek a végére. De legalább látványos lesz, ahogy Roland Emmerich megint lerombolja New Yorkot…

A legjobb film éjszakára marad. Szomjas kultikus Falfúrójában (Duna, 00.15) Bán János adja a kádári nyolcvanas évek tipikus kisemberét, aki már új lakásba költözött családjával a szép, új, vasbeton lakótelepre, de másra már nem maradt pénze. Viszont van már benne vállalkozói hevület is, és tapasztalva a házgyári elemekből épült lakások hibáját -nem lehet szöget verni a falba- beruház egy izmos ütvefúróba és bérfúrni kezd. A kisember elkezd jól keresni, a család viszont eközben őt keresi, de nem találja… Lesznek döntött kameraállások (á la Grunwalsky), reklámbejátszások, Kőbánya-fíling, ahogyan azt megszoktuk annak idején.