A Véres gyémánt (Viasat3, 21.00) egy messze nem agyatlan, mégis egyszerű vonalvezetésű lövöldözős akció-thriller, mely a filmekben rendszerint meglehetősen alul-reprezentált problematikára irányítja a figyelmet. Fekete-Afrikát a gazdag világ legfeljebb a luxus-szafarikról ismeri: talmi képeslap-hitelesség ez. Törzsi harcok, elképesztően brutális polgárháborús vérengzések, népirtások olykor néhány négyzetkilométernyi szikes földért. Vagy mint ebben az esetben, a gyémántért. Leonardo diCaprio is beáll a jófej-sorba, hogy tehetségéhez, eszköztárához szabott módon, műfajban adjon hangot a felhívásnak: itt is élnek emberek, akik, ha nem figyelünk, lassan elpusztítják magukat. (Vagy jönnek ide, amitől viszont nagyon féltek.) (Bővebben)
Ugyanekkor Denzel Washington egy floridai kisváros seriffjeként találja magát újra Időzavarban (Story4, 21.00). Egy brutális kettős gyilkosság felderítése közben felfejtett szálak igen messzire vezetnek, de -némi meglepetésre- a seriff közvetlen közelében erednek. Tisztességes, becsületes, tisztesen középszerű, de azért még bőven nézhető krimi ez.
Az Amerikai szív (FOX, 21.55) viszont Jeff Bridges egyik nagy filmje. Az ismert színész egy börtönből éppen szabadult palit játszik, aki ekkor találkozik először fiával (Edward Furlong). Egyszerre kell visszaszoknia a szabad életbe és megfelelő apa szerepét is el kell játszania, méghozzá hibátlanul. Erős, tiszta dráma a felelősségről, tisztességről, szeretetről.
Ugyanekkor megnézhetjük azt is, hogyan esett szerelembe Susan Sarandon Tim Robbinsszal a Baseball bikákban (Filmcafe, 22.45), melynek a valóságban is szerelem lett a vége, ami egészen 2009-es szakításukig tartott és két gyermeket gyümölcsözött. A film amúgy egy kisvárosi baseballcsapat két “bikájáról”, a dörzsölt, vén kapóról (Kevin Costner) és a zabolátlan, új dobóról (Robbins), valamint a csapatot patronáló “tehénről” szól, már elnézést a hasonlatért, de a film címéből ez jön ki logikailag. (A képen Robbins, Sarandon és Costner.)
A hódkóros (Duna, 00.15) című dráma (és nem mesefilm, nem komédia!) láttán egyesek tán meg fognak ütközni, már ha fenn vannak még ilyenkor, hiszen a hajdani nőverő, masszív hímsoviniszta-masiniszta, a részegen randalírozó, a vérnősző zsidófaló, a feszesseggű szexidol és pisztolyhős Mel Gibson ezúttal egy kifejezetten emberi figurát alakít, akinek gondjai vannak az élettel és önmagával, méghozzá igen komoly gondjai. A történetbeli menő játékgyáros mély depressziójában egy furcsa terápiát talál ki saját maga meggyógyítására. Attól azonban, hogy valaki menő játékgyáros, még nem biztos, hogy remek pszichiáter/pszichológus is, így az önterápia hamarosan nem várt “sikert” -egy újabb, ám teljesen más természetű- mentális defektust okoz. Az igen bizarr, zavarbaejtő vezérmotívumot görgető, furcsa, de figyelemre méltó film másik főszereplője, a gyáros aggódó feleségét játszó Jodie Foster egyben a film rendezője is. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: