A már bőven felnőttkorú -1995-ös- Bérgyilkosok (film+, 20.50) a veterán Richard Donner atombiztos krimi-akciója, Sylvester Stallone mellett Antonio Banderas főszereplésével, valamint Zsigmond Vilmos képeivel. A történetet pedig a néhány évvel később, egy bizonyos Mátrix-című dologgal világhírűvé vált Wachowski-testvérek jegyzik és hajdan egymás mellett, most azonban egymás ellen harcoló bérgyilkosokról szól.
Érdekes választás lehet ma estére a Szelektív vallás (film+2, 21.00) című -igen humoros- dokumentumfilm, mely a világ legvallásosabb országában, az Amerikai Egyesült Államokban jár utána a lehető legkülönfélébb, olykor kifejezetten extrém módon megjelenő vallásos megnyilvánulásoknak, szektáknak, a hitgyakorlás furcsa módozatainak és efféle, hasonló dolgoknak.
16 utca (Viasat3, 21.00) nem távolság földrajzi értelemben, ám mégis végtelen hosszúságúnak tűnő tortúra Bruce Willisnek. A film ugyanis annak az amúgy rövidke utazásnak a története, amit a Willistől megszokott eszköztelenséggel alakított zsarunak kell megtennie egy komoly bűntény nagypofájú koronatanújával (Mos Def). Aztán persze, semmi nem olyan egyszerű, mint tűnik elsőre – Willis pedig zabos, mert kialvatlan, másnapos és amúgy is a töke tele van az egésszel. Amúgy a film nézhető, masszív középszer.
A felejtés bére (TV2, 21.20) című film Philip K. Dick egyik filozofikus történetének feldolgozása, mely az emlékezet útvesztőit kísérli meg bejárni. A filmet azonban a látványos piffpuff&dirrdurr&csittcsatt-filmek hongkongi királya, John Woo rendezte, főszerepben Ben Affleckkel, Uma Thurmannal és Paul Giamattival, ami azért szöges ellentétben áll a sejtetett intellektuális kalandozással. Ma tesztelhető a végeredmény.
Szerencsére, itt van nekünk a jó öreg Sanyi bácsi. A Monori. Az idén 70 éves Bereményi Géza Eldorádója (Duna, 21.30), ha Amerikában készült volna, minden bizonnyal szekérderéknyi Oscar-díjat nyert volna, Eperjest, Andorait (lásd a képen) pedig együtt emlegetnénk Robert De Niróval és Al Pacinóval. Ehelyett azonban a film itt történt, Magyarországon. Monori, vagy akárki, aki lehetne akár Monori Sanyi bácsi is, a Teleki téren piacozott, éppen olyan fazonok között, mint az itt látható kis és nagy Gombacsik, a falábú, sánta, de utolsó vérig hűséges Berci (milyen szép jelenet, ahogyan elszavalja Bizet Gyöngyhalászából Nadir románcát, majd később, ahogy meghal) és a többiek. A túlélés, a minden áron való túlélés földhöz ragadt hősi eposza ez a film, mely úgy csúszik át a huszadik század történelmének útvesztőin, mint azok a híres pesti vagányok a razziázó rendőrök gyűrűjén. Keserű, mélyen cinikus kispolgári életbölcsességek ma is élő, ma is aktuális tárháza ez a nagyszerű film.
Hunter Richards London (Galaxy, 22.00) című filmje viszont pont olyan, mintha az Annie Hallt Quentin Tarantino rendezte volna meg, közvetlenül a Ponyvaregény után… Csak nem annyira vicces. Persze, nem rossz kis kamaradarab ez, egy szakítás és egy kudarcos kapcsolat analízise, amire akár két szóban is ki lehetne mondani az ítéletet, de tudjuk jól, hogy azért az élet nem ennyire egyszerű. Jessica Biel alig bírja féken tartani kibuggyanni akaró bujaságát, Jason Statham (ráadásul, még hajjal!) viszont olyan kis monológgal lep meg, amit akár Al Pacino is bevállalt volna harminc-negyven évvel ezelőtt. Sok négybetűs szó és még több kokain.
Pier Paolo Pasolini Mamma Rómája (Duna, 23.55) életem egyik első komoly filmélménye volt. Egy szombat este vetítette az akkor még egyetlen tévécsatorna, valamikor a hetvenes évek vége felé. A mai napig emlékszem Anna Magnani elképesztő alakítására és azokra a kietlen, szeles római, külvárosi utcákra, ahol a történet játszódik. Mamma Róma kurva, aki egyedül neveli kisfiát és szeretne kitörni a nyomorúságos, kilátástalan életéből – amire viszont semmi esélye.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: