Martin Scorsese nevéről véres thrillerek, nagyívű maffiózótablók és más erőszakos filmek juthatnak eszünkbe, holott rendezett ő igazi selymes, nőies, érzelmes, finoman pikáns, enyhén melankolikus, de nagyon romantikus drámát is, mint például Az ártatlanság korát (Film Mánia, 18.35). A szívdöglesztő sármőr (Daniel Day-Lewis) röviddel eljegyzése (Winona Ryder) után megismerkedik a menyasszony rosszhírű, valójában csupán őszinte és természetes viselkedésű rokonával (Michelle Pfeiffer), akivel lassan egy fortyogóan szenvedélyes viszony veszi kezdetét. A társaság, a menyasszony családja mindezt megrökönyödve figyeli… Jellemzően a legjobb kosztümöknek járó Oscart zsebelte be annak idején Az ártatlanság kora, a forgatókönyv, illetve a látvány és filmzene, valamint Winona Ryder mellékszereplésének jelölése mellett – a szakma nyilvánvalóan vért akart, ám ezúttal nem kapott.
Robert Altman viszont a lényegesen nagyobb visszhangokat keltő, jazzes Kansas City és a “csajos” Cuki hagyatéka között forgatta a következő ajánlatot, egy korrekt jogi thrillert (írta: John Grisham!), mely a magyar keresztségben a meglehetősen bombasztikus Démoni csapda (Paramount Channel, 21.00) címet kapta az eredeti, költői hangzású, ám a film cselekményéhez csak lazán és átvitt értelemben kapcsolódó ‘Mézeskalácsos ember‘ helyett. Persze, nagy baj nincs, hiszen a film ezúttal valóban arról szól, hogy egy nagymenő ügyvéd (Kenneth Branagh – a képen) démoni csapdába keveredik, mikor egyik szokásosnak, bár meglepőnek induló egyéjszakás kalandjának másik szereplője, bizonyos nem várt fejlemények után ezúttal őt küldi a vádlottak padjára. (Bővebben)
Elsősorban azok figyelmébe ajánlanám Scarlett Johansson tanácsait, amit az Egy bébiszitter naplója (TV2, 21.20) című romantikus komédiában hoz tudtunkra, akik vagy akiknek hozzátartozói éppen nem találnak munkát friss diplomásként, viszont irigykedve nézik azokat, akiknek viszont látszólag sikerült az élet.
Ethan és Joel Coen remekbe szabott, groteszk és morbid krimijét, a Fargót (Duna, 22.10), bár sokszor láthattuk már, de ha csak egyszer láttuk, Frances McDormand vagy William H. Macy arcait akkor sem felejtjük el. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: