Szerda, január 30.

Egyrészről látványos, misztikus ködbe merülhetünk, másrészt pedig mélyre áshatunk magunkban az élet értelmét keresve – feltéve, ha tévét nézünk közben.

Igen érdekes választás lehet ma estére az Időbűnök című spanyol scifi (film+2, 21.00). Hogy Nacho Vigalondo 2007-es rendezői debütálása mennyire komoly munka, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy már készül (sőt tán már el is készült) angol nyelvű remake-je is. Arról a priori mondom, hogy ez a jobb. Afféle mindfucking ez, amit a megrögzött rendmániások talán az időutazásos scifi-thriller skatulyába sorolhatnának leginkább. A néhány mondatban elmesélhető cselekmény mindenesetre igen jól meg van írva és kavarva, minek eredményeképpen a négyszereplős kamaradráma mindvégig feszült és meglepetésekkel teli. Ehhez még hozzájön a viszonylag ismeretlen spanyol színészek precíz és pontos játéka. Nyilván nem kifejezetten közönségfilmről beszélünk, nincsenek benne szemkápráztató látványelemek, akciók, az egész film két ultramodern házban, valamint a köztük elterülő erdőben játszódik; mégis igen izgalmas, gondolatébresztő mozi ez.

A Képlet (film+, 21.00) Alex Proyas munkája, felületesen nézve egy rendkívül látványos, izgalmas és kifejezetten sablonmentes végkifejletű katasztrófafilm. Éljen, kiálthatnánk örömmel, azonban, ha jobban belepiszkálunk ebbe a friss látványosságba, akkor bizony csúnya, piszkos, sőt ótvaros dolgok is a napvilágra kerülhetnek. De tény, ezek is szépen be vannak csomagolva… (Bővebben)

Hasonlóan látványos film az Anonymus (HBO, 21.00) is, Roland Emmerich alkotása, aki viszit ezúttal nem idéz elő semmilyen világvégét, ellenben felépíti Shakespeare világát. A film azzal foglalkozik, vajon ki írta valójában az általában Shakespeare-nak tulajdonított híres műveket? (Bővebben)

Bevallom, eddig kimaradt életemből a nagy lengyel katolikus szellemiségű rendezőnek, Krzysztof Zanussinak Illumináció (Duna, 21.05) című, 1973-ban készült filmje, melyben egy fiatal értelmiségi keresi úttalan utakon az élet “magasabb rendű” értelmét, de ő sem jut többre, minthogy az egész ott van, körülötte, csak szét kell nézni. Hát, nem tudom, biztos szép lesz…

Ha hajlandóak vagyunk a mai estét “filmes” elmélkedéssel tölteni, akkor inkább a Takva – Az istenfélő Muharrem (m2, 22.05) című csodaszép és igen mély török filmet ajánlanám inkább, mely a szufi szellemiség és hit, valamint a nemi vágy összeférhetetlenségéről (lásd a képen), vagy éppen összeférhetőségéről szól. (Bővebben)