Ma este újra látható minden idők legjobb trafikfilmje, a Füst (Cinemax, 20.00). Harvey Keitel egy igazi, régimódi, kissé smirglimodorú trafikost alakít a filmben, akihez dohányvásárlás ürügyén be-bejárogat az egész környék egy kis beszélgetésre, egy jó (vagy sokszor rossz szóra), s közben megismerjük Brooklyn jellegzetes hangulatát és furcsa lakóit. Remek film, kultuszfilm Wayne Wang számomra kifejezetten csehes hangvételű mozija.
A maga nemében igazán kitűnő háborús és tárgyalótermi dráma a Hart háborúja (AMC, 20.00), mely az árulás bonyolult lélektanáról szól, olyan színészek tolmácsolásában, mint például Colin Farrell vagy Bruce Willis. (Bővebben)
Tulajdonképpen Leonardo diCaprióról szól A visszatérő (HBO, 21.00). Annyira akarta már mindenki, hogy Leó megkapja már végre azt az amúgy régen kiérdemelt Oscart, valószínűleg ő maga is, hogy számomra úgy tűnik, tényleg minden ennek van alárendelve Alejandro González Iñárritu mocskos, cinikus bosszútörténetében. Szegény pedig tényleg mindent el is követ az ügy érdekében, két és fél órán keresztül kúszik nyögve, hörögve a jeges hóban, fagyott sárban (lásd a képen), döglött lóba bújik meztelenül, a megfagyást elkerülendő, szakadékba zuhan és sebes folyású zúgókon szánkázik le magatehetetlenül, a nép pedig nyilván hüledezve csóválja fejét, hogy mekkora színész, micccsodda alakítás… Jött is a Golden Globe, jött az Oscar is – de véleményem szerint Leó szinte bármelyik korábbi filmjének egyetlen jelenetében nagyobb színészetet villantott meg, mint ez alatt a hosszas kínlódás alatt. Bármelyik díj jár neki, de nem ezért a filmért. (Bővebben)
Ben Thomas (Will Smith) azt találta ki magának, hogy saját beteg lelkét hét, számára teljesen idegen ember életének pozitív irányba terelésével fogja meggyógyítani. Szerencsés szerencsétlenségére, beleszeret az egyikbe a hét kiválasztott közül. A Hét élet (Filmcafe, 21.00) egy izgalmas, (NAGYON!) érzelmes, ám mégis provokatív hangú romantikus dráma a szokásos nagy kérdésekről, életről, halálról, szerelemről és barátságról. (Bővebben)
Ha még mindig kíváncsiak vagyunk, vajon miért hordanak mostanában a nem éppen hatalompárti tüntetéseken olyan vicces, fehér, pörgebajszos álarcot bizonyos anarchista elemek, akkor nézzük meg ma este a V, mint vérbosszú (Viasat3, 21.00) című filmet, mely a Mátrixot is jegyző Wachowski-testvérek műhelyéből került ki. “(…) egyszerre kalandfilm, politikai thriller és antiutópia, amely a zsarnokságról, az elnyomásról, a média agymosásáról szól és azt vizsgálja, mi történik, ha egy diktatúrában az egyén a saját kezébe veszi a törvényt. “Ne kérdezz, ne kritizálj, ne is gondolkodj: a Párt mindent jobban tud” – üvölti a gonosz kancellár.” Ni.
Az este legjobb filmje szerintem a Cannesban Arany Pálmára jelölt Az újságos fiú (Film+2, 21.00), a Precious – A boldogság árával és a szintén az afroamerikai témában “utazó” Komornyikkal ismertté vált Lee Daniels furcsa, szabálytalan filmje, mely mégis igazi, hiteles hangulatot áraszt és minden kuszasága ellenére is részletgazdag képest fest az Államok déli, fülledt, forró, gyűlölettel és szinte minden emberi aljassággal teli klímájáról. Jó a zenéje is, a színészek (pl. Matthew McConaughey, vagy éppen Zac Ephron, Nicole Kidman és David Oyelowo) pedig egyenesen remekelnek… (Bővebben)
Michael Douglas az elnök az Aaron Sorkin (Az elnök emberei-sorozat) tollából született Szerelem a Fehér Házban (Story4, 21.00) című romantikus komédiában, amibe bármikor belefeledkezhetünk. Annette Bening a First Lady (Martin Sheen itt még csak samesz).
A Lakótársat keresünk (Paramount Channel, 21.00) egy albérlet bájos, vidám, bohókás története, mely Barcelona központjában található és jelen történetben nyolc különböző nemzetiségű (francia, olasz, angol, svéd, dán, német, spanyol és török) fiatal lakja. Totális bábeli zűrzavar és káosz.
Lesz Megint 48 óra (TV2, 22.00) is, a megszokott stábbal: Nick Nolte-val és Eddie Murphyvel. Régimódi, ezerszer látott zsaru-haver krimikomédia.
Az Éberség (RTL II, 22.00) című thriller dúsgazdag főszereplője (Hayden Christensen) szívműtétje közben él meg egy elég kellemetlen élményt: a nem tökéletes altatás következtében tudata tiszta marad, csak látszólag alszik. Közben azonban mindent hall, mindent érzékel, ami körülötte zajlik, még azt is, hogy közben az operációt végző orvosok éppen az ő meggyilkolását tervezgetik… muhahaha. (Sajnos, számomra a főszerepet alakító srác olyan szinten ellenszenves karakter, hogy már szinte az orvosoknak drukkolok – de ez legyen az én bajom. Az sztori ötlete viszont kiváló.)
A mai Wenders-opuszról, a Távol és mégis közelről (m5, 22.25) talán elég annyit mondani, hogy ez a film tulajdonképpen a Berlin fölött az ég második része. Földre szállt angyalok Berlinben.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: