Kortárs színházi ajánlattal kezdeném. Bár az idén volt éppen tíz éve a premierje Tasnádi István Finito – Magyar zombi (m5, 19.40) című előadásának, de azért még tán ma is szórakoztató történet Blondin Gáspáré (Csuja Imre), aki életének reménytelenségébe belekeseredve eladja saját halálát. Ráadásul, nem is egyszer… Az abszurd, olykor térdcsapkodós poénokban gazdag előadást Mácsai Pál rendezte az Örkény Színházban, és Csuja mellett láthatjuk például Végvári Tamást, Für Anikót, Pogány Juditot, valamint a színház szinte összes művészét.
Különleges darab a különleges filmek kedvelőinek Alain Resnais (Tavaly Marienbadban, Szerelmem, Hiroshima) 1983-as alkotása, Az élet kész regény (Cinemax2, 20.30), mely egy francia kastély huszadik századi történetén keresztül mutat be egy amolyan társadalmi utópiát – melynek megvalósult eredményeit ma is éljük. Főbb szerepekben Fanny Ardant, Vittorio Gassman, Geraldine Chaplin.
Picit később jöhet például A fülke (Viasat3, 21.00) című thriller, mely tulajdonképpen egy dramaturgiai trüváj igen feszült, igen izgalmas megvalósítása, hiszen tulajdonképpen mindvégig egyetlen telefonfülkében játszódik, egyetlen fő-, és néhány, funkciójában igen fontos mellékszereplővel. Nem tudom, a mai mobiltelefonok korában mond-e még bárkinek, bármit is a telefonfülke, mint hely és eszköz, hogy képes-e még bárki átérezni azt a kíváncsiságunkat bizgeráló érzést, amikor sétálsz az utcán és megcsörren melletted egy fülkében a telefon… Felvegyed? Ne vedd fel? Hátha segítséget kér valaki? Hátha a szerencse mosolyog rád ily’ módon? Mindenesetre, e filmben a Colin Farrell által alakított fickó felveszi azt a telefont… De már abban a pillanatban, ahogy füléhez emeli a kagylót, tudja, hogy nem kellett volna.
Két dolog vitán felül elsőrangú a Vérző olaj (Paramount Channel, 21.00) című filmben: Daniel Day-Lewis és a zene (Jonny Greenwood). Elég jól dolgozik az operatőr is (Robert Elswit), jó a forgatókönyv (Upton Sinclair alapján Paul Thomas Anderson). Járható útnak tartom azt is egy nagyregény filmadaptációja esetében, hogy csupán egyetlen szálat emelünk ki a rengetegből, és azt boncolgatjuk, vajon mi is van benne, vajon hová vezet, nem pedig elveszünk a részletgazdag, betűhű megfilmesítésben. Kicsit azonban nyúlik a film így is, mint -stílszerűen szólva- az olajos takony (158 perc!), de a kísérlet szimpatikus. Paul Thomas Anderson kitűnő rendező, és ahogy e filmmel a korai kapitalizmus részletgazdag természetrajzát, s benne egy igazi, vérnősző vadkapitalista portréját festi meg, az előtt mindenképpen le a kalappal! Aranypolgár 2.
Bő két és fél órás mozi a Viggo ‘Aragorn’ Mortensen (lásd a képen) címszereplésével készült Alatriste kapitány (Filmcafe, 21.45) története is, ami egy nagyszabású, látványos történelmi kalandfilm a spanyol történelem nemzeti hőséről. (Bővebben)
Talán a hajdani (tán sosem volt) jó magyar focira is emlékezhetünk, amikor sokadjára nézzük meg a Régi idők fociját (m5, 22.20). Ez a kedves, kicsit optimista, ám kicsit mégis szomorkás film ma már a régi idők mozija is, hiszen szereplői közül igen sokan nem rúgják már a bőrt közöttünk. A főszereplő Minarik (illetve Garas Dezső) is egy ideje sajnos már csak odafönt szervezi csapatát, intézi a villamosjegyet, hogy mindenki odaérjen az edzésre, kótyavetyéli el mosodáját, hogy legyen pénz pályabérlésre, trikóra, mert tudja, hogy kell egy csapat! Mindig kell egy csapat…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: